Albika elesett motorral, az állát ütötte meg, én épp nem voltam itthon, Merciért mentem logopédiára, jövök haza, apja mondja, h volt egy kis baleset... Albi nagyon sír, nem nagyon tudom megnézni neki a bibijét... vizes zsepivel lemosták, vérzett nagyon, meg be volt dagadva, de gondoltam, ennyi, majd begyógyul. Vigasztaltam a gyereket, csóri, sokáig sírt, nagyon fájhatott neki. Na, akkor nekiálltam tüzetesebben megnézni a sebet. És biza láttam, h ez szétnyílt, ezt valószínű varrni kell : (( Gyorsan felhívtam drnéninket, h itt van e a faluban, megnézné e (este 6 óra volt), mondta, h nincs, bent van Kalocsán, de vigyem egyből a sebészeti ügyeletre a kórházba a gyereket, mert össze kéne varrni az állát. Na, bepakoltunk, indulás, akkor már nem sírt Albec. A kórháznál megkértem a portást, h engedjen be a kórház területére kocsival, nem kelljen már sokat gyalogolni a parkolótól a kisgyerekkel. Beengedett, felmentünk, szóltunk, h ez történt... előttünk volt bent a Levente, Albi csoporttársa, ugyanilyen sebbel, ugyanúgy motorral esett el... kis sebesültek. Odabent lefektették a gyerkőcöt az asztalra, egy műtősfiú lefogta a fejét, én meg a kezét, meg a lábára mondták, h hajoljak rá, nehogy rugdosson, miközben összevarrja a doki a sebet. De Albi csak feküdt mint egy darab fa, cumi a szájában, memme a kezében, csak nyöszörgött inkább, h anyaaa, anyaaa, én vigasztaltam, a varrásnál már nem is nyafizott, kapott érzéstelenítőt, az hatott. Ügyes volt amúgy, egy kis hős : ) Végignéztem az egészet, nem azért mert perverz vagyok, csak gyakorló anya... láttam már pár dolgot... a sebészeten is látták, h anyuka nem pánikol, lehet rá számítani, így foghattam a kezét. Az éjszakától féltem, h majd felriad, és fájni fog neki, gondoltam adok estére Panadolt fájdalomcsillapításnak, de elaludt, és nem is ébredt éjjel se. A legnagyobb problémája az volt, h nem tudott ásítani 2 napig : ) komolyan, másnap már az ágyon ugrált... kutya baja se volt. A varratokat kiszedte drnénink (legközelebb én is meg tudom csinálni, ha kell, láttam, hogy csinálja, hegyes végű csipesz meg olló is van itthon, nem volt egy nagy vaszisztdasz, még jó, h ezért nem mentünk le Kalocsára, várhattunk volna megint 1 órát a 2 perces beavatkozásért, mint a kötözésnél, áhhhh.

Változatosság kedvéért most meg én vágtam el az ujjam, deeee csontig, hát nem kispályázunk, belecsapunk a lecsóba : ))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.