Kitört a "Mi ez?" korszak.

Hetek óta ez megy:

-Anya, mi ez? Mi ez? Mi ez?

Csúszdázunk az oviban a tornatérben, miután Mercit leadtuk. Még állt a nagy karácsonyfa jan. első hetében. Albi lecsúszik, kérdi a fára mutatva:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa. Tudod, otthon is volt, igaz, nem ilyen nagy. Jött a Jézuska, hozott ajándékot, stb.

A.: - Apa, ki, fát! (Apa kivitte a fát, miután leszedtük)

Én: - Igen.

Felmászik a mászókán, lejön, megkérdi a fára mutatva:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa. Tudod, volt otthon is...

Lecsúszik a csúzdán, kérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Elrohan a trambulin felé, megáll, megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Ugrál (próbálkozik) a trambulinon, lejön róla, megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Szalad a csúzdához, felmászik, megáll egy pillanatra, 

megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én (hót idegesen már): - Karácsonyfa.

Minap itthon jön, kitúr valamit az orrából. Mutatja:

- Anya, mi ez?

Én (gondolkodtam hősiesen, most mit mondjak, cicakaka már volt, á, hadd tanuljon a gyerek...)

- Fika.

A.: - Fita.

Ebben maradtunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.