A térdem, veszettül fáj kb. 1 hete. Mintha egy óriási, tenyérnyi területen nyílt seb lenne rajta, és hol ég, hol szurkál, hol csak fáj. Hátulról indult a térdem mögül, majd kikúszott előre, és lefelé tendál a sípcsontom felé. Ilyen vándorfájás ez : D Talán ízületi gyulladás lehet? Fogalmam nincs. Orvoshoz nem jutok el vele, kár is megpróbálni, a házidokimig nem jutok el beutalót kérni, szóval... kentem 2 napig Fastum géllel, kicsit jobb volt, de 3. nap meg már nem éreztem úgy, h használna. Már egész istenes lett, nem  5 perc egy felállás... de hét elején azt hittem, a csillagokat látom. Kimondottan hasznos egy lerokkant anya egy nyüzsgő 4 éves meg egy újabban állandóan rohanó, mindenre felmászó 2 éves mellé : / Ehhez jött még pár napi hasmenés, görcsökkel, menses (merugye ez is akkor jön meg, amikor a legcarabbul vagy) inkább nem is néztem tükörbe hétfőn : ) Viszont reggel L. elkésett a suliból, megyünk be, osztálya sehol : o beugrott, h tesiórájuk van (ki volt az a hülyebarom, aki egy másodikosnak "A" hét hétfő első órájára berak egy tesit???) Nade L. nem tornázik ilyenkor, hanem fejlesztésen van. Kérdezem tőle, tudod, hová kell menni, melyik terembe? Aszondja igen, legfelső emelet. (már mér is ne??) Mondom, jó, várj meg, jövünk mi is. L. elhúz, M. utána, én felkapom (háhá, tropára ment térddel, derékkal, görcsölő hassal, nagykabátban, overállban) A.-t, h haladjunk, mert sietni kell, nem tudjuk kivárni, míg felmászik a lépcsőn, mire felérnénk a 2. emeletre, kicsöngetnének. Megyünk, fújtatok, mint a gőzgép, felérünk, M. ott röhög a lépcső tetején, L. sehol. bement egyedül a terembe : o (az autista, mindentől félő, ismeretlen helyeken, ismeretlen emberekkel (értsd: családon kívül bárki) nem kommunikáló L., bement teljesen egyedül, a nem kedvelt fejlesztő pedagógus termébe. Egyfelől örültem, hogy a picsába ne, másfelől meg tök fölöslegesen másztam meg 2 emeletet. Bár lefelé még szarabb volt : o Délután mondom Lucának:

- Simán eltűntél reggel, bementél a M. nénihez! Mi mentünk fel, kerestelek, de már akkor bementél.

Luca:

- Ja, nem kellett volna feljönni!

kösszi : )

Kicsit vidámabbak:

Merci rááll a mérlegre:

- Anya, 6 éves vagyok!

Ráállítja Albit:

- Ajbi 60 kg!

(háhá, csak 14-15, ippeg elég ez nekem, ha cipelni kell)

Befogja az egyik szemét:

- Anya, kitörtem az egyik szememet!

Másnap, mikor az apja piszkálja kicsit épp:

- Naaa, hagyjál, én se piszkáltalak, amikor te kicsi voltál!!

Vásárolunk az abc-ben, veszek teavajat is (ritkán szoktam). Luca:

- Anya, ja, ez az, amit a teába szoktak rakni??


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.