Vasárnap történt. Egyszerűen úgy éreztem, itt a vége, nem bírom tovább. Megzuhantam. Annyi, de annyi minden kis és nagy hülyeség jött és jön mostanában, h elég volt. Bőgtem, mint egy hülye, Mercike vigasztalt : o Az a baj, h mostanában (apám halála óta) nem tudok sírni. Akkor hetekig, hónapokig minden nap sírtam, 1-2-3 x naponta, de 1x biztosan. És aztán egyik nap azt vettem észre, h jééé, ma nem sírtam! Pedig el tudtam Őt engedni, abszolút megváltás volt már neki, de ettől függetlenül hiányzott, és hiányzik a mai napig. Nemsokára évforduló... lehet h ezért is vagyok mostanában kiborulva kicsit. Szóval nem tudok sírni. És ez nem jó. Volt h szinte erőltettem, h bőgjek, h megkönnyebbüljek végre. De nem. Nem úgy, mint 17 éves koromban, kiváló műhisztiket elő bírtam adni bármikor, bármilyen pasi előtt, ha valamit szerettem volna : pp egy színésznő megirigyelte volna : p Olvasom hébe-hóba egy 7 gyerekes anyuka blogját, ő írta, h sír. Feszültséglevezetésképp. Kb. 1- másfél évente jött egy újabb gyerek náluk, a legkisebbek ikrek : o : D iszonyú fáradt lehet, nekem belegondolni is fárasztó : D pedig sok sok gyereket szerettem volna én is mindig, de a jelen állás mellett ez a 3 is iszonyúan lefáraszt, és kiborít, és minden. Pedig amúgy nem is ám, rájöttem. Egész egyszerűen az van, h 2 hónapja senki segítségem nincs 5 percre se, (jó, J. igen, de ő sokszor nincs itthon, meg néha nem is úgy viszonyul a dolgokhoz, valljuk be). De mivel mama 800 km-re dolgozik, sógornőmet drágát meg nem igazán szívesen kérem meg, szuttyogok. Mert ez nem más, mint görcsölés már... Korán kelni, állandóan rohanni, az apróságokat hajtani, h gyerünk, kelj fel, öltözzél, hiába vagy beteg, nem maradhatsz itthon,mert nincs aki vigyázzon rád, jönnöd kell velünk, h L.-t elvigyük suliba. És közben a szívem szakad belé, h ráncigálom magammal a 2 beteg kicsit a -6fokban : ((( Aztán bevásárlás, amit egész hősiesen tűrnek : ) majd itthon főzés, minden áldott nap. Közben ők felmásznak a szekrényre, az íróasztalra, a konyhaasztalra, kipakolnak mindent, A. majdnem felgyújtotta egyik nap magát meg a házat, bebújnak az ágy alá (A. beszorult egyik nap) mindent szétszórnak, üvöltöznek és verekszenek újabban. Egyik nap A. beleharapott M. nyakába, úgy, h kiserkent a vére... hát most mit csináljak? M. 3. hete nem jár oviba, ebből a takonykórral eltelt 2 hét, minden áldott éjjel bepisilt, de nyakig, lepedő, pizsama, ágynemű húzás az éjszaka közepén, mindennap mosás, sokszor a takaró is, h éjjelre megszáradjon... A takonykórból úgy ahogy kijött, most 3 afta van a szájában, enni alig tud. Fogyott is, 15,5 kg ruhában. Albi meg 15 kg ruhában. Bakker, fél kg van a 2 gyerekem közt...

Szóval a megzuhanást kezdtem írni. Sok volt az utóbbi időben, a kártérítési ügyem a futárcéggel (egyenlőre semmi válasz részükről egyenlőre) a vevő persze baszogat, naponta, kétnaponta írta a leveleket, van e vmi fejlemény, holott írtam neki, h írok, ha van vmi, mindegy, ma visszautaltam neki a 40 ezret (a gázszámla befizetésünknek ugrott, majd a jövő hónapban, fasza lesz, dupla számla) hogy legalább ő hagyjon már békén! Kedves, udvarias fiatalember, de az agyamra megy. J. aszonta, h ne fizessük neki vissza, ne vegyük vissza az erősítőt, de én meg közöltem vele, h akkor legyenszíves ő ezt megmondani a vevőnek, és ő tartani vele a kapcsolatot naponta, mert nekem az idegeimre megy ez az egész! Totál kikészültem emiatt, utálom az ilyen ügyeket. és akkor amik még jönnek erre: az összes eddigi ismerősöm, még olyan is, aki pedig eddig szóbaállt velem, mintha menekülne előlem! Miért???? Büdös vagyok??? leprás? sokat beszélek??? Igen, oké, tényleg szeretek beszélgetni, vagyis régebben szerettem, de már ott tartok, h senkinek nem mesélek el semmit, senkivel nem osztok meg semmit, nem írom le, mi történt, mert úgysem érdekel senkit!! Most egyik fórumon is, ahova írogatok, eléggé az jött ki, h hülye vagyok, szóval lehet h oda se írok többet... Van, aki megkérdezi, mi van velünk, aztán meg se várja a választ, rohan tovább. Tisztelet a kivételnek, azért 1-2 normális ember akad. Tehát lehet h mégse én vagyok büdös??? bakker. Amióta L.-ről kiderült, h valószínű autista, csak azok az emberek állnak szóba velünk, akikkel már azóta jöttem össze, ismerkedtem meg, mert eleve úgy indítok, h van egy olyan gyerekem, aki ilyen és ilyen. És ezt aki nem tudja elfogadni, az úgyse marad mellettünk. Viszont megbízni, megnyílni lehet h soha többet nem tudok már senkinek ezek után... Itt derül ki, ki az igazi barát, ki nem az. Egy imserős anyukának tavaly meghalt a babája. (A.-val volt egyidős a kislány). Szörnyű betegséget kapott, v. vírus végzett vele. Hónapokig voltak kórházban, nagyon erős volt a kislány, kapott több agyvérzést, ha túléli, se lett volna egészséges. csoda volt, h ilyen sokáig életben maradt... sokan szorítottak nekik, imádkoztak értük. De miután a kislány feladta a harcot, sok barátnak hitt emberben csalódott az anyuka... Olyanokat mondtak neki (a saját anyósa is!!) pár hét után, h majd úgyis lesz másik gyerek, meg törődjön a meglévő nagyobb gyerekkel, meg ne mászkáljanak naponta ki a temetőbe, meg jobb is így (jobb?? micsoda? kinek?) ahelyett, h támogatták volna... akkor ő nagyot csalódott sok emberben, páran maradtak körülöttük, azt mondja, akik megértették, min mennek keresztül. 

A másik bnőm, v. akit annak hittem, a múltnap is olyan gyorsan elmenekült, h csak pislogtam; újabban miért van olyan érzésem, h ha engem meglát, mindig vmi iszonyúsürgőshalaszthatatlan dolga lenne?? A másik volt bnőm dettó, de ha neki kell vmi, h hurcibáljam a s.ggüket az autómmal, akkor bezzeg mézesmázos. Mi van, olyankor nem vagyok büdös??? Nem értem én ezt. Most abszolút arrafelé veszem az irányt, h kérdeznek, válaszolok, h jól vagyunk, aztán csá, leszarom, valóban leszarom, mert nem tudok mást tenni. Aki a barátom akar lenni, tudja hol talál meg. Aki meg nem, azzal nem foglalkozom. Növesztettem az elmúlt hetek alatt egy sündisznópáncélt, v. hasonlót, nem tudnak hozzámférni. Jó ez így, ha másképp nem megy. Viszont J.-vel meglepően jól meg tudtuk beszélni, egyszerűen muszáj, h összetartsunk, hiszen MI vagyunk egy család. A drágajóanyám megint megpróbál egymás ellen uszítani minket, persze ezt soha nem ismerné el. De most megint ott tartunk, h újra a régi, újra előszedte a baromságait, elkezdett csesztetni minket, főleg engem. Hogy hogyan alakítsuk át a házat, majd ő hív vkit, aki segít, majd Ráckevén megvesszük a kültéri ajtót, mer ott van 40 ezerér' fém ajtó... Miiiii??? Fém ajtó???? Hát hol lakunk mi, börtönben??? Azt már nem!!! Inkább hozzáteszünk még 10 ezret és veszünk műanyag ajtót, ronda, ronda, de a fa kurvadrága, meg midnen évben le kell kezelni, mert vetemedik, tönremegy különben. Műanyag ajtó lesz és punktum. És majd jön Ráckevéről az unokahúgom férje, leméri az ajtókat, meg ablakokat, meg falvastagságot, meg megnézi, mit kell csinálni. Mért??? J. nem tudja lemérni??? Béna, vagy nincs keze, vagy miii??? És miért jön ide megnézni a srác (amúgy semmi bajom vele), nem látott még falat??? vagy házat?? Majd ha kell jönni segíteni, meglátja úgy is, mit kell csinálni, nem??  De mivel anyám adja a pénzt, feljogosítva érzi magát arra, h beleugasson mindenbe, de milyen pénzt??? Ez állítólag az örökségem apám után, de akkor miért nem adja ide? És miért csinál úgy, mintha mindent ő vett volna??? Szegény J.-t is porig alázza, h a motort is ő vette nekünk, meg mindent ő vett. A gyümölcsfákat, amiket tavaly ültettünk, ő vette. (Jó, igaz) De ettől még nem kell hülyének nézni J.-t, h nem tud elültetni 6 db fát!! Naponta 2x telefonált akkor is, h mi van a fákkal, de ne úgy ültesse el, hanem emígy, mert ott pesten az egyik mérnök azt mondta, úgy kell. Ja, itt meg vidéken akinek gyümölcsöse van évek óta, azt mondta, amúgy kell! És ehhez a talajhoz lehet h jobban ért, mint a pesti mérnök, nem??? Hogy mikor hányszor, hogy kell locsolni, beföldelni, ilyenek. áááááááááá

Ja, és J.? ami munkát meg pénzt belerakott ebbe a házba, az semmi? lehet h az én nevemen van a ház, de basszus, J. a férjem, a gyerekeim apja, egy család vagyunk, ez a MI házunk, anyám nem semmizhetné ki! de miért is akarja??? Ez a célja, h mi szétmenjünk? és mi jó származik ebből? Az h én boldogtalan legyek?? Basszus. A saját anyám. hogy lehet vki ennyire bunkó? de az a gáz, h észre se veszi, ő csak az szajkózza, h ő jót akar, és mi a hálátlan dögök, ezt nem vesszük észre. Érik egy kurvanagy összeveszés megint, volt már, h hónapokig nem beszéltem vele, már apám sincs, aki miatt nem akartam felrúgni mindent, már a pénze se érdekel, igaz, h nyomorgunk akkor majd, de megoldjuk, nem érdekel, vállalta ezt a hülye életbiztosítást, + házbiztosítást, h fizeti nekünk, (csak azért kötöttük meg, h öcsém előrébb léphessen a ranglétrán, havi 700 ezres fizetéssel, de persze rég otthagyta azt a melóhelyet és hónapokig 30 ezres munkanélkülin volt, mondjuk azt se hiszem ám el, h egy 30 éves fiatalember nem kap pesten melót műszaki végzettséggel, csak büdös volt neki elmenni szarabb melóba, nem álmai melójába... Ja, itt J. meg a szart túrja szó szerint, néha 10 perce nincs meginni egy kávét, mert egész nap megy, kivan mint a kutya, de NINCS más lehetősége) és a múltkor 10 ezerrel kevesebbet utalt rá, ha azt mondja, h gyerekek, most csak ennyit tudok, nehari, semmi gond, de neeem, 20 x megkérdezték, h mennyi lesz, 60 ezer? jó , akkor utalunk 50 ezret. basszameg. És utálom az is, h folyton ezzel jön, h nekik milyen szar, meg minden, jaaa, ő most visszament dolgozni, 70 ezer + a 100 ezres nyugdíja, itt J. hazahoz 90 ezret MINDENNEL együtt, neszeneked családos meg nagycsaládos kedvezmény, a kormánynak is csak a pofája nagy, a tv-ben rohadt jól hangzik, h egy 3 gyerekes család le tud írni gyerekenként 30 ezret, azaz 90 ezret a 3 gyerekre, de basszameg, miből???? amikor összesen bruttó keres 110 ezret??? hát csókoltatom őket. A másik amin besokalltam, h állandóan jön anyám, h ő milyen fáradt, meg neki kell az évente 2x üdülés, meg kiment Angliába, meg Rodoszra nyaralni (oké, nem sajnálom tőle, de én mikor voltam nyaralni??? normálisan kb. 20 éve) meg szegény J. milyen fáradt. Ja, én nem??? 9 éve nem alszom normálisan... oké, én vállaltam ennyi gyereket, de soha, egyetlen egyszer sem kérdezte meg, vagy jutott eszébe, h kislányom, nem mennél el egy hétvégére kettesben a férjeddel??? (Nászúton is úgy voltunk, h L. ott volt velünk, és M. ugye már a pocakban : )) Vigyázunk a  gyerekekre, mert ki lehetsz fáradva, borulva, akármi. soha. nekünk pénzünk nincs rá, de nem is érdekel. Olyan szinten vagyok fáradt, h hiába pihenek meg alszom 1-2 nap tovább, ezen nem segít. karácsony előtt szupi volt, h J. itthon volt sokáig. 1 hét, igen, 1 HÉT után éreztem, h kezd jobb lenni!!! Hogy 1 hétig minden reggel tovább aludhattam, itthon volt, segített a gyerekek körül, nem rohantunk sehová, megcsináltunk szépen mindent. 1 hét után. Kiégtem. Kész. úgy érzem, itt a vége. Iszonyú fáradt vagyok. remélem, kimászom a gödörből. Az jár a fejemben hetek óta, h "Ami nem öl meg, az megerősít". Hát így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.