Múlt csütörtökön megvolt Mercike orrmandulaműtétje. Szerdán befeküdtünk, aznap csak lézengés volt, szoktuk a kórházi levegőt. Meg az aneszteziológiára kellett felmenni, h nincs e akadálya az altatásnak, nem volt, zöld utat kaptunk. A kórházban én ellátást nem kaptam, ergo vittem 3 napi hideg élelmet, meg du. lementünk a büfébe dobtunk 1-1 hamburgert, mondván, most 1 hétig legalább úgyse ehet a gyerek ilyesmit... Az éjszaka mocsok szar volt, ketten 1 ágyban, na, ez itthon se megy nekem, az itthoni kényelmes ágyakon, hát még ezen a kórházi vaságyon... aminek a közepe befelé lejtett, tehát hiába raktam ki a szélére a gyereket, becsúszott középre minduntalan, így nekem 10 cm hely maradt... szóval sokat nem aludtam, azt is "vigyázzállásban", h le essek, v. a gyerek le ne essen. számtalanszor rúgott hasba, lábon, meg vágott mellen, szép volt : ss reggel teljesen elgémberedve keltem. Akkor már nem ehetett, nem ihatott, ő, akinek kinyílik a szeme, és azonnal zabálni akar... mindegy, kibírtuk. 8 után vitték fel őket, szépen jött, nem hisztizett (meglepődtem) a műtők ajtajáig kísérhettük őket, na, akkor ott viszont elkezdett sírni, meg kapaszkodni belém, de menni kellett a nővérrrel... ahogy becsukódott az ajtó, és nem látott már engem, én is elkezdtem bőgni mint a szamár. Szar volt, féltem, izgultam, féltettem őt, egyfelől a műtét miatt, h nehogy vmi komplikáció legyen, o.k., tudom, h kicsi rá az esély, orrmandulaműtétbe nem szoktak belehalni, demégismégis, meg aztán attól is féltem, h nem vagyok ott vele, hogy fogja bírni, míg várni kell, mondták, h van egy játszószoba, és a nővérke játszik velük, ez az előkészítő tul.képp. Meg attól is féltem, h felébred előbb műtét után, és ha nem talál maga mellett, őrjöngeni kezd. Na, miután megnyugodtam valamelyest, lementem a büfébe/újságoshoz, lovat venni, merthogy előző nap kinéztük, milyet szeretne, mondtam, mire kijön a műtőből, megveszem neki. Erre az újságos épp nem volt ott, elment a kórházi folyosókat járni egy kiskocsival, és a fehér lovat is elvitte magával... na, elkezdtem az 5 szinten őt keresni : ) a mi szintünkön nem volt (4. em.) tehát lejjebb ment (felülről kezd). A másik gyerek anyukája-apukája szerint, akik a 4-en vártak, épp az imént volt itt. Na, tűz le a lépcsőn, 3-on nincs. Erre szól az másik apuka, aki közben elindult lefelé előttem, h itt van a 2-on!!! Na, tűz le, szóltam a nőnek, aki már épp a liftet várta, h álljon meg, őt kergetem, kell nekem a fehér ló, azonnal meg akarom venni : ))) Vacilláltam a rózsaszín és a fehér közt, mert előző nap a fehéret mondta M., utána meg a rózsaszínt, de a rózsaszínnek nagyobb volt sörénye, féltem, h ahogy alszik vele, nehogy belélegezze a kis szőrszálakat, v. mittudomén. Így a fehéret vettem meg. Ami, kiderült, nyerít is : )) A büfében meg beálltam ugyan a sorba, h veszek vmi kaját/hamburgert magamnak, de nem bírtam kivárni a sorom, egyfolytában arra gondoltam, h M. vajon mit csinál, most már műtik vajon? mi van vele, stb... így kiálltam a sorból, úgysem bírtam volna enni az idegességtől. Felmentem inkább a kórterembe és rejtvényeztem, ahhoz nem kell agy, nem kell odafigyelni, ill. vettem egy Nők Lapját (évek óta nem telik ilyen luxusra) és azt olvastam. Aztán hozták Mercit. A műtősök felébresztették, odaadták a véres papírvattát, amivel törölték a száját, orrát, meg kaptunk még tisztát a nővérektől meg vesetálat, ha hánynia kéne. De nem hányt, csak ordított torkaszakadtából, na, ezt nem kéne frissen műtve... teljesen meggárgyult az altatótól, ki akarta tépni a branült a kezéből, fel akart kelni, holott neki aludnia kellene, ezt mondták, h nyomjam le, jó lenne, ha visszaaludna, az oldalán v. hason, háton nem szabad. Hát, ha le is feküdt, akkor is a hátára... ha megpróbáltam oldalra fordítani, felkelt, és ordított... már 2 nővér is bejött, h a folyosó zeng az ordításától, és szóltak nekem, h anyuka, próbálja meg megnyugtatni. közöltem, h épp azt próbálom... a nővér is beszélt vele, h most főzi a teáját, szépen aludjon, és utána ihat, merthogy inni meg enni akart azonnal, na, 2 óráig még műtét után nem lehet, szóval sajnáltam azért csórit... Nagynehezen egy fél órás küzdelem után elnyugodott, elaludt. jó másfél-2 órát aludt. Mikor ébredt, kicsit kába volt még, de legalább nem ordított... és felülhetett már, és elkezdtem neki adagolni a teát, először csak kiskanálból (hehe, milyen "jó" h baromi hányós gyerekeim vannak, kitanultam a folyadék adagolás minden csínját-bínját, még egy Nurofenes fecskendőt is vittem, ha netán kéne). M. kissé antiszociális volt, nem volt a ló,a mit kapott, merthogy a másik kellett volna... ehhh. Kapott egy új kirakót is (ezt itthonról vittem, és akkor adtam oda) közölte, h utálja a kirakókat (nem igaz, imádja, 2 éves kora óta, tök ügyesen kirakja őket) Elkezdtem a telefonomon stopperral mérni az időt, h mikor adtam neki az 5 kanál teát, 5 percenként adtam neki 5 kanállal, na, ez tetszett neki, ő nyomhatta meg a gombot, legalább elterelte a figyelmét... Egy félóra után megpróbálkoztunk a pohárból ivással is, pár kortyot hagytam csak, nem lett baj : )) nem hányt egyszer sem, nem is vérzett sehol!! nem is kellett törölgetnem egyáltalán. Miután megivott 4 pohár teát bő 1 óra alatt, ehetett joghurtot. szépen a felét megette (Hercegnős joghurtot vittünk itthonról, naná!) Innentől kutya baja nem volt, felkelt, mászkált, estére meg rohangászott, evett puha kenyeret (a héját nem) kakilt, picit fájt a hasa, de talán csak attól, h előző este evett utoljára... Éjszaka én berendezkedtem arra, h nem alszom, mert figyelni akartam a gyereket, égve hagytam az egyik lámpát, és egy széken ülve olvastam, rejtvényeztem, ill. az ágy lábához cuccoltam takarókat, párnát, és oda dőltem neki, a lábamat nyújtottam ki, h védje Mercit, h le ne essen... Néha így elbóbiskoltam. Másnap reggel jöhettünk haza, 8 után megkaptuk a zárót, utasításokat, megbeszéltük, h 1 hét múlva szombaton kontroll. Apa meg Albi jött értünk : )) Hazaérve szomorúan hallottam, h Edi nem főz ma (megkértük, h legyenszíves sz-cs-p főzni) nem tudom, miért... nem derült ki... ú.h. fél 10-re hazaértünk, kipakoltam a táskákból, bőröndből, a szennyest beraktam mosni, és nekiálltam borsófőzeléket főzni, majd elaludtam állva mellette... ennyit a segítésről, bakker : o : / De aztán délután sütött palacsintát Mercikének, meg hoztak rostos őszibaracklevet. Azóta Mercinek kutya baja továbbra is, rohangászik, ordibál, mindent csinál,ami elvileg tilos lenne, ill. tegnap megvolt  a kontroll is, így most már szabad ezeket csinálni : ) hétfőn mehet oviba, és megy is, mert agyoncsapom, ezalatt az 1 hét alatt is folyton Albit basztatta, meg csak azt nézte, mit lehet rendetlenkedni, áááááááá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.