Főznöm kéne, ehelyett itt koptatom a billentyűzetet. De ezt meg akarom írni.

L-éknek megvolt az első fellépése a Faluházban pénteken, M is énekelt, nagyon ügyesek és szuperek voltak : )) Majd vasárnap az evangélikus imateremben a köv. szereplés. Reggel gyülekező, mindhármat vittem, nem volt kire hagyni őket... megbántam. Itt csak L szerepelt, de mire odáig eljutottunk... Itthon pisiltetés, h nemá ott kelljen kimenni, ill. A kapott pelust inkább, merthogy nem tudok vele 5 percenként kirohangászni. A-val nem is volt semmi baj, oké, fel- meg lemászott a székről átlag 2 percenként, meg előre akart menni, ahol a pap beszélt, meg mivel soha nem tudtuk, mikor kell felállni, összevissza voltunk. Nem voltak még ilyen istentiszteleten vagy mi vót ez, de én sem! Hát nem vagyunk templombajárók, na, meg se vagyunk keresztelve, csak Lucát mentünk megnézni. De azt nem gondoltam, h ilyen hosszú misét v. istentiszteletet végig kell ülnünk előtte... M is feszengett, hol felállt, hol dumált, a legszebb pillanat az volt, mikor közölte, h:

- Anya, finganom kell!!

Áááááááááááá akkor elkezdett hullani a hajam, reméltem, nem hallották sokan, remélem, akik mögöttünk ültek idős bácsik, kissé tyüketek, nem égtem, mint a Reichstag, á, dehogy! És mit válaszoljak vajon erre? Mondtam, h maradjon csendben, így nem beszélünk, meg különben is, nem beszélünk most, semmit, egy pisszenést se, ha akarja, inkább kimegyünk wc-re, ha pisilnie kell, de nehogy fingjon, meg hasonlók, aaaaaaaaaa

Végül inkább kimentem velük a wc-re (udvarból nyíló, halál hideg van, brrr, lehúzni nem lehet, volt ott egy lila vödör, abban víz, abból öntöttük le : o) meg egy kancsóban víz a mosdónál, h úgy mossunk kezet, tiszta középkor : )) a wc-ben finghatott végre : ))) azért vicces, így utólag, de akkor aszittem, elsüllyedek. pedig nem vagyok egy prűd, de ez már nekem is sok volt... bementünk utána a kisterembe, ahol volt tea meg pogi, ettek, ittak, gondoltam, itt kivárjuk, míg Lucáék kezdenek, és akkor bemegyünk, nem lehet ilyen kis gyerekekkel akik nem szoktak hozzá az efféléhez, ilyen helyre jönni...

Szóval mikor kezdtek L-ék, bementünk, majd mikor vége lett, elindultunk kifelé, az ajtóban a pap bácsi megsimogatta a buksijukat, velem kezet fogott, nem szólt semmit szerencsére, nem nehezményezte, h zavartuk ott az istentiszteletet, hálistennek : ))) és amúgy meg szépen beszélt, az elején még el is gondolkodtatott pár mondat, kavarogtak bennem az érzések, de a végére nagyon megterhelő lett, nekem is, gyerekeknek is, most vasárnap a katolikus templomban lépnek fel L-ék, apjuk itthon lesz, hát tuti nem viszem a kicsiket magammal, ehh.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.