7 vagy 8 év után újra bulizni indultam... kicsit izgultam csak, előző  este jobban. A pénteki napot reggel fél 6-kor egy jó kis erős fejfájás elleni tablettával indítottam, csak úgy alapozásnak... azért reméltem, nem fog fájni napközben v. este a fejem már, mert vhogy kurvaszar lett volna úgy bulizni, h megőrülök a migréntől. Nagyjából lehetetlen is. Szóval gyógyszer bekap, majd visszafekszik még egy kicsit... sikerült bóbiskolni, aludni is még, lányokat apa vitte. Azért 7 körül fel kellett kelnem, Mercit felöltöztetni ünneplősbe, mert a nagycsoportosok búcsúztak az ovitól és fehér blúz-fekete szoknya kombót kértek - amit én rendes renitens anyukaként igen ritkán tartok be, fehér blúz még hagyján, de abból se az a hagyományos selyem meg műanyag rondaság, hanem igyekszem pamutvászont vásárolni, csinosat. És ezúttal (nemá rusnya kínai fekete műanyag szoknya legyen) egy sötétlila Next bársony buggyos szárú rövidnadrágot adtam a csajra, fehér harisnyával. (Oviban megdícsérték, milyen csinos, májam dagad, szóval lehet ezt másképp is, mint sakktáblát csinálni a gyerekekből, nna.) Nekiálltam készülődni én is, hátha rám is mondják, h csinos vagyok : )) Lefőzettem J.-vel kávét, és jóóó paraszt módon egy műa. flakonban vittem magammal, h ha éjjel hazafelé jövök, legyen addigra is, h el ne aludjak vezetés közben. Vittem 1 sonkás zsemlét (ezt ettem 1 napig, megvan, miért voltam én régen tök vékony, há nem ettem soha normálisan, mert mindig buli volt, inni ittam, mint a disznó, de enni... elfelejtettem mindig.) Nagynehezen elindultam úgy 11 tájban, elvileg a koncertek 12-kor kezdődtek, az első rögtön érdekelt is volna (Mindnattsól), de kábé esélytelennek tartottam, h én odaérjek délre... Előtte még bnőmhöz is be kellett mennem, a kinőtt rucijainkat beadni : ) Persze útközben még megálltam tankolni, így 1 óra elmúlt, mire odaértem. Ruhák lead, 5 percet beszélget, majd gps újraprogramoz (vagy 3x, nem való ez nekem, leizzadtam, mire rájöttem, h kell beállítani) Soroksári út, Lágymányosi híd, idáig megvan, majd a Budai Skálánál (most Allee v. mi a túró) forduljak meg (anyád) azért sikerült, Kosztolányi (jé, itt dolgoztam régen!) innen fonal elveszt, életemben erre nem jártam még, ja deee, itt a kórház, ahol apám volt párszor, nade innen aztán tényleg 0 emlék, hol is járhatunk, felfelé megyünk a hegyre, ez tény. Gps aszondja: 'fordulj balra' - de basszameg, nem itt kell, á, vissza akarok sorolni, épp piros a lámpa, első kocsi nem enged be, (nagy dög fehér terepjáró fiatal manussal, perszehogy nem enged be, övé a világ vazze) második igen, régebbi renault, ezután megelőz, mer én ugye lassan megyek, látom, rockerek ülnek benne, király, és magabiztosan megy, há mit nekem gps, megyek ezek után, éljen!! : ) Amúgy a gps is ugyanarra vitt, közben azért rá-ránézek, de követem a csávót, ez nagyon tudja, merre kell menni. Normafa (mondjuk itt is voltam azért már, csak nem kocsival) Csillebérc, aham, helyben vagyunk. Csávó eltűnik előlem, nem baj, itt már nem tévedünk el. Tábla, h Metalfest főbejárat arra, megyek. Hopp, ez volt az, meg kéne fordulni. Megfordulok, autók parkolnak a susnyásban, bokrok közt, na, ez itt jó lesz, ha nincs más, közel van. Azért odaszólok pár srácnak, h tudják e, van e normális parkoló? Van, csak kb. 1,5 km-el feljebb, hát a retek fog annyit gyalogolni, jó lesz ez itt. Beállok, egyik srác oda is jön (má elszoktam én attól, h mindenki udvarolni akar) de ez jó fejnek tűnik, nem rámenős, nem matarészeg (még, gondolom) dumálgatunk, én megeszem az ebédemet, az 1 db sonkás zsömlét, iszok kávét, teát, majd felkerekedek, és bemegyek. Sorbanállás, de gyorsan megy, megveszem a jegyem, kapok szép karszalagot, felrakják, bizt. ellenőrzés, bent vagyok. Körülnézek, jééé, és sokkal nagyobb helyszínre számítottam : o egy sportpálya körül vannak a kocsmák, enni-innivalót áruló helyek, pólót, cd-t akármiket árusító standok, dedikáló sátor, másik oldalon a nagyszínpad (ez a nagy??? akkor mekkora a kicsi???) mozgó wc-k (épp nem mozognak) majd a kiszínpad (jé, ez télleg kicsi). Ennyi. Épp a Wisdom megy, ez érdekel, a srác, akivel a parkolóban beszélgettem, mondta, h jó, és tényleg!! Jó bulit nyomnak, meglátom a srácot, odamegyek, nézzük a koncertet, dumálunk. Anyááám, 100 éve nem voltam ilyen kulturális rendezvényen, megrohannak az emlékek, visszatér a régi rock'n'Roll érzés, szabadság, úristen, ez kurvajó!!! Vége a kocertnek, a sráccal dumálunk, majd elindulunk leülni, mert nekem körmöt kell lakkoznom : ) csak félig sikerült itthon, vagyis a fekete alap megszáradt, de a vörös csík rajta nem akart pár ujjamon, belenyúltam, ronda lett, lemostam, bedobtam a 2 lakkot a táskámba, h majd ott du. kilakkozom, úgyis lesz időm : ) Na, közben összetalálkoztam egy régi kedves ismerősömmel, volt kollegámmal, jajjaj, megörültem Neki : ))) kicsit dumáltunk, ő 1 gyerekemről tudott, kérdezte, hogy van, mondom, jól, összesen van 3 : )) csodálkozás, ez van : ) neki 2 van azóta, szóval... kiderült, Kispesten laknak, hát majd jól összejövünk családostul dumálni, ha sikerül, ha nyáron fent leszünk a kölkekkel. Na, ő el, mi leülünk újdonsült haverommal körmöt lakkozni : ) dettó ugyanúgy járok, mint itthon, első réteg okés, második az Istennek nem akar megszáradni, hát akkor ez így marad (csak mivel maximalista vagyok eléggé, és szeretem, ha minden stimmel mindennel, ruhailag, sminkileg, kicsit bosszant, de túlteszem magam rajta). Közben kezdődik a Vicious Rumors, na, őket is megnézem, jóóóó, tetszik. Közben veszek egy sört azért, dobozos Heineken 550-ér', ez volt a legszimpibb (amúgy utálom a dobozos sört, de vagy ez, v. kommersz csapolt Borsodi olcsóbbért, hát inkább ez, úgyse iszom sokat, mert ki kell szálljon a fejemből éjszakáig, hajnalig, mivel vezetek). Szóval V. R. jól nyomja, beindulós buli, ez kellett már nekem. Közben látom régi kedves kollegámat headbangelni, hát erre a zenére engem is elkap a vágy néha, bár nem vagyok már az a tombolós fajta : p Sok sok ismerőst látok, olyanokat is, akiket nem szeretnék látni. Nem is vagyok biztos benne h ő az, nem merem hosszan nézni, csak rápillantok, de erős a gyanúm, h ő, észrevesz asszem, na, én húzok el inkább innen, nincs nekem ehhez az emberhez semmi közöm már, reméltem, ő is így gondolja. Szerencsére ő is átnéz rajtam (az nem létezik, h nem ismer fel, elég jellegzetes a fejem) de intellingens emberként nem bolygatjuk egymás köreit, így van ez jól. Vicious Rumorsnak vége (úgy néz ki az énekes, mint egy bohóc, azzal a hajjal) de jó volt, tetszett. Átnézek a kisszínpadhoz, Kerecsensólyom nevű magyar folk metal csapat, jé, a zenészek ismerősök, arcról ismertem őket. Annyira nem fog meg a zenéjük (semennyire, érdekesnek érdekes, de ez az ősmagyar világ nem fekszik nekem). Nagyszínpason a Misery Index, ez nem rossz. Majd a Wintersun, hmm, ez egész jó. Itt már elég sokan vannak, pedig reménykedtem, h este a Cradle-ön is jó kevesen lesznek, de kezd szeretfoszlani ez a reményem, mert egyre több ember jön. Közben összefutok másik régesrégi kedves ismerősömmel : )) Ő is azonnal megismer (mért gondoltam azt, h fel se fognak ismerni???) és egyből kérdez, h hol a jófenében bújkáltam 7 v. 8 évig??? Még ezt is tudja, h kb. 7-8 éve nem voltam ilyesmi helyen : ) döbbenet. Elmesélem neki is, mi van velünk, kérdezi, ki a férjem, mondom, úgy se ismered, erre ő: civil? mondom, naná, teljesen, nem ebből a kultúrkörből, még csak nem is zenész (a legtöbb lány vmi zenészhez ment hozzá, v. legalábbis olyanhoz, aki ezekben a berkekben mozog, hát én meg jól nem : )) Szóval dumálunk Gabival, semmi nem változott, rákenroll van még mindig, veszünk sört : ) én citromos Gössert, ami egy ballépés, igen igen szar, eleve 2% alkohol van benne, há ez üdítőital, limonádé, nem is ízlik, a végét ki is öntöm a wc-be. Dedikálásra el kell mennem : ))) Ott összefutok másik volt kollegámmal, (izé, anno vele jártam is, vagyis vmi olyasmi, jól éreztük magunkat-egymást, de szép is volt : pp) de alapvetően jó haver ő is, dumálok vele is. Majd jönnek Cradle-ék dedikálásra, na, ezt faszságnak tartom, minek aláíratni bármit is, nincs is nálam semmi, de fotzóni, azt igen, azt szeretek, és fotózkodni is : )) Dani pózol, mint állat, imádom ezt az embert, a hangját, a művészetét, a lelkivilágát, közel áll hozzám, értelmes ember ő, ilyen dolgokat írni, ilyen fantáziát, egy külön világot hozott létre, a Cradle of filth világát, én részemről elveszek benne néha, najó, érzem a valóságot magam körül, de néha kell egy hely, ahová elmenekülhetsz, hát ez pont jó, anno temetőkbe jártunk éjszaka, és cradle-t hallgattunk, igen. Szóval fotózok, és az egyik gitárossal még közös fotó is készül, jajjdeszép meber, hosszú szőke hajjal, hmmmm : ))) egy csajt kérek meg, kattintson, hát bakker, a fénykézőgépet se képes egyenesen tartani, ááááá. mindegy, így jártam. Épp elléptem a pasi mellől, mikor megszólalt a telefonom, J. hívott, h hol van Albikának pizsifelsője, épp fürödtek gondolom, és fektette le őket : ) kicsit hiányoztak, de már a bulizás is. 2 zenész épp a buszuk mellett állt, amivel a dedikálásra hozták őket, és hallották, ahogy csörög a telóm, természetes egy Cradle szám, mp-ban a csnegőhang, de hirtelen felkapták a fejüket, nem tudták, honnan, mi szól, majd látták h a telóm, és röhögtek, én is, vicces volt : )))))

Innentől halál unalom kezdődött, kimentem a kocsiba punnyadni, totál elfáradtam, hiába no, elszoktam azért én ettől, és elkezdtek iszonyúan hiányozni a gyerekeim, belémhasított egy érzés, h miafenét keresek én itt, mikor gyerekeim vannak, nem való ez már nekem, bla bla... Szóval a Saxon koncert épp nem érdekelt, így a kocsiban relaxáltam, majd azért a végére benéztem, hallgattam kb. fél percig, de tök unalmas volt nekem, így átnéztem a másik színpadra. ott meg vmi jó zúzós zene ment, na, ez már jobban tetszett. Aztán mikor vége lett, átmentem a nagyszínpadhoz, mostmár a Cradle jön, mostmár a Cradle jön, éljen éljen hurrá, évek óta nem láttam őket, mikor Szigeten voltak itt 1x épp terehs voltam v. pici volt vmelyik gyerek, jajjderég nem láttam őket, talán Pecsában utoljára... előtte meg Milánóban, meg emlékszem még az első koncertjükre a Fekete Lyukban, jujjj, klubbbuli jellegű volt még, úristen, '96-ban volt, v. hogy? anyám, 15 éve??? fú.

A színpadon készülődnek, én nagyon várom, halál fáradt vagyok, fáj a derekam, de most már kivárom, kiváncsi vagyok, hangpróba, mikrofonpróba, gitárbeállás, dob, jajj, kezdjétek már : ) És kezdik, imádom őket, még mindig, Cradle forever, always, all the time, forevermore : ))) Az új albumról nem is játszanak csak a Lilith Immaculate-et, hát ez a legjobb szám, de azért én azt vártam, h sokkal többet játszanak erről az albumról. Viszont sok régi számot játszanak, ó, istenem, a közönség fele nem is ismeri őket, középen állok, jól látok innen, de 2 csaj áll mellettem, akik visítanak mint a malac a Nymphetamine-nál (na, ez a szám meg nekem nem jön be, elég diszkós) de ezek a picsák ezt kedvelik, csak ne visítana a fülembe ilyen éles hangon, á, megőrülök, egész nap a kölkek visítását hallgatom otthon, most nem akarom ezt. Odábbmegyek inkább, elkezdek mászkálni meg fotózni, marhára nem lesznek jók a képek, ha nem világít semmi a színpadon, akkor sötét, semmit se látni, ha meg világít a lámpa, akkor pont bele a kamerába, azért lesz szar a kép, ááááá. Mászkálok, és hirtelen meglátok vkit. Anyám, ő az v. nem? De, ő az. Hú, lever a víz, pedig nem szoktam rá gondolni, de most Cradle koncert, és ő, e kettő elegye felkavar, vele jártunk sokat éjjel a temetőbe, cradlet hallgatni, és mást is, igen, ő volt a szeretőm, úristen. és ahányszor életünkben összefutottunk eddig (2x) mindkétszer szeretők lettünk... nyilván ez most nem fog megtörténni, de feltörtek a régi emlékek, szép volt : ))

Észrevesz, odajön, megbeszéljük, h 100 éve nem találkoztunk, és Cradle komcerten se voltunk, ő sem régóta. Tudom, h van 2 fia, ő 2 gyerekről tud nálunk, mondom, 3 van : )) Megbeszéljük, h fotózni fölösleges, mert nem sikerülnek a képek, neki sem, tehát én fel is adom... A Cruelty Brought Thee Orchids megy, basszus, egyik kedvenc számom, sokat nem beszélgetünk Krisszel, inkább hallgatom, élvezem Danit és bandáját : )) kimennek, majd visszajönnek, hát muszáj még játszaniuk, rettenet kevés volt ez, na azért! még pár szám, és viszont vége, teljesen vége, a derekam beállt, marhára fáj, a nyakam is (pedig lájtosan ráztam csak a fejem, nem is ráztam, na, csak néztem inkább, áá). Krisszel leülünk kicist dumálni, meg h ülepedjen a koncert élmény, de indulnom kéne haza. Csak ahogy ücsörögtem, rámjött az álmosság nagyon, ólmos fáradtság, de muszáj h induljak. Krisz levezet a hegyről a 6-os főútig, így nem kell előhalásznom a gps-t, majd megy elől kocsival, én meg utána, jó lesz : )) veszek még egy kólát a hazafelé útra, és indulunk. Bakker, olyan helyeken megyünk, h csak pislogok, totál szűk kis utcákon, meredeken lefelé, szlalomozunk, kerülgetjük a kátyúkat, néhol elfogynak a házak, és az erdő borul fölénk, megrohannak a régi emlékek, mikor Krisszel így autóztunk éjszaka, csak akkor egy autóban ültünk... most meg nem. De a Cradle örök, nálam az szól a lejátszóban, nem mintha nem lett volna elég a koncerten (nem volt pedig) de inkább azért, h ne aludjak el, hajnali 1 óra van. leérünk a civilizációba, néhol felismerem, merre járunk (Egér út, jééé, ez az Andor utca??? kissé átépítették, ideje volt rég) majd megállunk, Krisz odajön, kérdőre vonom, h hová a retekbe vitt engem, az erdőbe??? milyen helyeken jöttünk már, jáj. Ő azt válaszolja, h dehogy, ő olyan nem szokott, h a lányokat az erdőbe viszi, dehogyiiiis! és ott a régi pajkosság, huncutság a szemében, szinte várom, h vmi történjen, de nyilván nem fog, nem azokat az időket éljük már... elmagyarázza, h itt most átmegyünk majd a felüljárón, majd egyenes, és majd ő lekanyarodik jobbra, de én csakmenjek egyenesen tovább, mert az már a Budafoki út, meg a 6-os főút, kivisz a Camponáig, onnan már tudom az utat. Ő jobbra el, integetünk, aszondja majd ír, megadtam az email címem, kértem, írjon rám, h ne felejtsem el megkeresni a régi fényképek negatívjait, állítólag nálam vannak, hát passz, persze azóta se írt : )) pasi : )) de nem is ez a lényeg, hanem h én se kerestem még elő, de nyilván ha meglesz, elküldöm neki, max. kérek majd másolatot én is a képekből, merthát mi vagyunk rajta a temetőben mászkálosokkor, meg egyéb helyeken...

Jövök haza, sokszor kell pislognom út közben, h el ne aludjak, dörgölni a szemem nem tanácsos kontaklencsében ugye, iszom a kólát, még van kávém is : )) Soltnál rámjön a pisilhetnék, de valami őrült módon, á, nem állok meg, mindjárt otthon vagyok, kibírom, de nem, vááááá, mindjárt bepisilek, jézusom, meg kell állnom vhol, érjünk már ki a faluból (bocs, kisváros) na, itt jó lesz, a kutya nem jár erre éjjel 3/4 3-kor, lekanyarodok egy mellékútra, koromsötét van, pisilek, ááááá dejó : ) vissza a kocsiba, hát nem bírtam volna ki hazáig, olyan elemi erővel tört rám. 10 perc múlva itthon vagyok, nyitom a kaput (a szarért zörög ez, felébrednek a szomszédok, kisgyerekes/babás család, biztos örülnek majd nekem) beállok a garázsba, nem ébred fel senki, hazaértem szerencsésen, nem aludtam el vezetés közben, viszont most irtó fáradt vagyok, ledobom a ruháim, ékszereimet, kikapom a kontaklencsét, megsimogatom a kiccsaládot és bezuhanok az ágyba, zúg a fülem, de majd elmúlik (aha, 1 hét múlva vazze, kurvahangos volt minden) alszom. egész 6-ig (3 órát, sok, tényleg) J. megy dolgozni, kölkek kelnek, de mondom, irány vissza, mi még alszunk. Kb. 8-ig sikerül, aztán indul a nap, mókuskerék, anya mint egy zombi, szét van esve még napokig, így jár aki mulatni megy, há, most pénteken is készülök, igaz, csak közelebb, a szalki motorostalálkozóra, éjjen : ))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.