Szülinapom
2011.03.15. 13:42
Ma van. Elég rémes. 0 hangulatom, olyan szinten nem érdekelt a dolog, h eszembe se jutott, h tortát kéne venni. Csak Mercike kérdezte egyik nap, h "Anya, és jesz tojtád is?" Hát végül vett Apa a Lidliben egy mini óccsó tortát így... persze nem olyat, amilyet szeretek... mindegy.
Anyámtól meg kaptam 3 szál szegfűt szombaton. Egyetlen virág van amit utálok: a szegfű. Najó, nem utálom, de nem szeretem. Túl szoci. Mindig a vállalati nőnapokra emlékeztet. Módszeresen mit vesz anyám nekem??? Szegfűt. Sose fogja megjegyezni, nyilván nem is akarja. Azt se jegyzi meg, h milyen ételeket nem szeretek. Baromira nem érdekli. Mindegy. Itt voltak szombaton, és nem gyilkoltam meg... ez is nagy szám. Jobb volt, mint számítottam. Vagyis jó nem volt, de nem vesztem velük össze. Csak elegem van. Az öcsém úgy beszélt velem, mint vmi idiótával, mint egy szellemi fogyatékossal. Utál engem. Na hát ebből elég, ha lezajlik nyáron ez a hülye házátalakítás, én befejeztem velük. Eddig se vittük túlzásba a jótestvériséget, de néha néha megkértem őket erre-arra, de akkor is csak húzták a szájukat. (pedig ők ajánlották fel, főleg anyám, h szóljak, ha vmi gond van, kell segítség, miegymás. Ha meg szólok, megkérem, h hozzon el ezt v. azt, közli, h neki más dolga is van ám, mint hogy nekem rohangásszon Pesten. Hát kösz, félévente 1x ha megkérem... na, ezután ez se lesz.) Amúgy röhej, hogy a 9 évvel fiatalabb öcsém, akinek se gyereke, se családja kioktasson, h mit hogy csináljak, és lebasszon, h miért nem így vagy úgy csinálom? J.-t dettó, totál hülyének nézik. Ha segíteni akarnak, segítsenek, ha meg nem tudnak, akarnak, akkor ne, de ebből nekem elegem van, hogy úgy beszél velünk, mint a csökkentértelműekkel, mert ő aztán a nagyokos, ő mindent tud, sőt, mindent jobban tud! Mondta, mondta itt a magáét, mondtam neki, h oké, megértettem, de még vagy 3x elmondta jóóó szájbarágósan, h de értsem meg, bla bla... mondom: megértettem elsőre is, bakker. És magamban meg röhögtem, najó, kínomban, mert legszívesebben ordítottam volna vele, de disztingváltam, és csak röhögtem belül. De azért marhára bánt a dolog, bánt, h a tulajdon testvérem idiótának, félkegyelműnek néz... mindegy, túl fogom élni ám. És gonoszabb pillanataimban kívánok neki hármasikreket, hogy megtudja, h kisgyerekek mellett nem lehet akármit és akármikor összepakolni, megcsinálni, néha még hajat mosni is külön szervezést igényel, bármikor bármi közbejöhet, anyagilag, időileg is, ha ezt valaki nem képes felfogni, akkor marhára sajnálom. De ide ne jöjjön többet, mert megvagyunk a belepofázása nélkül is.
Na, ez jó panaszosra sikeredett. Nem baj, írok. Írok, azt nem tudom, miért, mert a múltkor, h leírtam a dolgokat, még szarabb lett. Egész nap ezen pörgött az agyam. De aztán meg jobb lett. szóval lehet h ki kell írnom magamból? Terápia. Néha bejön. Régebben a beszélgetés is ilyen volt. Léleksebészet. Ezt most találtam ki. Hiába fájdalmas egy beszélgetés, de kell néha, h kivágjuk az oda nem illő részeket. És utána könnyebb. Hú, lehet h túl sok Grace Klinikát nézek mostanában??? nem baj : ) Most sikerült kicsit J-vel beszélgetni a napokban, de tegnap ő is elég bunkó volt. Jól esett, mit ne mondjak... Kábé úgy érzem, h senki sincs, aki valóban megértene. "Egyedül jöttél erre a világra" és egyedül is mész el... totál igaz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aprika 2011.03.15. 21:13:52
