Megint jó rég írtam. 

Apósom elhunyt múlt szombaton, most pénteken volt a temetés. Úgy gondoltam, elmegyünk mindannyian, visszük a gyerekeket is, majd mi kint maradunk, távolabb, stb, de mégiscsak a nagyapjuk volt, joguk van ott lenni. (Engem gyerekkoromban nem vittek el egy szeretett személy temetésére, nagyanyám testvére volt, de olyan volt nekem, mint a 3. nagyanyám, nagyon szerettem. És utána sokáig, évekig iszonyú űr vagy nem is tudom, mi volt bennem, h nem mehettem el a temetésére, haragudtam anyámékra.) Így én úgy döntöttem, bármi ilyen lesz, kiviszem őket. Maga a halál nálunk nem tabutéma, beszélünk róla, az ő szintjükön, ha kérdeznek, válaszolok. Ahogy a gyerekszületés sem tabu, az élet velejárói ezek. Bár azért meginogtam. Több ismerős kérdezte, és elcsodálkozott, h vinni akarom őket. M. óvónénije is. Szerinte őt ne vigyem. De mivel hétközben lebetegedett M., és nem ment oviba, így ő is jött velünk, mivel nem tudtam kire hagyni őket. (Anyám is eljött a temetésre, és ki akart menni). De bárcsak ne vittem ki volna őket!!! Bárcsak maradtunk volna itthon!! Egy katasztrófa volt a temetés : (( : sssss Nem maga a szertartás, az is megterhelő volt, de a kicsik... iszonyúan viselkedtek. Főleg M. : ( irtó dühös is voltam rá, mert A.-nak épp az alvásidejébe esett a szertartás, és direkt vittem a babakocsit, h majd abba berakom, és hátha elalszik. Vittünk cumit, memmét is, h ne dumáljon közben. Szóval A. a babakocsiban félig bekómált, hátradöntöttem, h aludjon, erre M. addig addig piszkálta, míg felébredt : (( És persze kérdezett, és be nem állt a szája : (( Mikor kihozták a koporsót a ravatolózóból megkérdezte, h "Mi abban?" Hát erre mit feleljek??? meg h a kocsinak, amire rárakták a koporsót, kereke van, és állandóan azt mutogatta, h "ott a kejeke!!" mondjuk ez annyira nem volt gáz. De M. is kérdezett egyfolytában, aszittem idegbajt kapok, mikor a csöndben elkezdett nyafogni, h "Mitoj jesz vége? Anyaaa, nem tudtam, h ilyen sokáig fog tajtaniiii! Anyaaaa, mi van abban??? (szintén a koporsóra). Hoj van a papaa??? Abbaaaan?? Anyaaa, hol a gyűjűm??? Anyaa, apához atajok menni!" ááááááá és az volt az übergáz, h olyan iszonyú viharos szél fújt, h még sétálni v. távolabb se tudtam velük menni, mert féltem, h elvisz minket a szél. Aztán mikor a sírhoz mentünk, "természetesen" elakadtunk a homokban a babakocsival, szóval egy gyötrelem volt az egész, iszonyúan elfáradtam, fizikailag is, lelkileg is, agyilag is : s soha többet. Bár remélem, mostanában nem hal meg senki...

Most fura lesz, eddig már 1 éve, v. több mint 1 éve J. járt a papához minden 3. nap, tervezni előre ritkán tudtunk, mert neki menni kell. Hát most a sok szabadidővel nem is tudom, mit kezdünk : ) Most nem arról van szó, h örül az ember, mert egy másik ember halála megrendítő mindenképp, még ha különösebben nem is kedveltük egymást, de szegénynek már gyötrelmes volt az utóbbi időszak. Anyóst sajnálom, ő eléggé kivolt csütörtökön meg pénteken, de már a temetés után megnyugodott azért. megy is vissza majd Németbe, ki tudja, mikor haza legközelebb, majd sztem csak nyáron.

Nekünk abszolút be kell rendezkedni arra, h egyedül vagyunk, csak saját magunkra számíthatunk, és így oldjuk meg a dolgokat. A reggeli suli-ovi vivésbe már beleszoktunk, azért már jobb idők is vannak, nem kell annyi kabát, sapka, kesztyű, mittomén, egyre könnyebb. Hát a dokihoz járás macera továbbra is. J. nem kérhet úton-útfélen szabit, és a gyerekeket meg százfelé kéne hirtelen vinni. L-t kéne ortopéd dokihoz, mert minap lecseszett a gyógytesit tartó tanárnénije, h milyen iszonyú gerincferdülése van, vigyem már orvoshoz. Mondom: most voltunk. Lesz gyógycipője, azt várom, h telefonáljanak, h kész van. És a gerincét szinte meg se nézte a doki, hanem annyit mondott, h gyógytornázzon.  De a tannéni szerint ennek a gyereknek fűző kell, és nézessem meg. De mondom, ha egyszer a doki nem mondott semmit! Még én erősködjek??? Még nekem kell kitalálni, mi baja a gyereknek, meg hogyan kezeljük??? Nonszensz. Vagy vigyem máshová??? Magyar eü olyan amilyen, hónapokkal későbbre adnak időpontot. Maszekra nincs pénzem : ( mert ha csak ez az 1 probléma lenne! De nem, még 100 minden van. Fogszabályzás, (persze megvettük az állsapkát, csak nem hordja a gyerek, meg én is kicsit feleslegesnek gondolom, mindegy, 13 ezer ft volt), most szemüveg, ezt is maszekban vittem el, mondjuk ez nem volt vészes összeg, 1500 ft / fő a vizsgálat, de a szemüvege 16 ezer lesz. A speckó diétája is külön kiadásokkal jár. Anyagcserebeteg. Autista. Akkor most elromlott a szeme. Diszgráfiás. Lehet h diszkalkuliás. Rossz a gerince. Rossz a lába. teljesen úgy érzem, h egy félresikerült gyerekem van... pedig összességében nem vészes, egyik probléma sem, de ez így egyszerre néha sok. Mikor kicsi volt, mondta nekem egy érsebész professzor (merthogy ott is jártunk már, miért ne) a Heim Pálban, h "Anyuka, van a gyereknek 1 fő genetikai problémája, és van/lesz mellette még 100 db kicsi." Hát kösz. Akkor ezért majdnem haragudtam, de tulajdonképpen igaza lett. Csak tudnám, miért nem lehet nekem egészséges gyerekem!! Mert persze megyünk az úton, járjuk az orvosokat végig most, de hosszú idő, és időnként elegem van. Hogy mi derül még ki??? És mikor tul.képp ránézésre senki nem mondaná meg, h ennyi baj van ezzel a gyerekkel? A legszebb, mikor elmagyarázza nekem egy nem hozzáértő, h ugyanmár, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Hát ez a másik véglet. A múltnap óvónéni meg a védőnéni húzott fel, mikor megkérdezte, h ki mondta nekem, h L. autista? majdnem csunyát válaszoltam, h senki, én találtam ki, bazmeg, h sajnáljanak. De disztingváltam inkább...

Dokikhoz még: Nekem kéne új szemüveg, 40 ezer. A.-t vinnem kell ortopédushoz, mert az ő járása se tetszik, sztem befelé csámpázik, állandóan esik-bukik. Ha neki is csináltatott cipő kell, 10 ezer. M.-nek esélyes egy orrmandula műtét, mert állandóan beteg, a füle meggyűlik, orrhangon beszél, ordibál, rosszul hall, folyton bepisil éjjel, visszakapta a  pelenkát 4 éves korára éjszakára : ( meg iszonyúan horkol hónapok óta. 10 ezer a dokinak. De nem jutok el vele dokihoz... van egy klassz idős doki, de múltkor is bejelentkeztem a hozzá, direkt hozzá kértem időpontot, erre nem is ő volt, hanem egy fiatal muki, aki kábé le se szarta, mi van a gyerekkel. Aztán nekem is el kéne jutnom a reumára, lehet h kezelésekre kéne járnom? mikor, hogy? Nőgyógyihoz is, rákszűrésre, meg mivel 2 hete a frász kerülgetett, mert nem jött meg a mensim időben, és teljesen beparáztam, h terhes vagyok, (de nem szerencsére) így nagyon sürgősen egy petevezeték elkötés is kéne, mert több gyereket nem akarunk. (ez 30 ezer ft) De akkor ha már ottvagyok, lehet h  a méhsüllyedésemet is megoperálná a doki, meg lehet h a hasfalam is szét van jőve, namég ha ezt műteni kell, akkor ebbe beleférne a petevezeték elkötés, és akkor azért nem kéne fizetni legalább : ) deugye ez pár nap kórház, hasi seb, ami kurvára fáj (emlékezve a császárokra) nuku emelés, hát ezt mégis hogy?? És a legbosszantóbb, h fizetem a tb-t ugye, de ezért 0, nothing, semmi, amit kapok, mert az sztk rendszerben soha nem jutok sehová, ha vmit akarok, a zsebembe kell nyúlni. ki van ez találva...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.