Tegnap Merci aszondja:

- Anya, mikor a hasadban voltam, volt ott egy szellem! És ronda volt! És féltem tőle! És sírtam! Amikor te sírtál, én is sírtam a hasadban! Te hallottad amikor sírtam a hasadban? 

Én: - ?? : o

Nem, én nem hallottam, h sírtál. Te hallottad mikor én sírtam?

M: - Igen. És olyankor én is sírtam.

Én: - Milyen szellem volt ott? És mikor volt ez?

M: - Amikor kiszülettem a hasadból! És sírtam! És olyan izéje volt, (sapkája) mint Apának! És féltem tőle! És zöld volt!

(Apának télen símaszkja van a sapi alatt, mert biciklivel jár dolgozni.)

Én (gondolkodom közben ezerrel): - Nem lehet h a doktorbácsi volt az?

(Neki volt maszk az arca előtt talán...)

M: - De, lehet h a doktorbácsi volt az! Igen!

Én: - Igen, biztosan a doktorbácsi volt, nem kell félni tőle, ő segített megszületni neked.

M: - Jó, akkor már nem félek!

Hát izé. Ezt most lehet h csak kitalálta... vagy nem? Hmm.

Este a kis 2 évessel meg ülünk a Tv előtt, az esti kakaóját issza. A Tv-ben egy hapsi meg 2 fiú nyenyerézik (tekerőlant). Erre A.:

- Gitát! (gitár)

Hogy honnan a fenéből ismer ilyen szavakat a gyerek??? Kb. 1x hallhatta... döbbenet.

Aztán mondtam neki, h az nyenyere : )

Erre ő: - nyenyenye.

Majd 1 perc múlva: - Gitát!

Amúgy MINDENT utánunk mond már, eszméletlen, épp csak 2 éves és fiú, teljesen oda vagyok meg vissza : )

Hattyú - attyú, mindjárt - minnyát, gyorsan - gyossan, hátizsák - átiszák, ésatöbbi. Telefonon beszél a mamával "Hijja mama! Itt a Én! Ajbi!" - döbbenet.

Imádom ezt a korszakot amúgy (jó, az agyamra is megy időnként, mióta szünet van, és a lányok itthon vannak folyton, teljesen megzakkant Albi is, rohangászik, őrjöng, a földön fetreng, ha vmi nem úgy van ahogy szeretné, csomószor rávágja, h NEM! pedig ez eddig nem volt jellemző... tudomén h dackorszak és társai, de ő azt is lájtosabban viselte, mint a csajok anno. Ú.h. én nagyon remélem, h ha elkezdődik a suli-ovi holnap, lassan visszakapom az én csendesrendes fiamat : )) 

Az igazsághoz hozzátartozik, h nem járunk ki, egyrészt - 6 fokok vannak és én rettentően utálom, félórát öltöztetni a bandát, egyedül, (apjuk dolgozik) szánkóztatni úgyse tudom őket, nem bírom fizikaliag, ha rohangásznak a hóban, oké, de nyakig vizesek lesznek, aztán jéggé fagyva bejönni, a 3-ból 1 tuti betrappol a szobába (leginkább M.) sárosvizesszutykos csizmában, nekem nincs normális télikabátom, mert vagy óriási rám a férjem kabija, vagy kinőttem az enyémet, hótaposóm sincs, ergo megfagyok, hát ez vhogy nem hiányzik, így bent vagyunk egész nap. Lehet h ha kimennénk kicsit, jobb lenne, de nem ez a tapasztalat, mikor Merci miatt kimentünk, uilyen zizi volt, hiába rohangászta ki magát, (és ő a főkolompos, ez tény) nameg ha délelőtt megyünk ki, akkor nem lesz ebéd, utána A. alszik, mire felkel, és összekészülnénk, 3-fél 4, már majdnem sötét van, jön haza az apjuk, áhh, szóval maradunk bent és engem az idegbaj kerülget. Kiváncsi vagyok, holnap fel bírnak e kelni fél 7-kor, uis mostanában már fél 7kor trappolás van, ébresztve engem, Albit, de sztem még a holtakat is, hát holnaptól h muszáj lesz korán kelni, tuti egyik csajnak se lesz kedve, ki van ez találva, basszus, de szeretném ha már kamaszok lennének (najó, nem : )) és délig döglenének, engem is hagyva...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.