Merci beteg. Na, annyira nem, h ne rosszalkodjon álló nap... tegnap megmutattam dokinak, aszonta nem vész. du. voltunk zeneoviban, de mára már taknyosodik is, szóval nemtom mi lesz, kiváltom az antibiót azért a 7végére. merhogy én meg úgy elhúzok bulizni szombat este, mint a pinty, nagyon elegem van, a fejfájás kerülget 3 napja, ma ideért, (a hófelhők is) mondjuk annyira nem szar migrén, de azért bevettem 1 gyógyszert, használt is : )) A másik gyógyit, amit migrénre írt a doki, nem váltottam még ki, bakker, 7 ezer ft, kicsit sokkallom : o de azért ki fogom váltani, majd... ha lesz pénzem...

Várom a bulit nagyon, annnnyira elegem van megint, úgy szeretném, ha nyugton élhetnék, de nem lehet : ( vagy csak én nem bírom a stresszt ennyire? más hogy csinálja? csomó dolog van a fejemben... és aki dolgozik is még? mondjuk rám is ez a sors vár, kérdés, vajon találok e munkát? egyenlőre semmi : (

Annyi mindenről akartam írni anyóssal meg anyámmal kapcsolatban, de inkább mégse írom ide...

Ma van Merci szülinapja. 5 éve ilyenkor már ott nyekegett mellettem egy kiságyban a kórházban : )) Anyósékkal megbeszéltük, h sütnek egy piskótatortát, csokikrémmel, mert nekem nincs ilyen sima tortaformám, meg az én sütőm elég ratyi. Mert Merci Minnie egeres tortát kért. És majd én marcipánmasszából csinálok rá bevonatot, vettem direkt fekete meg piros kartonlapokat, hogy abból kivágom a 2 fülét, masnit, szemet, szájat, és így csinálom meg a Minnie egér fejét. De még ma is beszéltünk, h ezt így szeretném/szeretné Merci, hónapok óta ezzel nyúz, h Minnies tortát szeretne. Erre 11-kor hív anyós, h kész a torta, de teljesen kész, csokimázzal, meg raktak rá marcipánrózsákat, meg csokiból virágokat körben, meg mittomén...... áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Hát komolyan mondom, elgondolkodtam rajta, h Én vagyok az agybajos, az idegbeteg (mert persze elég rondán reagáltam le) de most komolyan, nem hiszem el, hogy a gyerek hónapok óta ezt szeretné, át is beszéltük kb. 5x oda-vissza, h hogyan lesz, és ere mégis, mégis, tessék, megcsinálják amúgy a tortát, hát az eszem megáll, komolyan ÉN VAGYOK IDEGBAJOS??????????????????? Úgy felbasztam az agyam, tudom, h apróság, de mindennel, MINDENNEL ez van, megbeszélünk valamit és richtig az ellenkezője van, jó, oké, jót akarnak, nem is baj, de akkor minek kellett 60 x átbeszélni, minek vettem meg a hozzávalókat, nagyon nincs most erre fölös pénzem, a jövő héten nem tudom, miből fogunk élni, erre tessék... Vagy akkor süssek én is egy másik tortát is????? Vagy holnap süssek???? Aztán meg hétfőn még egyet, merthogy az óvodába is visz majd?? Merthogy Merci (ismerem) még hónapokig nyavalyogni fog, h de ő Minnies tortát szeretett volna!!!! Annak ellenére, h tetszett ez neki (látta már, de majd csak du. ha apa hazajön, lesz felvágva).

Anyám dettó: én vagyok a hülye, idióta, mert szóvá merem tenni, ahelyett, h örülnék. ja, majd röhögök egy jót, h hiába ugattam megint, és rágtam a szájukba, h Merci mit hogy szeretne, szartak bele, hiába dobtam ki az ablakon csomó pénzt, készültem rá, h ÉN is csinálok vmit, és a saját fejük után mentek??? És ez nem rólam szól, bazmeg, nem rólam, hanem a gyerekről!!!!!!!!!!  Miért nem lehet megérteni????? Áhhh.

Nah, ezen is túlvagyunk, Ideggyógyászat, Kalocsa, időpontom 10.30. Odaértem már 10-re, mittomén, legyek ott inkább. Doki sehol, a váróban kb. 40 ember, ülőhely nyista. Kabátot levenni nem merem, nekidőlök a falnak és olvasok. Kb. félóra, 3/4 óra múlva beesik a doki, elkezdődik a rendelés. 12-re be is jutok... áhh. mindegy, legalább haladok a regényemmel : ))) (Ferde Ház). De a lábam majd leszakad, meg a derekam a sok állástól. Doki megnézi a papírkámat, kérdezget, megvizsgál, annyira nem kedves (sőt) nem bunkó, de olyan személytelen, futószalag. Aszondja, vállalok állandó gyógyszerszedést? mondom, ha ettől jobb lesz, naná. Felírt 3 féle gyógyszert, 1-et napi 3x kell szedni, 1-et (xanax) csak este lefekvés előtt, 1-et meg akkor, ha migrénem van. Nade. ez a gyógyi, 6 szem vmi 7 ezer vmennyibe kerül, há vazze ki se váltottam : o inkább fájjon : / vagyis nem, perszehogy nem, de jelen pillanatban nincs ennyi pénzem már, majd talán kövi fizukor. Hétvégén lesz Merci szülinapja, tortát kell sütnöm, o.k., ajándék megvan, de akkoris.

Aztán tegnap meg CT, Újvárost jobb szeretem én : )) időpontom 15.20, ott vagyok már 15-kor, 15.30-kor hívnak be, ez nem rossz. Olvasni alig tudok pár oldalt : )) de legalább hamar megy, a vizsgálat kb. 10 perc se, egy vályúszerű keskeny izébe kellett feküdni, hasra, a fejemet egy külön izébe rakni, vicces vót. Mint a Csillagkapuban az a kapu, olyan cucc volt maga a gép, csak fehér, annak a közepébe csúszott be ez az ágy. Nem volt hangos, és tényleg inkább vicces volt mint szar. Bár ha még 10 percet kell így az államon feküdni, tuti kikészülök... Hétfőn lesz lelet. Majd a fülorrgégész dokit fel kell hívnom, mikor mehetek hozzá vissza a lelettel, csak mán nincs pénzem benzinre ebben a hónapban : ((( áhh.

Közben itthon kölkeceket apjuk intézte, csak Merci szemüvege maradt ott az oviban, a többi minden rendben volt : ) Elment Lucuért a suliba, átmentek a zeneiskolába énekkari próbára, megvárták, láthatta, h Albika hogy köszönget a Tanárbácsinak meg hogy őrjöng cukorkáért a Marida néninek, meg hogy tetszik Őurasága mindenkinek : ) utána elmentek Merciért az oviba, és hazajöttek.  Én is hazaértem kb. fél 6-ra, tök sötét volt már, jó volt sötétben vezetni, szeretek : )

Miért jó autista gyerek anyjának lenni? - Mert soha nem unatkozol, mindig történik valami...

Pénteken a 2 kicsit is vinnem kellett magammal zenesuliba, mert Apa nem ér haza csak fél 4-re, de L-ért meg mennem kellett 3-ra a suliba, h a nagytáskát is hazahozzuk, lévén 7vége jön. Amúgy a héten már egyedül ment át a zeneiskolába, bár csütörtökön, difi után 3/4 4-kor átment, mert azt beszéltük meg, h ott találkozunk, viszem M-et zeneoviba 4-re, ő meg jöjjön oda, és majd együtt hazajövünk. (Neki aznap épp nincs semmilyen foglalkozása.) Erre odament, majd mivel nem voltunk ott még, vissza is ment a suliba : o még jó, h megláttam a suli előtt elmenve az udvaron, visszatolattam, és jött akkor... azt mondja, azért ment vissza, mert aszitte, nem is megyünk a Mercivel... mondtam neki, h ha vmi miatt mégse mennénk a Mercivel, őérte akkor is odamennénk, mivel ezt beszéltük meg, h ott vár!!! ááááááá Na és a péntek is, reggel szólt, h nem akar gumicsizmába menni, mert lecsúszik a lábáról, ahogy ül a padban. Én meg néztem, mint Rozi a moziban, h hát nem veszed át a benti szandálodat a suliban??? Erre benyögi, h hát napok óta nincs meg a benti szandálja... ááááááá az 5-6 ezer ft-os bőr Decathlonos szandija!!!! Hát elfogott az ideg kissé, mondom: bemegyek akkor, és megkeresem, vagyis először Te keresd meg, vazze, nemárhogy nincs meg!!! De reggel nem sikerült időben elindulni, mert rámjött a hasmenés, bakker, durva megint, elkezdtem azon gondolkodni, nincs e vmi komolyabb bajom, mittomén, lisztérzékenység, v. más, tökre nem tudom kitapasztalni, mitől lesz és mitől nem, fogyok (ez mondjuk a jó része) néha hetekig semmi, néha pár naponta előjön, namost már vagy 1 hete folyamatosan van, tegnap éjjel nem bírtam aludni, annyira görcsölt a gyomrom, nagyon szar már : (( Szóval péntek du. becsattogtam a suliba, senki nem volt már a teremben, és elkezdtem keresni L. szandálját. A folyosón nem volt a tárolóban, megnéztem a dívány mögött, alatt, semmi. A szekrényekben is, ahol a könyveket, rajzfelszerelést, tornacuccot tartják. Hát 4-ből a 4. ajtó mögött megtaláltam... egy zacskóban oda volt rakva a polcra... basszus, ha a tanár rakta oda, mert nem tudta kié, miértis nem nézte meg, bele van írva a gyerek neve : o a másik: nem tűnt fel napokon keresztül a tanárnak, h a gyerek egész nap reggel 8-3-ig gumicsizmában ül bent??? ááááááááá

Szóval meglett a szandál, hálistennek, és átmentünk a zenesuliba, aholis a 2 kicsi a folyosón randalírozott, míg L-et vártuk, ááááááá

Múltnap M. vmi zenetévét nézett (újabban kb. mindig, főleg a Vivát, a Nóta tv-ről letiltottam) épp egy régi Csepregi Éva szám ment.

- Anya, ez a Hannah Montana!!

Albi:

- Anya, a Miszuszát (Mikulás) tud beszéjni???

---

- Ha jesz nekem jőj, jejövöm a Jucát meg a Mejcit!

(Ha lesz nekem lőj, lelövöm a Lucát meg a Mercit)

Hja, ezidáig a gyerek nem ismerte a pisztoly szót...

Nah. Porckorongsérvem van. Kiderült. Meg krónikus arcüreggyulladásom. Király. De hogy migrénem mitől, az passz... a keringés jó, nincs szűkület, nincs nemtommi... legalább papírom van róla, h nem vagyok idegbeteg : ppppppp

Gyanítom, lelki okai vannak akkor. Arra is rájöttem, mitől-kitől. Dolgozom rajta... Mmint a probléma megszűntetésén. Elég nehéz...

Vannak örömök is : ) megjött a rég áhított, kb. májusban megrendelt női Cradle pólóm Amerikából : ))) Fúúúú. Mondjuk ahhoz képest, amilyen drága volt, nem egy nagy szám : ((( kis vékony T-shirt anyag. Csak annyi, h a szabása szűkebb, lányosabb. Mindegy, örülök, mint majom a farkának, ma fel is vettem : ))))))) Cradle Of Filth forever : DDDDD

Férj közölte, h ebben nem mehetek utcára, merthogy jóóó szűk, kiadja a cickókat : D dehát ez a lényeg : DDD

Na, ma is tipikus hétfő reggel volt. A kelés nem ment rosszul, időben is voltunk, mama is itthon van, fel is ajánlotta, h átjön reggel Albira vigyázni, de olyan szinten megszoktuk, h jön velünk, mindig bemegy Merciék csoportjába játszani, h nem hívtam át. Úgyis felkel a zajokra, akkor meg csak nyígott volna, h nem jöhet velünk. Majd inkább 3-ra hívom át mamát, v. viszem át Albit, ha nem alszik, mikor Lucát viszem zenesuliba.

Szóval Lulut kidobtam a sulinál, majd odaálltam az ovi elé.

Hát jóvan, a zebrára, igen. Nem volt máshol normális hely. Ja, egy nem szervókormányos régi autóval nem olyan eccerű kis helyre beállni a járda mellé... 2 helyen meg korlát van, ez is oké, h ne szaladjanak ki a gyerekek, de parkolni ezek miatt szarabb. 2 km-re meg nem akartam állni a 2 kicsivel. Erre jött egy faszi 1 db gyerekkel, iskolás, fogta a kezét, ja, nem elszaladgálós 2 éves, mint az enyém - és beszólt, h hát ez a zebra. Na, ezen felbasztam az agyam, rohaggyon meg, kerülje ki a kocsit, nem fogok a 2 kisgyerekkel csomót gyalogolni, mert egyesek nem tudnak normálisan parkolni. A faszom kivan, h MINDIG csak nekem szólnak be, másnak nem, a gazdag picsának nem, amiért keresztben áll meg az Audijával, vagy a kereszteződésben áll le beszélgetni, hát volt h én is rádudáltam, mert siettünk az iskolába, bakker... A másiknak nem szólnak, mért nem áll bele a lókakába, ami a parkolóban van, csak nekem??? Igen, tudom, deviáns, üvöltő zene, piercingek, tudom, tudom. De ettől mármiértis lennék rosszabb ember, és miértis szívnának az ÉN gyerekeim??? A faszom kivan a sok előítéletes baromtól, basszameg, ha segíteni nem tud, ne kössön belém, mert ideges leszek. A másik csaj meg, felállt félig a járdára, a fűre, na, az is beszól, h hát a zebrán állok... pedig vele jóban vagyok... Mindegy, ő meg hol állt??? Én meg a fűre nem állok, lehet h többre becsülöm a füvet, mint az embereket? Faszom.

Pénteken amúgy megvolt az MRI, hát ilyen szart... : ((((((( iszonyú volt, szörnyű, förtelmes, borzalmas!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem fájt, de már-már szinte igen, annyira hangos volt. Ahogy a gép dolgozott, néha mintha vmi gőzkalapáccsal dolgoztak volna a fülemtől 2 centire, néha mintha egy berregős csengő szólt volna, percekig, néha mint amikor a nyomtató megy, olyan hang, csak sokkal hangosabban, (ez annyira nem volt vész) néha mintha techno zene szólna, olyasmi, dübörgés, hát iszonyú. És mozdulatlanul kell feküdni, én több mint fél órát voltam bent, teljesen elgémberedtem, alig bírtam felkelni utána. Szédültem is. Az öltözőben iszonyú küzdelem volt, h ne törjön ki belőlem a zokogás, olyan elemi erővel jött rám, h nagyon nehéz volt tűrtőztetni magam, sírtam, de végül vissza tudtam tartani a zokogást. felöltöztem, kimentem a mosdóba, és hideg vízzel lemostam az arcom, kezem, hajam is bevizeztem, kicsit jobban lettem. De egy cigit el kellett szívnom utána : )) Aztán taliztam bnőmmel, és minden oké volt, kellett a levezetés, majd késő este indultam haza, 11-re értem haza : o

Így érzem. Most vagy a hülye idő, hidegfrontok, lehűlések, vagy a kölkek, akik az idegeimen táncolnak, vagy leginkább mindkettő... 30-án megyek MRI-re, remélem, kiderül vmi okosság, miért fáj, görcsöl a fejem ilyen sokszor, és remélem, tudnak adni majd rá vmilyen gyógyszert, mert az eddig bevált extraerős fejfájás elleni cucc se használt már a legutóbbi 2 alkalommal. És remélhetőleg az nem derül ki, h gyógyíthatatlan beteg vagyok, mittomén, agydaganatom van, meg az se, h idegbeteg...

Kölkek meg iszonyú rosszak, Mercinél elbizonytalanodtam, nincs e vmi baja, mmint szervi v. mentális, mert hiába szólok 36x, semmi, de semmi hatása, ha már ordítok, akkor esetleg odafigyel, ha rávágok a seggére, akkor mondja, h soha többet nem csinálja, de nem telik el 10 perc, és újra csinálja, amit nem kéne, eddig legyintettem, h dackorszak, akármi, de már néha elgondolkodom, h egyáltalán érti, amit mondok??? Mmint a hallásáról most van egy olyan papírunk, h egyik fülére 20 dB nem jól hall, de ez simán fals eredmény, mittomén, nem rakta fel a kezét épp, nem volt túl együttműködő a vizsgálatkor, a nő sürgette, én noszogattam, meg beígértem a Mekit ugye, szóval simán lehet h csak ez. De mi van, ha beszédészlelési, beszédértési problémája van? H hallja, amit mondunk, de nem tudja értelmezni. Annnnyira nehéz ez. Már az felmerült bennem, h hiperaktív, olyan szinten túlteng benne az energia, sokszor még este 9-kor se tud leállni. Ennek viszont ellentmond, h az óvodában nyugodtan viselkedik, szófogadó, alszik, stb...

Albit meg a szemészetre kell visszavinnem, remélem, nem romlott a szeme, bár megint jobban bukdácsol, meg mondja, h "nem látom!" - de persze ez is simán lehet egy dackorszakos 2,5 éves mindennapi hülyesége, hát nem tudom.

Annyi mindenről akartam még írni, napközben itt van a fejemben, de mire idejutok, elfelejtem a felét v. inkább mégse írom le. Olyan szinten vagyok fáradt megint, h az szörnyű. nem tudom, mitől? a koránkeléstől? mondjuk a nyári szünetben se aludtunk mindig sokáig... Ma nem kellett koránkelnem, negyed-fél 7-kor, mert Apa itthon volt, erre fél 6-kor!! ébreszt Merci, h bepisilt, kifolyt a pelusból a pisi : o ááááááá át kellett öltöztetni, pelenkázni. félig aludtam közben még... aztán 7 fele megint felkeltem, mert Lucának akartam kardit keresni, h miben menjen, ma moziba mentek a sulival. Albi meg juszt se aludt, itt vekengett nekem, h apa hol van, meg h ő is akart volna menni apával, meg szomjas, meg pisilnie kell, meg ne aludjak, ááááááá aztán megjött Apa, és kimentek az udvarra, majd elmentek bringázni, én meg alhattam : )) De aztán egész nap mentem, le se ültem szinte, mosás, főzés, Lucáért menés, boltba menés, zeneiskola, bolt újra, mert a tej kimaradt, festettem is egy keveset, majd csinálok egy külön bútorfelújítós blogot, mert le akarom dokumentálni a dolgokat... Aztán este még vasaltam, hát hulla vagyok. Kölkek egész álló nap ordítanak, nyekegnek, most nagyon rosszul viselem : (( Sztem le is dőlök, mert fáj a derekam is...

Múlt csütörtökön megvolt Mercike orrmandulaműtétje. Szerdán befeküdtünk, aznap csak lézengés volt, szoktuk a kórházi levegőt. Meg az aneszteziológiára kellett felmenni, h nincs e akadálya az altatásnak, nem volt, zöld utat kaptunk. A kórházban én ellátást nem kaptam, ergo vittem 3 napi hideg élelmet, meg du. lementünk a büfébe dobtunk 1-1 hamburgert, mondván, most 1 hétig legalább úgyse ehet a gyerek ilyesmit... Az éjszaka mocsok szar volt, ketten 1 ágyban, na, ez itthon se megy nekem, az itthoni kényelmes ágyakon, hát még ezen a kórházi vaságyon... aminek a közepe befelé lejtett, tehát hiába raktam ki a szélére a gyereket, becsúszott középre minduntalan, így nekem 10 cm hely maradt... szóval sokat nem aludtam, azt is "vigyázzállásban", h le essek, v. a gyerek le ne essen. számtalanszor rúgott hasba, lábon, meg vágott mellen, szép volt : ss reggel teljesen elgémberedve keltem. Akkor már nem ehetett, nem ihatott, ő, akinek kinyílik a szeme, és azonnal zabálni akar... mindegy, kibírtuk. 8 után vitték fel őket, szépen jött, nem hisztizett (meglepődtem) a műtők ajtajáig kísérhettük őket, na, akkor ott viszont elkezdett sírni, meg kapaszkodni belém, de menni kellett a nővérrrel... ahogy becsukódott az ajtó, és nem látott már engem, én is elkezdtem bőgni mint a szamár. Szar volt, féltem, izgultam, féltettem őt, egyfelől a műtét miatt, h nehogy vmi komplikáció legyen, o.k., tudom, h kicsi rá az esély, orrmandulaműtétbe nem szoktak belehalni, demégismégis, meg aztán attól is féltem, h nem vagyok ott vele, hogy fogja bírni, míg várni kell, mondták, h van egy játszószoba, és a nővérke játszik velük, ez az előkészítő tul.képp. Meg attól is féltem, h felébred előbb műtét után, és ha nem talál maga mellett, őrjöngeni kezd. Na, miután megnyugodtam valamelyest, lementem a büfébe/újságoshoz, lovat venni, merthogy előző nap kinéztük, milyet szeretne, mondtam, mire kijön a műtőből, megveszem neki. Erre az újságos épp nem volt ott, elment a kórházi folyosókat járni egy kiskocsival, és a fehér lovat is elvitte magával... na, elkezdtem az 5 szinten őt keresni : ) a mi szintünkön nem volt (4. em.) tehát lejjebb ment (felülről kezd). A másik gyerek anyukája-apukája szerint, akik a 4-en vártak, épp az imént volt itt. Na, tűz le a lépcsőn, 3-on nincs. Erre szól az másik apuka, aki közben elindult lefelé előttem, h itt van a 2-on!!! Na, tűz le, szóltam a nőnek, aki már épp a liftet várta, h álljon meg, őt kergetem, kell nekem a fehér ló, azonnal meg akarom venni : ))) Vacilláltam a rózsaszín és a fehér közt, mert előző nap a fehéret mondta M., utána meg a rózsaszínt, de a rózsaszínnek nagyobb volt sörénye, féltem, h ahogy alszik vele, nehogy belélegezze a kis szőrszálakat, v. mittudomén. Így a fehéret vettem meg. Ami, kiderült, nyerít is : )) A büfében meg beálltam ugyan a sorba, h veszek vmi kaját/hamburgert magamnak, de nem bírtam kivárni a sorom, egyfolytában arra gondoltam, h M. vajon mit csinál, most már műtik vajon? mi van vele, stb... így kiálltam a sorból, úgysem bírtam volna enni az idegességtől. Felmentem inkább a kórterembe és rejtvényeztem, ahhoz nem kell agy, nem kell odafigyelni, ill. vettem egy Nők Lapját (évek óta nem telik ilyen luxusra) és azt olvastam. Aztán hozták Mercit. A műtősök felébresztették, odaadták a véres papírvattát, amivel törölték a száját, orrát, meg kaptunk még tisztát a nővérektől meg vesetálat, ha hánynia kéne. De nem hányt, csak ordított torkaszakadtából, na, ezt nem kéne frissen műtve... teljesen meggárgyult az altatótól, ki akarta tépni a branült a kezéből, fel akart kelni, holott neki aludnia kellene, ezt mondták, h nyomjam le, jó lenne, ha visszaaludna, az oldalán v. hason, háton nem szabad. Hát, ha le is feküdt, akkor is a hátára... ha megpróbáltam oldalra fordítani, felkelt, és ordított... már 2 nővér is bejött, h a folyosó zeng az ordításától, és szóltak nekem, h anyuka, próbálja meg megnyugtatni. közöltem, h épp azt próbálom... a nővér is beszélt vele, h most főzi a teáját, szépen aludjon, és utána ihat, merthogy inni meg enni akart azonnal, na, 2 óráig még műtét után nem lehet, szóval sajnáltam azért csórit... Nagynehezen egy fél órás küzdelem után elnyugodott, elaludt. jó másfél-2 órát aludt. Mikor ébredt, kicsit kába volt még, de legalább nem ordított... és felülhetett már, és elkezdtem neki adagolni a teát, először csak kiskanálból (hehe, milyen "jó" h baromi hányós gyerekeim vannak, kitanultam a folyadék adagolás minden csínját-bínját, még egy Nurofenes fecskendőt is vittem, ha netán kéne). M. kissé antiszociális volt, nem volt a ló,a mit kapott, merthogy a másik kellett volna... ehhh. Kapott egy új kirakót is (ezt itthonról vittem, és akkor adtam oda) közölte, h utálja a kirakókat (nem igaz, imádja, 2 éves kora óta, tök ügyesen kirakja őket) Elkezdtem a telefonomon stopperral mérni az időt, h mikor adtam neki az 5 kanál teát, 5 percenként adtam neki 5 kanállal, na, ez tetszett neki, ő nyomhatta meg a gombot, legalább elterelte a figyelmét... Egy félóra után megpróbálkoztunk a pohárból ivással is, pár kortyot hagytam csak, nem lett baj : )) nem hányt egyszer sem, nem is vérzett sehol!! nem is kellett törölgetnem egyáltalán. Miután megivott 4 pohár teát bő 1 óra alatt, ehetett joghurtot. szépen a felét megette (Hercegnős joghurtot vittünk itthonról, naná!) Innentől kutya baja nem volt, felkelt, mászkált, estére meg rohangászott, evett puha kenyeret (a héját nem) kakilt, picit fájt a hasa, de talán csak attól, h előző este evett utoljára... Éjszaka én berendezkedtem arra, h nem alszom, mert figyelni akartam a gyereket, égve hagytam az egyik lámpát, és egy széken ülve olvastam, rejtvényeztem, ill. az ágy lábához cuccoltam takarókat, párnát, és oda dőltem neki, a lábamat nyújtottam ki, h védje Mercit, h le ne essen... Néha így elbóbiskoltam. Másnap reggel jöhettünk haza, 8 után megkaptuk a zárót, utasításokat, megbeszéltük, h 1 hét múlva szombaton kontroll. Apa meg Albi jött értünk : )) Hazaérve szomorúan hallottam, h Edi nem főz ma (megkértük, h legyenszíves sz-cs-p főzni) nem tudom, miért... nem derült ki... ú.h. fél 10-re hazaértünk, kipakoltam a táskákból, bőröndből, a szennyest beraktam mosni, és nekiálltam borsófőzeléket főzni, majd elaludtam állva mellette... ennyit a segítésről, bakker : o : / De aztán délután sütött palacsintát Mercikének, meg hoztak rostos őszibaracklevet. Azóta Mercinek kutya baja továbbra is, rohangászik, ordibál, mindent csinál,ami elvileg tilos lenne, ill. tegnap megvolt  a kontroll is, így most már szabad ezeket csinálni : ) hétfőn mehet oviba, és megy is, mert agyoncsapom, ezalatt az 1 hét alatt is folyton Albit basztatta, meg csak azt nézte, mit lehet rendetlenkedni, áááááááá

Elindult az iskola, L. 3. osztályos lett : )) Csórikámnak az első napja rögötn jó szar lett, du. vmelyik hülye osztálytársa leöntötte ragasztóval : ((((((( grrrrrrrrrrrrrrr. Mentem érte, és csak ténfergett az udvaron, mikor meglátott, odarohant, és majdnem sírva kérte, h "Anyaa, menjünk most azonnal haza, és én lefürdök, mert a Laci leöntött ragasztóval!" És valóban, a haja, az arca oldalt, a pólója, a szoknyája csupa ragasztó volt : ((((((((( grrrrrrrrrrr

Én megkérdeztem tőle, h tanárnéninek szólt e. Aszonta, nem. Na, akkor odamentünk szépen tannénihez, és mutattam, mit művelt a Laci. Persze Luca meg bezárult ilyenkor, tanárnéni hiába kérdezgette, nem válaszolt, én is jobbnak láttam gyorsan kihozni őt ebből a helyzetből, iszonyú megalázottnak, szerencsétlennek érezhette magát ebben a szituban, így gyorsan kimenekítettem, jöttünk haza fürdeni, h megnyugodjon. Hajat mostunk, de a hajából utána úgy kellett kiszedni a ragasztót... szerencsére csak technokol rapid volt, és kijött...

Amúgy rettentő ügyes, egyre önállóbb, augusztusban 1x már elment a kisboltba egyedül!!!! megkértem, h vegyen 1 kiló kenyeret, adtam pénzt (tudom, h itt pontosan adnak neki vissza, nem fogják átvágni, ismerjük a boltosokat, ők is minket) de azért izgultam, mert az úton át kell menjen, meg hazafelé rákanyarodni szintén a főútra. De ügyesen megoldotta (biciklivel ment) körülnézett, megállt, ahol kellett. Ma meg úgy mentünk suliba reggel, h ő 2 sarokkal előttünk járt, és egyfelől tudja, h merre kell menni, ezt láttam, másfelől szépen megállt, ahol kellett. Szóval iszonyúan büszke vagyok rá. : ))))))))

Mercivel meg megyünk orrmandulaműtétre, szerdán befekszünk, csüt. műtik, pénteken jöhetünk haza, ha minden o.k. Azért izgulok, Luca rettentően szarul bírta, amikor műtét előtt kapta a bódító koktélt, hallucinált, folyton le akart esni az ágyról, műtét után meg teljesen zavarodott volt, ki akarta tépni a branült, nameg vért hányt, du. 5-ig folyamatosan hányt, iszonyú volt... nem tudták kiszedni neki a branült, mert ugye infúzió kellett még, mert kihányt mindent. Szóval izgulok, mint állat, meg itt nem is kapok majd ágyat, hanem 3 napig görnyedhetek egy széken a gyerek ágya mellett, nem tudom, hogy fogom bírni : (((( kaját se kapok, vinnem kell, párnát, takarókat is, jujj. mindegy, remélem, minden o.k. lesz, és utána is, vazze, szombat-vasárnapra is be kell szerveznem riadó embereket, h ha bármi van, vigyázzanak a 2 másikra, míg apjuk hazarohan melóból, ha nekem mennem kell Mercivel vissza, mert bevérzik. de remélem, nem lesz semmi. és remélem, nyugton lesz a kiscsaj majd, mert nem arról híres, h nyugton bírna ülni a fenekén 5 percig. de most muszáj lesz. Félek, na.

Hú, jó rég írtam. Felújítás volt, tatarozás, átépítés. 2 hét Pesten a 3 gyerekkel, egyedül, folyamatosan szakadó esőben, egy kis szobába bezárva, anyámmal tetézve... hát horror volt : ((( Azért 1x sikerült elmenni a Tropicariumba, meg 1x a Közlekedési Múzeumba : )) Ez jó volt, meg az is, h párszor a játszóra is eljutottunk, és sikerült pár kedves ismerőssel, barátnőkkel összefutni : ))

A ház jó lett. Báár a gardróbszoba közel sem akkora, mint gondoltam, h lesz : ( nagyon kicsi : ( meg a falak színe sem olyan, némelyik kimondottan ronda : ( uuuutálom a pasztellszíneket!!! nem ilyet akartam!!! sokkal élénkebbet!!! áááh. Most az átalakítás miatt új bútorok is kellenének, persze pénz az nincs rá : ( de próbálkozom, egyfelől kaptunk is bútorokat Németből, most a fehér előszobabútort újítom fel épp : )) lecsiszolom néhány helyen, és újrafestem, 2 fiók már kész, rózsaszín lett, a középső fiók pedig kék lesz, csak vennem kell még festéket : ) 1 lakozott polcot is félig lefestettem már rózsaszínre, hát ez szar meló, nehéz lecsiszolni, a festett bútort sokkal könnyebb. De alakul : )

Vettem végre Trofast tárolót is, nagyon-nagyon olcsón, csak belevaló műa. dobozok kellenek, ezeket majd megveszem, ha Pesten járok.

Írok most, mert ki tudja, mikor lesz időm megint. Holnap megyünk Pestre anyámhoz, nagy élmény lesz : s Közben itthon a házfelújítás kezdődik, a házat már több mint 3/4 részben kipakoltam, de ez egy örület : s a tököm televan, ennyi mindent, zsákolok, dobozolok napok óta (nem igaz az, h "dobozolni a legjobb dolog a világon" NEM IGAZ!!!) majd kipakolni, az lesz jó : )) igaz, el fog tartani jódarabig, merthogy akkor fogom átválogatni a kell-nemkell dolgokat is. Bár azért most bepakolásnál is ha kezembe került vmi, ami kukaérett volt, azt kiraktam, tele is van a kuka, meg mellette már 1 zsák félig, és még mennyi lesz!! Egyedül csinálom, J. dolgozik, majd szerdától lesz szabin, nekik marad a sokminden, amire nekem nem jutott időm, kedvem. Meg ugye az ágyat addig kirakni nem lehet, míg alszunk benne : / ágyneműt sem. Pár db ruhát sem. Tányért sem, míg főzünk, eszünk... ilyenkor jó lenne kaját rendelni, csak kurvadrága... Nem tudom, amúgy hogy lesz ez is, pénzem az elég kevés, és ugye kell majd nekem is Pesten, h a gyerekekkel ide-oda elmenjünk. Abban reménykedem, h L. tartós betegsége és ingyenes utazási igazolványa alapján tudok kedvezményes jegyet venni az Állatkertbe, meg máshová is. Azt tudom, h a BKV-n ingyen mehetünk, ő ugye a betegsége miatt, én, mint kísérő, a 2 kicsi meg nincs még 6 éves, így ők is ingyen utaznak. Nem is nagyon fogunk autóval menni a Belvárosba, mert úgysem lehet parkolni... Bár azért félek nagyon a BKV-zástól: a 2 kicsi nincs hozzászokva, se ahhoz, h a kezemet fogják rendesen, ne lépjenek le, ne rohangásszanak el, se a buszhoz-villamoshoz-metróhoz. A. nem is ült még semmin asszem : o a metró hangos zajától nehogy megijedjen : o Hát nem tudom, hogy lesz, vhogy túl kell élni az elkövetkezendő 2 hetet. 1 szobában 4-en, de nincs más. Remélem, hamar elkészül a ház, és jöhetünk haza (jó lenne 30-ára hazajönni, lenn a Dunán lesz koncert, bár kezdem feladni, h én valaha is eljutok zenészkéék koncertjére...) Néha nagyon elegem van, J.-vel is próbálok beszélni, beszélgetni néha, többnyire sértődés a vége, pedig jó lesz, ha rájön, h ezt egyedül nem tudom megoldani, neki is tenni kell vmit. És ha nem tesz, és lépek, akkor ő már hiába fog kapálózni utána, mert én ha lépek, ált. továbblépek. Ami nem feltétlenül jelent másik pasit, csak annyit, h ő már nem lesz a képben. Nem is értem, hogyan és miért jutottunk ide??? Pénteken volt az 5. házassági évfordulónk. Mit kaptam??? veszekedést. Eszébe se jutott. Háááát... Az a szép, h mindenki, MINDENKI ki van borulva, leterhelt, miegymás, de az nem tűnik fel senkinek, h ÉN is az vagyok??? MINDENKI csak a másikat meg saját magát sajnálja. És igen, én is. Tartsam össze a családot? Mert ezt várják el tőlem. Oké, de ha nem tudok miből, hogyan töltekezni, nem fog menni. Adjak szeretetet? De ha nem kapok, miből adjak? Tiszteljek, becsüljek mindenkit? És engem vajon tisztelnek, becsülnek? Nem nagyon... Minek kell történnie, h észrevegyék, h nem biorobot vagyok? Hogy nem gumibábu, hogy vannak érzéseim, gondolataim... Bár most anyám elismerte legalább, h igen, én is ki lehetek fáradva, sok meló van 3 gyerekkel, és végre nem azt vágta a fejemhez, h "dehát te akartad!" Igen, amúgy én akartam, csak amikor faszán semmibe vesz minden körülöttem élő felnőtt (a gyerekekről most ne essék szó, mert ők nyilván kiszipolyoznak, de tőlük legalább kapok vmit, szeretetet, nem is keveset : ))) szóval az igen tisztelt (vagy nem) családom felnőtt tagjai jó lenne, ha nem csak saját magukkal foglalkoznának. Vagy akkor foglalkozzanak, de ne csodálkozzanak, ha én is csak magammal törődöm. És önző módon a saját (és a gyerekeim) szempontjait helyezem előtérbe, átgázolva ezzel a másikon. Mert ez történik, jelenleg így élünk. És még megbeszélni se lehet, mert iszonyú sértődés a vége. Elegem van, komolyan elegem van, nem tudom, h lenyugszik e ez a dolog, (talán van remény, mert azért J. is kezdi kapisgálni talán, amit mondok) vagy megint vmi nagyobb változás fog bekövetkezni, de úgy érzem, most vmi új jön, mert ha vége vminek, akkor vmi más, vmi új kezdődik, azért ezt ne felejtsük el : ))

Luca (9) ebédnél aszondja:

- Fehér tehén. (és röhög közben)

Én: - ???

L: - Anya, te mondtad, h fehér tehén.

Én: - ???

L: - De te mondtad magadra, h te egy fehér tehén vagy!

(és röhög folyamatosan)

Megáll a kezemben a kanál: - Ééén? ilyet? magamraaa? nem hiszem!

(az hagyján, h tehén. bár nem szoktam magamra ilyet mondani : ) de hogy még fehér is???)

L: - De, ma a dm-ben mondtad a néninek, h te egy fehér tehén vagy!

Leesik.

- Ja, h fehér elefánt!!! Hogy nehezen tanulok, és mindent elfelejtek...

Elefánt, nem tehén!!!

: )))

Tegnap történt: A. és M. kint játszottak az udvaron, egy békát kergettek... elkezdték kővel dobálni, jáj : s mikor észrevettem, rájuk szóltam, h ne csinálják már. Meg apjuk is rájuk szólt, h ne csinálják már. Brrr... tele van az udvarunk békával, lépek egyet, placcs, egy béka, még egyet, másik béka ugrik el. brrrr. utálom. Na, ezek után este itt netezek, épp lefeküdni készültem, mikor vmi furcsa hangot hallok. Először azt hittem, egér. (az is van 1 megint a konyhában, ott hallom, h kaparászik, h rohadna meg, szedjék már le végre ezt a rusnya lambériát, és csinálják meg a házat, mert a tököm televan, h az egér állandóan mögé megy, meg ahol lukat talál, ki is jön : ssssss Szóval hallgatom tegnap éjjel, mi lehet ez a hang, nem kaparászás, inkább olyan plutty, plutty... miazisten ez????? kinézek az udvarra, nem e a szőke herceg jött el értem fehér lovon, v. vmi betörő??? de nem, nem kintről jön, ez itt pluttyog bent : ss miazisten ez??? vmi zörgés, erre kijön vmi a játékok közül, áááááá, egér, de nem, ez nem egér, nem szalad, hanem ugrál, úristen EZ EGY BÉKA!!!! áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Rohanok be a szobába, (az ajtót gondosan becsukom magam mögött, nehogy bejöjjön) felkeltem apjukat, szegény, békát vadászhat, de nem bírom, muszáj megfognia, mert megőrülök, mi van ha rámászik vmelyik gyerekre éjszaka??? vagy rám??? vagy éjjel ha kijövök pisilni, v. inni, itt röhög majd szembe velem??? na NEEEEM!! meg kell fogni a békát, és kipaterolni!!!! Apjuk szegény, keresi, keressük együtt, mutatom neki, hová ugrált be, nem találjuk. Hát fasza, ezt se gondoltam volna soha életemben, h éjjel 1 órakor egy nyamvadt békát fogok keresni a házamban : ((((( Nincs, elnyelte a föld, apjuk menne aludni, én nem hagyom, hisztizek, addig nem nyugszom, míg meg nincs a békuci, hát hogy aludjak így??? Mindenesetre én bemegyek, becsukom az ajtót, apjuk keresse csak meg és ebrudalja ki. (Ne ölje meg, azt utálom, én még a legyeket is kitessékelem, hacsak nem nagyon idegesít). Pár perc után apjuk bejön, győzelem, megtalálta a bé-t, kirakta, kezet mosott, alhatunk. A rohadék, biztos vmi bosszú volt ez, amiért őt v. vmelyik társát (olyan egyformák, nem tudom megkülönböztetni őket, h ez Gizike volt e avagy Alajos) nyüsztették a gyerekek délután...

Az van, h vége a sulinak, ovinak, és ugyan -1 gyerekkel vagyok, de fáradtabb vagyok a 2 kicsitől, mintha rendes suliidőben mindhárom itthon van, mert ugye akkor reggel leadom a csajokat suliba-oviba és délutánig csak A. van itthon. Így viszont h M. is egész nap itthon van, totál lefáraszt. És holnap teljes lesz a család megint, megyek L.-ért, már nagyon hiányzik : ) Attól tartok jövőre nem kell nagyon előre leszervezni semmi nyaralást neki, uis életében először, igen-igen sírt, zokogott, mikor eljöttem haza, ő meg ottmaradt mamánál, és mondta is, h nagyon hiányzunk. Egyfelől ugye ez mekkora előrelépés!!! Az autista, érzelmeket ki nem mutató gyerekemből mi lett. Egy síró rívó 9 éves, aki el is tudja mondani, ki tudja fejezni az érzelmeit. Hatalmas dolog. De: én nem szeretném még1x ilyesminek kitenni őt, h így sírjon : (( Szóval majd ha akar, mehet mamával/hoz nyaralni, de lefixálni, kötelezővé tenni semmit nem akarok innentől. Már úgy látszik, elég nagy ahhoz, h majd eldöntse, mi legyen : ) Persze ha mondjuk jövőnyáron már dolgozom, és máshogy nem tudom őket elhelyezni nyárra, hát akkor megy mamához is, kényszerből... nade majd meglátjuk.

"Riszálok úgyis, úgyis..." (Mercike szerint Riszáló Hugyis, erre ma jöttem rá, mikor közölte, h ő a 'Riszáló Hugyis') - énekli Julien, a lemur a Madagaszkár c. rajzfilmben, amit mostanában napi 1x minimum meg kell nézni : ) úgy 2 hete kb. volt egyik este a tv-ben, de mivel elég későn, így csak az elejét láthatták a kicsik. De megígértük (főleg Merci kattant rá) h másnap megnézheti az egészet dvd-n. És azóta minden áldott nap ez megy, van h addig a részig csak, h "riszálok úgyis, úgyis", mert az az érdekes benne, meg előtte van a nagypoén, ami Mercikének kedvence lett: a viziló mondja a zsiráfnak: "Mosolyogjunk! Csak ennyi telik tőled?" "Nem mosolygok, pukizok!" - na, ez vitte a pálmát, h a gyerekeknek miért halál vicces a fingás és bármi fingással kapcsolatos dolog??? De nem bánom, inkább ezt nézze, mint vmi egetverő erőszakos baromságot. És van h végignézi, ma végignézte, természetesen A. közben cirka 3 percenként benyögte, h "Anyaa, a Bobot rakd be!" "A Tűzoltó Szemét (öhhm, Tűzoltó Sam) rakd be!" Majd ha vége, berakom a Bobot, félperc múlva: de a Tűzoltó Samet, félperc múlva: de a Kis piros traktort, áááááááá kicist unom csak, de mivel délben rohadtul kurvameleg van, így bent vagyunk a lakásban, délelőtt elmegyünk boltba, v. postára, ide-oda amit intézni kell, játszóra esetleg, szigorúan biciklivel, majd én ebédet főzök, ők meg játszanak, tv-t néznek, nyúzzák egymást, engem, ebéd után alvás (néha nekem is : )) majd hazaér apa, lehet kimenni 4 után. Én mondjuk nem biztos, h kimegyek, de ezeknek meg se kottyan a 35 fok...

Na, írom tovább, ha sikerül, mostanában vmi van vagy a nettel, v. a gépünkkel, M. kattingatott ide-oda egyszer, megnyitott csomó mindent, meg vmi letöltést is, félek, h nem vírust kapott e a gép : ( mert azóta van ez. A faxom kivan, h kattingat mint a hülye, a Minimax oldaláról meg pár kattintással olyan oldalakra visz el, h azt se tudom, mi az, meg nem gyereknek való, apja meg szarik bele, oda se figyel a gyerekre, mit csinál. 

Ma is strandon voltunk, Szelidin, A. csupán csak 3x merült el, jó kezdés, első fürdése az idén, 3 x fulladt majdnem meg, a hülye apja miatt, aki nem fogta eléggé, nem figyelt oda eléggé. Amúgy jó volt fürdeni : ) és úsztam is, húúú, tök jól esett : )) sokkal jobb az erőnlétem, mint tavaly ilyenkor, simán át tudtam volna úszni a tavat, de nem mertem, egyrészt nem szivesen hagytam volna sokáig magukra a kicsiket apjukkal, másrészt tökre fostam attól, h nehogy jöjjön egy hidegebb örvény v. mi, és nehogy görcsöt kapjon a lábam, néhol ilyen foltokban nagyon hideg volt a víz. És az új bikinimben voltam, ami 42-es : D nemrég vettem, akkor még picit kicsi volt, de elhatároztam, ebbe bele fogok fogyni idén : ) és lőn (világosság), teljesen jó volt. És nem is szégyenkezhettem, ahogy körülnéztem a strandon, olyan hájpacnik voltak mini bikiniben, h még, szóval én a 3 gyerek után ne szóljak egy szót sem. (az más kérdés, h az önbecsülésem a béka segge alatt szok lenni többnyire, és felrémlik, mikoron 56 kg voltam a 173 centimhez, és a hasam homorú volt, a fenekem feszes és kerek, a combom hosszú és izmos, a vádlim olyan kemény, mint a beton, a cickóim nem plöttyedtek, szóval a nehézbombázó múltra, nade az 3 gyerekkel/terhességgel/szoptatással ezelőtt volt, végülis mitakarokén...)

Albika mondott egy édeset ma, ezt is leírom, mert rég írtam gyerekszájat (tegnap meg M. mondott vmi rém aranyosat, de azt elfelejtettem, basszus). Szóval készültünk a strandra és van egy felfújható kutyánk, azt fújtam épp fel, erre A.: - Ez a lábája? : ))

Mmint lába, nyilván, de így mondta, h 'lábája' : ))

Bnőm fia meg 1x benyögött egy ilyet, épp kirakósoztunk náluk, és emberalakok is voltak a kirakóban, Andriska meg egyszercsak azt mondja:

- Itt a seggeje!!

Hát ezen röhögtem 3 hónapig akkoriban, ha eszembe jutott, h 'seggeje' : DD

7 vagy 8 év után újra bulizni indultam... kicsit izgultam csak, előző  este jobban. A pénteki napot reggel fél 6-kor egy jó kis erős fejfájás elleni tablettával indítottam, csak úgy alapozásnak... azért reméltem, nem fog fájni napközben v. este a fejem már, mert vhogy kurvaszar lett volna úgy bulizni, h megőrülök a migréntől. Nagyjából lehetetlen is. Szóval gyógyszer bekap, majd visszafekszik még egy kicsit... sikerült bóbiskolni, aludni is még, lányokat apa vitte. Azért 7 körül fel kellett kelnem, Mercit felöltöztetni ünneplősbe, mert a nagycsoportosok búcsúztak az ovitól és fehér blúz-fekete szoknya kombót kértek - amit én rendes renitens anyukaként igen ritkán tartok be, fehér blúz még hagyján, de abból se az a hagyományos selyem meg műanyag rondaság, hanem igyekszem pamutvászont vásárolni, csinosat. És ezúttal (nemá rusnya kínai fekete műanyag szoknya legyen) egy sötétlila Next bársony buggyos szárú rövidnadrágot adtam a csajra, fehér harisnyával. (Oviban megdícsérték, milyen csinos, májam dagad, szóval lehet ezt másképp is, mint sakktáblát csinálni a gyerekekből, nna.) Nekiálltam készülődni én is, hátha rám is mondják, h csinos vagyok : )) Lefőzettem J.-vel kávét, és jóóó paraszt módon egy műa. flakonban vittem magammal, h ha éjjel hazafelé jövök, legyen addigra is, h el ne aludjak vezetés közben. Vittem 1 sonkás zsemlét (ezt ettem 1 napig, megvan, miért voltam én régen tök vékony, há nem ettem soha normálisan, mert mindig buli volt, inni ittam, mint a disznó, de enni... elfelejtettem mindig.) Nagynehezen elindultam úgy 11 tájban, elvileg a koncertek 12-kor kezdődtek, az első rögtön érdekelt is volna (Mindnattsól), de kábé esélytelennek tartottam, h én odaérjek délre... Előtte még bnőmhöz is be kellett mennem, a kinőtt rucijainkat beadni : ) Persze útközben még megálltam tankolni, így 1 óra elmúlt, mire odaértem. Ruhák lead, 5 percet beszélget, majd gps újraprogramoz (vagy 3x, nem való ez nekem, leizzadtam, mire rájöttem, h kell beállítani) Soroksári út, Lágymányosi híd, idáig megvan, majd a Budai Skálánál (most Allee v. mi a túró) forduljak meg (anyád) azért sikerült, Kosztolányi (jé, itt dolgoztam régen!) innen fonal elveszt, életemben erre nem jártam még, ja deee, itt a kórház, ahol apám volt párszor, nade innen aztán tényleg 0 emlék, hol is járhatunk, felfelé megyünk a hegyre, ez tény. Gps aszondja: 'fordulj balra' - de basszameg, nem itt kell, á, vissza akarok sorolni, épp piros a lámpa, első kocsi nem enged be, (nagy dög fehér terepjáró fiatal manussal, perszehogy nem enged be, övé a világ vazze) második igen, régebbi renault, ezután megelőz, mer én ugye lassan megyek, látom, rockerek ülnek benne, király, és magabiztosan megy, há mit nekem gps, megyek ezek után, éljen!! : ) Amúgy a gps is ugyanarra vitt, közben azért rá-ránézek, de követem a csávót, ez nagyon tudja, merre kell menni. Normafa (mondjuk itt is voltam azért már, csak nem kocsival) Csillebérc, aham, helyben vagyunk. Csávó eltűnik előlem, nem baj, itt már nem tévedünk el. Tábla, h Metalfest főbejárat arra, megyek. Hopp, ez volt az, meg kéne fordulni. Megfordulok, autók parkolnak a susnyásban, bokrok közt, na, ez itt jó lesz, ha nincs más, közel van. Azért odaszólok pár srácnak, h tudják e, van e normális parkoló? Van, csak kb. 1,5 km-el feljebb, hát a retek fog annyit gyalogolni, jó lesz ez itt. Beállok, egyik srác oda is jön (má elszoktam én attól, h mindenki udvarolni akar) de ez jó fejnek tűnik, nem rámenős, nem matarészeg (még, gondolom) dumálgatunk, én megeszem az ebédemet, az 1 db sonkás zsömlét, iszok kávét, teát, majd felkerekedek, és bemegyek. Sorbanállás, de gyorsan megy, megveszem a jegyem, kapok szép karszalagot, felrakják, bizt. ellenőrzés, bent vagyok. Körülnézek, jééé, és sokkal nagyobb helyszínre számítottam : o egy sportpálya körül vannak a kocsmák, enni-innivalót áruló helyek, pólót, cd-t akármiket árusító standok, dedikáló sátor, másik oldalon a nagyszínpad (ez a nagy??? akkor mekkora a kicsi???) mozgó wc-k (épp nem mozognak) majd a kiszínpad (jé, ez télleg kicsi). Ennyi. Épp a Wisdom megy, ez érdekel, a srác, akivel a parkolóban beszélgettem, mondta, h jó, és tényleg!! Jó bulit nyomnak, meglátom a srácot, odamegyek, nézzük a koncertet, dumálunk. Anyááám, 100 éve nem voltam ilyen kulturális rendezvényen, megrohannak az emlékek, visszatér a régi rock'n'Roll érzés, szabadság, úristen, ez kurvajó!!! Vége a kocertnek, a sráccal dumálunk, majd elindulunk leülni, mert nekem körmöt kell lakkoznom : ) csak félig sikerült itthon, vagyis a fekete alap megszáradt, de a vörös csík rajta nem akart pár ujjamon, belenyúltam, ronda lett, lemostam, bedobtam a 2 lakkot a táskámba, h majd ott du. kilakkozom, úgyis lesz időm : ) Na, közben összetalálkoztam egy régi kedves ismerősömmel, volt kollegámmal, jajjaj, megörültem Neki : ))) kicsit dumáltunk, ő 1 gyerekemről tudott, kérdezte, hogy van, mondom, jól, összesen van 3 : )) csodálkozás, ez van : ) neki 2 van azóta, szóval... kiderült, Kispesten laknak, hát majd jól összejövünk családostul dumálni, ha sikerül, ha nyáron fent leszünk a kölkekkel. Na, ő el, mi leülünk újdonsült haverommal körmöt lakkozni : ) dettó ugyanúgy járok, mint itthon, első réteg okés, második az Istennek nem akar megszáradni, hát akkor ez így marad (csak mivel maximalista vagyok eléggé, és szeretem, ha minden stimmel mindennel, ruhailag, sminkileg, kicsit bosszant, de túlteszem magam rajta). Közben kezdődik a Vicious Rumors, na, őket is megnézem, jóóóó, tetszik. Közben veszek egy sört azért, dobozos Heineken 550-ér', ez volt a legszimpibb (amúgy utálom a dobozos sört, de vagy ez, v. kommersz csapolt Borsodi olcsóbbért, hát inkább ez, úgyse iszom sokat, mert ki kell szálljon a fejemből éjszakáig, hajnalig, mivel vezetek). Szóval V. R. jól nyomja, beindulós buli, ez kellett már nekem. Közben látom régi kedves kollegámat headbangelni, hát erre a zenére engem is elkap a vágy néha, bár nem vagyok már az a tombolós fajta : p Sok sok ismerőst látok, olyanokat is, akiket nem szeretnék látni. Nem is vagyok biztos benne h ő az, nem merem hosszan nézni, csak rápillantok, de erős a gyanúm, h ő, észrevesz asszem, na, én húzok el inkább innen, nincs nekem ehhez az emberhez semmi közöm már, reméltem, ő is így gondolja. Szerencsére ő is átnéz rajtam (az nem létezik, h nem ismer fel, elég jellegzetes a fejem) de intellingens emberként nem bolygatjuk egymás köreit, így van ez jól. Vicious Rumorsnak vége (úgy néz ki az énekes, mint egy bohóc, azzal a hajjal) de jó volt, tetszett. Átnézek a kisszínpadhoz, Kerecsensólyom nevű magyar folk metal csapat, jé, a zenészek ismerősök, arcról ismertem őket. Annyira nem fog meg a zenéjük (semennyire, érdekesnek érdekes, de ez az ősmagyar világ nem fekszik nekem). Nagyszínpason a Misery Index, ez nem rossz. Majd a Wintersun, hmm, ez egész jó. Itt már elég sokan vannak, pedig reménykedtem, h este a Cradle-ön is jó kevesen lesznek, de kezd szeretfoszlani ez a reményem, mert egyre több ember jön. Közben összefutok másik régesrégi kedves ismerősömmel : )) Ő is azonnal megismer (mért gondoltam azt, h fel se fognak ismerni???) és egyből kérdez, h hol a jófenében bújkáltam 7 v. 8 évig??? Még ezt is tudja, h kb. 7-8 éve nem voltam ilyesmi helyen : ) döbbenet. Elmesélem neki is, mi van velünk, kérdezi, ki a férjem, mondom, úgy se ismered, erre ő: civil? mondom, naná, teljesen, nem ebből a kultúrkörből, még csak nem is zenész (a legtöbb lány vmi zenészhez ment hozzá, v. legalábbis olyanhoz, aki ezekben a berkekben mozog, hát én meg jól nem : )) Szóval dumálunk Gabival, semmi nem változott, rákenroll van még mindig, veszünk sört : ) én citromos Gössert, ami egy ballépés, igen igen szar, eleve 2% alkohol van benne, há ez üdítőital, limonádé, nem is ízlik, a végét ki is öntöm a wc-be. Dedikálásra el kell mennem : ))) Ott összefutok másik volt kollegámmal, (izé, anno vele jártam is, vagyis vmi olyasmi, jól éreztük magunkat-egymást, de szép is volt : pp) de alapvetően jó haver ő is, dumálok vele is. Majd jönnek Cradle-ék dedikálásra, na, ezt faszságnak tartom, minek aláíratni bármit is, nincs is nálam semmi, de fotzóni, azt igen, azt szeretek, és fotózkodni is : )) Dani pózol, mint állat, imádom ezt az embert, a hangját, a művészetét, a lelkivilágát, közel áll hozzám, értelmes ember ő, ilyen dolgokat írni, ilyen fantáziát, egy külön világot hozott létre, a Cradle of filth világát, én részemről elveszek benne néha, najó, érzem a valóságot magam körül, de néha kell egy hely, ahová elmenekülhetsz, hát ez pont jó, anno temetőkbe jártunk éjszaka, és cradle-t hallgattunk, igen. Szóval fotózok, és az egyik gitárossal még közös fotó is készül, jajjdeszép meber, hosszú szőke hajjal, hmmmm : ))) egy csajt kérek meg, kattintson, hát bakker, a fénykézőgépet se képes egyenesen tartani, ááááá. mindegy, így jártam. Épp elléptem a pasi mellől, mikor megszólalt a telefonom, J. hívott, h hol van Albikának pizsifelsője, épp fürödtek gondolom, és fektette le őket : ) kicsit hiányoztak, de már a bulizás is. 2 zenész épp a buszuk mellett állt, amivel a dedikálásra hozták őket, és hallották, ahogy csörög a telóm, természetes egy Cradle szám, mp-ban a csnegőhang, de hirtelen felkapták a fejüket, nem tudták, honnan, mi szól, majd látták h a telóm, és röhögtek, én is, vicces volt : )))))

Innentől halál unalom kezdődött, kimentem a kocsiba punnyadni, totál elfáradtam, hiába no, elszoktam azért én ettől, és elkezdtek iszonyúan hiányozni a gyerekeim, belémhasított egy érzés, h miafenét keresek én itt, mikor gyerekeim vannak, nem való ez már nekem, bla bla... Szóval a Saxon koncert épp nem érdekelt, így a kocsiban relaxáltam, majd azért a végére benéztem, hallgattam kb. fél percig, de tök unalmas volt nekem, így átnéztem a másik színpadra. ott meg vmi jó zúzós zene ment, na, ez már jobban tetszett. Aztán mikor vége lett, átmentem a nagyszínpadhoz, mostmár a Cradle jön, mostmár a Cradle jön, éljen éljen hurrá, évek óta nem láttam őket, mikor Szigeten voltak itt 1x épp terehs voltam v. pici volt vmelyik gyerek, jajjderég nem láttam őket, talán Pecsában utoljára... előtte meg Milánóban, meg emlékszem még az első koncertjükre a Fekete Lyukban, jujjj, klubbbuli jellegű volt még, úristen, '96-ban volt, v. hogy? anyám, 15 éve??? fú.

A színpadon készülődnek, én nagyon várom, halál fáradt vagyok, fáj a derekam, de most már kivárom, kiváncsi vagyok, hangpróba, mikrofonpróba, gitárbeállás, dob, jajj, kezdjétek már : ) És kezdik, imádom őket, még mindig, Cradle forever, always, all the time, forevermore : ))) Az új albumról nem is játszanak csak a Lilith Immaculate-et, hát ez a legjobb szám, de azért én azt vártam, h sokkal többet játszanak erről az albumról. Viszont sok régi számot játszanak, ó, istenem, a közönség fele nem is ismeri őket, középen állok, jól látok innen, de 2 csaj áll mellettem, akik visítanak mint a malac a Nymphetamine-nál (na, ez a szám meg nekem nem jön be, elég diszkós) de ezek a picsák ezt kedvelik, csak ne visítana a fülembe ilyen éles hangon, á, megőrülök, egész nap a kölkek visítását hallgatom otthon, most nem akarom ezt. Odábbmegyek inkább, elkezdek mászkálni meg fotózni, marhára nem lesznek jók a képek, ha nem világít semmi a színpadon, akkor sötét, semmit se látni, ha meg világít a lámpa, akkor pont bele a kamerába, azért lesz szar a kép, ááááá. Mászkálok, és hirtelen meglátok vkit. Anyám, ő az v. nem? De, ő az. Hú, lever a víz, pedig nem szoktam rá gondolni, de most Cradle koncert, és ő, e kettő elegye felkavar, vele jártunk sokat éjjel a temetőbe, cradlet hallgatni, és mást is, igen, ő volt a szeretőm, úristen. és ahányszor életünkben összefutottunk eddig (2x) mindkétszer szeretők lettünk... nyilván ez most nem fog megtörténni, de feltörtek a régi emlékek, szép volt : ))

Észrevesz, odajön, megbeszéljük, h 100 éve nem találkoztunk, és Cradle komcerten se voltunk, ő sem régóta. Tudom, h van 2 fia, ő 2 gyerekről tud nálunk, mondom, 3 van : )) Megbeszéljük, h fotózni fölösleges, mert nem sikerülnek a képek, neki sem, tehát én fel is adom... A Cruelty Brought Thee Orchids megy, basszus, egyik kedvenc számom, sokat nem beszélgetünk Krisszel, inkább hallgatom, élvezem Danit és bandáját : )) kimennek, majd visszajönnek, hát muszáj még játszaniuk, rettenet kevés volt ez, na azért! még pár szám, és viszont vége, teljesen vége, a derekam beállt, marhára fáj, a nyakam is (pedig lájtosan ráztam csak a fejem, nem is ráztam, na, csak néztem inkább, áá). Krisszel leülünk kicist dumálni, meg h ülepedjen a koncert élmény, de indulnom kéne haza. Csak ahogy ücsörögtem, rámjött az álmosság nagyon, ólmos fáradtság, de muszáj h induljak. Krisz levezet a hegyről a 6-os főútig, így nem kell előhalásznom a gps-t, majd megy elől kocsival, én meg utána, jó lesz : )) veszek még egy kólát a hazafelé útra, és indulunk. Bakker, olyan helyeken megyünk, h csak pislogok, totál szűk kis utcákon, meredeken lefelé, szlalomozunk, kerülgetjük a kátyúkat, néhol elfogynak a házak, és az erdő borul fölénk, megrohannak a régi emlékek, mikor Krisszel így autóztunk éjszaka, csak akkor egy autóban ültünk... most meg nem. De a Cradle örök, nálam az szól a lejátszóban, nem mintha nem lett volna elég a koncerten (nem volt pedig) de inkább azért, h ne aludjak el, hajnali 1 óra van. leérünk a civilizációba, néhol felismerem, merre járunk (Egér út, jééé, ez az Andor utca??? kissé átépítették, ideje volt rég) majd megállunk, Krisz odajön, kérdőre vonom, h hová a retekbe vitt engem, az erdőbe??? milyen helyeken jöttünk már, jáj. Ő azt válaszolja, h dehogy, ő olyan nem szokott, h a lányokat az erdőbe viszi, dehogyiiiis! és ott a régi pajkosság, huncutság a szemében, szinte várom, h vmi történjen, de nyilván nem fog, nem azokat az időket éljük már... elmagyarázza, h itt most átmegyünk majd a felüljárón, majd egyenes, és majd ő lekanyarodik jobbra, de én csakmenjek egyenesen tovább, mert az már a Budafoki út, meg a 6-os főút, kivisz a Camponáig, onnan már tudom az utat. Ő jobbra el, integetünk, aszondja majd ír, megadtam az email címem, kértem, írjon rám, h ne felejtsem el megkeresni a régi fényképek negatívjait, állítólag nálam vannak, hát passz, persze azóta se írt : )) pasi : )) de nem is ez a lényeg, hanem h én se kerestem még elő, de nyilván ha meglesz, elküldöm neki, max. kérek majd másolatot én is a képekből, merthát mi vagyunk rajta a temetőben mászkálosokkor, meg egyéb helyeken...

Jövök haza, sokszor kell pislognom út közben, h el ne aludjak, dörgölni a szemem nem tanácsos kontaklencsében ugye, iszom a kólát, még van kávém is : )) Soltnál rámjön a pisilhetnék, de valami őrült módon, á, nem állok meg, mindjárt otthon vagyok, kibírom, de nem, vááááá, mindjárt bepisilek, jézusom, meg kell állnom vhol, érjünk már ki a faluból (bocs, kisváros) na, itt jó lesz, a kutya nem jár erre éjjel 3/4 3-kor, lekanyarodok egy mellékútra, koromsötét van, pisilek, ááááá dejó : ) vissza a kocsiba, hát nem bírtam volna ki hazáig, olyan elemi erővel tört rám. 10 perc múlva itthon vagyok, nyitom a kaput (a szarért zörög ez, felébrednek a szomszédok, kisgyerekes/babás család, biztos örülnek majd nekem) beállok a garázsba, nem ébred fel senki, hazaértem szerencsésen, nem aludtam el vezetés közben, viszont most irtó fáradt vagyok, ledobom a ruháim, ékszereimet, kikapom a kontaklencsét, megsimogatom a kiccsaládot és bezuhanok az ágyba, zúg a fülem, de majd elmúlik (aha, 1 hét múlva vazze, kurvahangos volt minden) alszom. egész 6-ig (3 órát, sok, tényleg) J. megy dolgozni, kölkek kelnek, de mondom, irány vissza, mi még alszunk. Kb. 8-ig sikerül, aztán indul a nap, mókuskerék, anya mint egy zombi, szét van esve még napokig, így jár aki mulatni megy, há, most pénteken is készülök, igaz, csak közelebb, a szalki motorostalálkozóra, éjjen : ))))

Ez a legjobb szám az albumon, kétségtelen. Aktuális kedvencem : )) És alakul a történet, megtudtam, h eső esetén sátor lesz a közönség feje felett, váó! és olyan utak is lesznek kiépítve, mint a Szigeten, nahát, nem kell a sarat dagasztani! elismerésem a szervezőknek : )) (volt kollegáim, hehe) És lehet fényképezőgépet bevinni! Jessz! na, itt látszik, h 100 éve nem voltam koncerten v. más rendezvényen se, régen uis nem lehetett. De ma már annyira elterjedt a net, letölthető szinte bármi, megosztható, megnézhető... A jelen parám, 1., elfelejtettem kis kozmetikai tükröt venni a dm-ben ma, 2., fekete alapon vörös csík legyen a körmömön, v. vörös alapon fekete csík? A körömlakkokat megvettem hozzá. Szóval ilyen orbitális dolgok izgatnak.

A. alszik, elaludt a kocsiban hazafelé, bevásárolni voltunk (fizetésnap vót, hehe). Lőttem egy fürdőrucit is magamnak, má csak fogyni kéne bele pár kilót még, merhogy bikini a lelkem. meg a hasamat megműtettni, h ne lógjon a háj rajta. Amúgy szép kék, márkás meg minden. Ja, és szereztem kontaklencsét!!! Bakker, tök arra számítottam, h sok ezerbe fog kerülni 1 v. 2 pár lencse, nem tudom, milyen kiszerelésben árulják, de bementem kedvenc optikámba, és mondtam a faszinak, h nekem 1 napra, 1 alkalomra kellene vmi lencse, buliba, amúgy nem hordhatok, de 1 nap nem a világ, erre megnézte a szemüvegemet, h hanyas, és keresett,  és volt egyféle neki, ami jó lenne nekem,  és ingyér volt!!!! bakker, teljesen meglepődtem, manapság soha semmit nem adnak ingyen, ezt meg csak úgy kaptam : )))) hát vannak még rendes emberek, nna. : )))

Méghozzá koncertlázban. Najó, annyira nem, de igencsak szeretnék elmenni.

Ezt hallgatom épp, az új COF lemez (2010) és bejön : )) Hát tipikus Cradle, a szövegek is, zene is, néhol teljesen hagyományos heavy metal alapokra helyezve az extrém éneket, effekteket, dehát ezt már Dani is elmondta sokszor h ők tul.képp egy heavy metal banda. : )) Na, azért sztem az extrem metal jelző jobban illik, ha már skatulyázni akarunk : ) namindegy, szóval pénteken jönnek, mennék, mennék, nagyon mennék. De azért van pár dolgo, ami zavar. Egyrész szabadtéri rendezvény lesz. Namost én meg mán öreg vagyok ahhoz, h ha netán szakad az eső, szarrá ázzak. Egy kis zápor, zivatar hagyján, de másfél órát az esőben nem szivesen állnék. A másik bajom az ára. 10 rugó. De ha azt nézem basszameg, h kb. 8 éve SEHOL nem voltam, semmilyen koncerten, akkor... de egy bandáért kiadni ennyit... hááát... merthogy lesz sok banda, csak engem kurvára nem érdekel. vagyis de. van 1-2, ami igen. Kiváncsiságból meg még több, de az is zavar, h így olyan arcok is lesznek ott, akiket nemcsak a Cradle érdekel, és most én erre nem nagyon vágyom. Vagyis érdekes, normális arcok társaságára perszehogy, mindegy, h melyik bandát kedvelik. Igazából a kis fiatal 13 éves Cradle rajongókra se vagyok kiváncsi, ha ezt vesszük. Remélem, lesznek idősebb figurák is, nem bánnám, ha 1-2 régi haverral, volt kollegával összefutnék. Persze ha megismernek. Tul.képp épp ma gondolkodtam ezen. évekig próbáltam kitűnni a tömegből , különlegesen kinézni - asszem sikerült : ))) és nemcsak akkor, mikor koncerte mentünk v. bulizni, és kissé furán öltöztem, v. festettem magam, hanem hétköznap is. Mondjuk mindig is bolond voltam... és inkább olxan,a ki nem a divat tán megy, sokkal jobban tetszett az egyediség, és tetszik a mai napig. Csak az utóbbi években inkább elvegyülni szerettem volna, jelentéktelennek látszani - asszem sikerült hehe : )) Az önkifejezésem is a háttérbe szorult, kvázi nem is volt. Nem is voltam én magam sem, azonosultam a gyerekeimmel. Épp azzal, akit a szívem alatt hordtam épp v. kicsi volt. Meg persze globál is, az összessel. Olyan "anyukás" lettem. Öcsém anno ezt a kifejezést pejoratívan használta, lehet így is, de van ennek vmi normális jelentése is, vmi felemelő, hogy az ember a gyerekeinek él... De most úgy érzem egy ideje, h ki kell szakadnom a mókuskerékből, tegnap is majd megbolondultam, és nem is a kölkecek miatt, hanem az unalom, az egyhangúság, a sok ugyanolyan tevékenység, ami máskor megnyugtat, most idegesített. A férjjel való kapcsolatomon is gondolkodtam (tegnap rá is berágtam, szóval volt min agyalnom) egyszerűen nem tudom, most úgy érzem, kimerült ez is, hát v. kibírom vele, v. robbantok, egyik percben ezt gondolom, másikban azt. A megbecsülés meglenne, de vmi hiányzik már, vagy csak az hiányzik, h szerelmes legyek újra? Akár belé, akár másba? Hát rohadtul nem tudom. Néha teljesen úgy gondolom, másikpasival ugyanígy járnék, pár év max. én erre vagyok hitelesítve?? A leghosszab kapcsolatom 4 év volt, a mostani előtt, soha se volt több. Bár ez a leghosszab most, 6 év, de mások meg tizensok éve vannak együtt. Vagy csak nem találtam meg azt az embert, akivel TÉNYLEG tizen-huszonévig tudnék együtt élni? Mondjuk férjjel olyan, mintha 20 éve ismernénk egymást, mintha 20 éve élnénk együtt... Vagy csak elfáradtunk, kimerültünk? És nemsokára jobb lesz? Kiváncsi vagyok. valójában nem szándékozom semmit tenni, sztem férj nem is látja ezeket, nem is beszélünk róla, nem is akarok, se vele, se senkivel erről beszélni, csak gondolkodom, gondolkodom, érzések kavarognak bennem, vágyom vmi másra, ami kiszakít, ha csak kis időre is...

Ma tipikus hétfő reggel volt. Kezdődött azzal, h még tegnap du. irtózatosan görcsölt a fejem. Migrén. De az az igazi, jófajta, hányingeres, hányós, megőrülős. Egész nap carul voltam, de délutánra elérte csúcspontját... ehhez jött egy f.sós vírus, amitől a gyomrom is görcsölt. Na, így lerogytam a fotelba, és tehetetlen dühömben, meg a fájdalomtól, sírtam. Nem szoktam minden szaron bőgni, pláne ha fáj vmi, azért elmúltam 3 éves már, h sírjak, ha fáj vhol, szültem 3 gyereket, igaz, 2-őt császárral, de vajúdtam velük is jócskán, és ami utána jön fájdalom, az nem embernek való... de nem sírtam soha. Hát most eljött a pillanat. Azon agyaltam, h ki kéne hívni az ügyeletet, mert ez kurvaszar, még annál is szarabb, és közben az a nyomott érzés, meg az az érzés, h úristen, mindjárt meghalok, jézusmária, pokolian fáj... elgondolkodtam utána, h vajon nem pánikroham ez??? hogy ilynekor úgy érzem, meghalok, nem érem meg a másnapot?? Sürgősen kell vmit csinálnom ezzel, dolgozni rajta, ill. elmenni dokihoz, mert a pánikolás nagyon nem segít az életemben. Helyre kell tennem pár dolgot talán megint fejben. Én hiszek bizonyos dolgokban, a megfoghatatlanban, vannak megérzéseim, vannak ráeszméléseim. És tegnap is volt egy ilyen, bekattant a helyére vmi. Elkezdtem olvasni egy anyuka blogját, akinek autista a kislánya. Nagyon sok dolgot hasonlóan lát, mint én, sok olyan dolgot leírt, amit én is gondolok. Ennek a kislánynak nincs testvére. És ennek kapcsán kezdtem el gondolkodni. Tavaly, mikor L.-el voltunk a teszteket írni, kivizsgáláson, eljött egy pont, ahol azt mondtam, h vajon ha én ezt korábban tudom, h L. autista, még mielőtt megfogantak volna a tesói, lettek volna e tesói??? És a válaszom kész volt, akkor ott azt mondtam, h nem. Semmi szín alatt. Ha tudom, h ennyire szar a helyzet, h autista, h különféle fejlesztésekre kell őt hordanom, hogy lehet h egész életemben aggódhatok majd miatta, mert nem lesz képes normális emberi kapcsolatokat kialakítani, merthogy autista gyerekből autista felnőtt lesz, h minden hülyeségbe bele fogják vinni, mert annyira befolyásolható, ha meg se éri a felnőttkorát, mert vmi baleset éri emiatt... ha..., ha..., ha... a sok ha... de persze ez nem vezet sehová, csak akkor és ott már annyira belefáradtam ebbe, annyira kivoltam lelkileg, h ezeket gondoltam. És tegnap, végre megértettem. Hogy L.-ből valószínű azért lett az, ami, mert vannak testvérei. Eltanulta, eltanulja tőlük a megfelelő viselkedést, érzelmeket, és igen, már vannak saját érzelmei, régóta. Lehetséges, h eljutott volna ide más úton is, de állítom, h így könnyebben és gyorsabban értük el, hogy azért mostanra nemhogy érzelmei vannak, nemhogy ellátja magát, hanem segítőkészség is van benne, felelősségtudat, ami óriási dolog!! Persze nyilván ha nem születtek volna tesói, többet tudtam volna vele foglalkozni, hordani ide-oda, anyagilag is többet kapott volna, de vajon hová jutottunk volna mostanra? Na, ez az amit soha nem tudunk meg : )

Szóval a hétfő reggelt kezdtem írni. Olyan békés, csöndes volt minden. Picit lehűlt a levegő a tegnapi eső után, és a banda, - természetesen - édesdeden aludt még 3/4 7-kor... nekem csörgött az a fránya telefon ébresztője, gondoltam, felébrednek ők is, ahogy szoktak, szombat, vasárnap is, mindig, fél 6-6-fél 7 fele, de neeeem, ma nem. Ú.h. öntöttem némi kis kávét magamba, és mentem kelteni őket. L. fel is kelt, A. is, de M. csak átfordult a másik oldalára... hogy ezt miért nem szombat reggel csinálja???? nagynehezen 7 körül kezdett magához térni. Na, kzedődött. Anyaaa, szomjas vagyok. Tessék, igyál. Anyaaaa, eszek kiflit. jó. anyaaaa, így vágd szét - mutatja - és kend meg vajjal, és tegyél bele... belefojtom a szót: most nem lehet, nincs rá idő, öltözzél, mert elkésünk! egyed csak úgy a kiflit. Persze nem öltözik, megvárja, míg végzek az öccse öltöztetésével, és őt is nekiállok öltöztetni, na akkor meg elkezd vonyítani, h de én akajom! majd én öjtözök! csakhogy ilynekor erre már nincs idő... ordítás, sírás garantált. (Vajon eljön az az idő valaha is, h kiabálás, sírás, veszekedés nélkül tudjunk bárhová is elindulni???) Na, mindenki felöltözve, indulás. beülnek a kocsiba, én észbekapok, h boltba is kell menni, a szóda hol van. Á, megvan, a csomitartóban. Jé, eleredt az eső, hopp visszaszaladok esőkabátokért. Megvannak, bezárok. Hopp, a slusszkulcs bentmaradt. Vissza. Nincs sehol. Hol van? Áááá, a táskám oldalzsebében, csak fordítva vettem a vállamra, és hátulra került az a zseb, azért nem találtam. ááááááááá. Beülök, indulunk, hát izé, 3/4 8, már becsöngettek, szóval tökmindegy... sulinál kiszállás (Én kiabálok szokás szerint: menj a járdára! ki ne menj az úttestre! fogd a táskádat! legalább az egyiket! legalább a tesicuccot, légyszives! ne rángasd az öcsédet! siessél!) áááááá. Suliba be, L.-ék terme üres. Ja, tesióra van. Na, fogd a tesicuccod, aztán szaladj a tornaterembe. Én addig kipakolom a táskádból a könyveket a padodra. L. balra el, én elkészülök, mennénk el. L. jön vissza, h a tanárnéni aszonta, h most neki fejlesztőóra van, menjen fel a M. nénihez. Jó. Ceruzák megkeres, L. felmegy, mi átsétálunk az oviba. Huhh. M-et leadni az oviba ma sima ügy, A. se akar bemenni a csoportba, ill. picit bemegy, de aztán kijön, h anya, menjünk. Jó, megyünk boltba. A boltban 3x megyek vissza vmiért a kasszától, hát ma otthonhagytam az eszem...

De végül megvan minden, fizetünk, hazajövünk, epres-túrós muffint sütünk, kint esik az eső, túléltuk a hétfő reggelt : )

Na most van kicsi időm. Egyedül vagyok a házban : ) ilyen is ritkán van. Csajok suliban-oviban, A.-t meg elvitte apája sétálni (A. motorral ment, mivel mással?) átmentek Ediékhez szőnyeget tisztítani, mert itt van vmi tisztítógép. Hát kiváncsi leszek, milyen lesz... Innen a folyosóról vitte el J. a 2 Micimacis szőnyeget, sztem simán kukaérettek már, bááár lehet h most szépek lesznek újra : ) úgy szeretnék új szőnyegeket az egész lakásba! Nyilván lesz is előbb-utóbb apránként, de jobb lenne, ha meg tudnám venni egyszerre. Az új bútorokkal együtt... Asszem vennem kéne lottót. Nem kéne nekem 1 milliárd, mi a fenének? Bár azért tudnám hová költeni... Akkor hirtelen nagyon sok barátja lesz az embernek, sok régi v. sohanemlátott rokon is megjelenik, aki eddig tojt a fejedre. Hát nyilván erre nincs szükségem. Van pár ember a családban, meg barát, akinek adnék, aztán mindenki más elmehetne a sunyiba. Irtó bunkó lennék, az tuti. Adakoznék belőle, az is tuti, a koraszülöttek a szívügyem, na, kapna minden kórház vmi drága műszert v. inkubátort, amire szüksége van. Meg új mentőautót is. Nyilván nem lenne 1 milliárdból tétel pár milla... Na meg egyből vennék 2 autót legalább : ) egy nagy családi batárt (Fordot, naná) meg egy sportautót. Najó, egy terepjárót is ; ) meg egy motort apának, egyet magamnak. Meg a gyerekeknek akkumulátoros autót. És elmennénk nyaralni. tengerpartra, szállodába. Addig itthon épülne az új házunk. Minimum 6 szobás, 2 v. 3 fürdőszobával. Természetesen nem én takarítanám : )) és szakácsom is lenne, ofkorsz, a főzést hogy utálom! És felvásárolnám az összes nekem tetsző gyerekruhát, cipőket, mindent. És játékokat is. És még sorolhatnám... 

Térjünk vissza a földre. nemsokára mennem kell L-ért, megyünk fejlesztésre. Azt akartam leírni, h A. szenved. Sztem érik nála a szobatisztaság, mert úgy látom, tudatosan tartja vissza a kakát. Nem meri kinyomni, v. nem akarja... pedig nem kemény a kaksija. Tegnap este 1 órát kínlódott, nyomta volna, de mégse, bekoszolt megint 2 pelust. Kapott egy fél kúpot, rá egy félórára kinyomta végre... Utána mintha mi se történt volna. De addig itt nyígott, h "nem kakájok!" Már elmeséltem mindent, a Kakakirályt, a kakabarátokat, kakaországot, h várják a kakit, (elő kell keresnem a Bilikönyvet megint) de semmi. Emlékszem, M. ugyanezt csinálta 2 évesen, csak ő már szobatiszta volt ekkor. És a psiit simán beleengedte a wc-be, d ea kakit nem volt hajlandó. Csak rohangászott a fenekére szorított kézzel, mint a mérgezett egér, ráült a wc-re, de pattant is fel róla azonnal, h nem, nem, de aztán végül mégis belenyomta, napok múltán. SZörnyű volt!! És se a bilibe, se a wc-be, se pelusba nem volt hajlandó! Pár hétig elkínlódtunk ezzel... Most A. ugyanezt kezdi, eddig nem volt baja a pelussal, de tegnap du. közölte, h nem kell pelus. Mondom, oké, de akkor szólj, ha kakilni v. pisilni kell, jó? "nem szójok!" De modnom,a kkor adok rád pelust. "Nem kejj pejus!" de akkor szólj! "nem szójok!" - na, ezen elvitáztunk egy darabig, majd kapott kisgatyát. természetsen nem szólt, bepisilt. Aztán bekakilt. de csak épp egy kicsi kaka jött. ráültettem a bilire (közben muffint sütöttem, apjuk sehol, természetesen, tegnap válni készültem már) semmi. tiszta kisgatya. abba is belement egy kis kaka. újra a bilire. semmi. apjuk hazaért. fürdés. A. egyedül, h nehogy megint a fürdővízbe menjen a kaka, ill. ha oda is megy, őt könnyebb egyedül kikapni a vízből. nem ment a fürdővízbe. hanem utána szenvedtünk még 1 órát, mire nagynehezen kijött. Hát ez szörnyű. Majd drnénivel akarok konzultálni, már nem emlékszem, M.-nek adtunk e vmit, laevolacot, v. vmi mást, de ha lehet, akkor lehet h adok A.-nak most pár hétig, hátha könnyebb lesz neki. És így remélem, a nyáron szobatiszta lesz már : )

Naszóval még mindig ott tartok, h a kölök 2 évesen egy Intruderen ment... hát nem kicsit irigylem, én 2 évesen nem mehettem ilyen mocin : ) najó, én meg apám Mátra v. Tátra v. milyen motorján ültem, akkoriban az volt... de azt meg el kellett adnia, mert anyám nem nézte jó szemmel, h motorozik. 

Beszélgettem barátnőmmel erről a motoros napról, aszondja, ők elvből nem mentek le(???) mert ezt egy másik motoros banda szervezte, nem az, amihez ők is tartoznak. És ugyan nincs nyílt harag a 2 banda közt, de elképzelhetetlennek tartja, h egy másik banda szervezte eseményre ők elmenjenek. Hogy mivan??? Általában a motoros bandák pedig jóban szoktak lenni egymással, közös az életérzés, zene, stb., hát a rossebb nem érti ezt... de ha nekik így jó, akkor szívjanak, csak a gyerekeit fosztotta meg egy jó kis ugrálóvárazástól meg mittudomén, hát lelke rajta.

A.-val meg voltunk hétfőn ortopéd dokinál. Kap ő is gyógyszandit, 5000 ft volt. Halál ciki volt, nem volt nálam elég pénz : $ de nem gondoltam volna, h akkor és ott kell fizetni, azt hittem, majd ha kész lesz (2 hónap múlva) akkor. Na, gyorsan elmentünk pénzt kivenni, aztán visszavittük, alig volt ciki... mindegy. Ami viszont jobban aggaszt, h a doki szerint nincs semmi nagy baja a gyereknek ortopédiailag, az h mégis képes a saját lábában elesni, meg nem emeli a lábát rendesen, valószínű neurológiai cucc, hát, szemészetre megyünk júniusban, és akkor utána sort kerítünk egy ilyen kivizsgálásra is, basszameg, h mindig van vmi aggódnivaló : o Gyerekdoki szerint csak kajla, meg nagydarab, meg fiú, és lusta, nameg h korán kezdett beszélni, ez az ok, de azért én aggódom picit, hintázni se szeret, sose szeretett, sírt, ha beletettem, most se megy oda a hintához a játszón, csak csúzdázik, meg ücsörög a favonatban, meg a szökőkút vizébe dobálja a füvet/gallyakat (hogymiajóbüdösfrancért kell egy játszótérre szökőkút??? beton szegéllyel és vízzel????  hátha beleesik egy gyerek fejjel, és jól megüti magát? vagy belefullad? mert szép, szép, nem arról van szó, de sztem ez a szökőkút marhára nem egy 1-2-3 évesek látogatta játszótérre való! Kedves Önkormányzat, nem lehetett volna egy homokozót mondjuk helyette???). Ja, viszont libikókázni nagyon szeret Albi, meg régebben sírt a kismotoron is, most meg úgy száguld vele, h csak na, szóval azért reménykedem, h nincs nagy baj.

Ma voltunk szgépes egeret venni, mert behalt : o

A. kérdezi: - Anya, megyünk nekem békát venni?

Én: - ?????

A.: - Nekem, békát!

Én: - ?????

Aztán leesik.

- Jaaaa, egeret!! Nem békát, egeret! és nekem, nem neked : ))

Anyáknapjára meg megkérdezték a gyerkőket, h miért szeretik az anyukájukat.

L. válasza: Mert segít nekem.

Hát ez tök jó, igen, ő valóban több segítséget igényel, mint egészséges kortársai, és ez jó, nagyon jó, h ez lejött neki, h anya segít, ha kell, most büszke vagyok, rá is, és magamra is, nem hiába dolgozom, hüpp.

Basszameg, elment az előbb az áram, gép kikapcs, én befosok, h elszállt minden, amit eddig írtam, de itt van, huhhh, csak az utsó bekezdés nincs meg, de arra emlékszem, mit kezdtem írni, hú, gyorsan control c, írom tovább : )

Szóval voltak Lucáék osztálykirándulni, és most először életében vihette a mobilját, amit nemrég kapott. Nem, nem aggódtam szarrá magam egész nap, h elhagyja, ááá, dehogy. Bár mondtam neki, h le se vegye a nyakából, nehogy vhová lerakja és ottmaradjon, meg h ha elhagyja, nem kap másikat, így járt. De vigyázott rá, és felhívott 2x !! Először a buszról, h voltak vmi rajzfilmstúdióban, és megmutatták, hogy csinálják a Minimaxot. és tök jó volt. Aztán meg délután az Állatkertből, h most vannak az Állatkertben : ) mondtam neki, h ha jönnek hazafelé, a buszról hívjon fel. De többször már nem hívott, 18.00-ra volt az érkezés írva, kimentem a sulihoz, jöttek is, mondta, h azt gondolta, h ha ottvagyok, jó, ha meg nem, akkor majd felhív, h megjöttek : ))) teljesen ügyes : ))))))

És volt nála költőpénz is, nemhiába gyűjtögeti a zsebpénzét, meg amit mamától szokott kapni, tavaly bicót vettünk belőle (vagyis mi kipótoltuk, de ő is adott bele, erre gyűjtött) most meg mondtam, h vihet magával pénzt, és vehet amit akar, kis szuvenírt, v. a tesóinak vmi kis ajándékot, v. magának, v. enni, innivalót, v. édességet, csipszet, amit akar : )) A mekis kaja ára (gyerekmenü) benne volt a beadott osztálypénzben, ő meg mást nem is vett, csak az Állatkertben egy 100Ft-os golyós automatából olyan izét, amiben egy kis béka kulcstartó volt, meg egy hűtőmágnest az ajándékboltban. És a Cintiának meg odaadott egy ezrest, mert h neki nem volt pénze, mert már elköltötte... Hú. Még jó, h tanárnéni észrevette, és szólt a kislánynak, h adja vissza Lucának. Egyfelől marha szép dolog ez, h ilyen jószívű. Másfelől gáz, h ennyire nincs tisztában még a pénz fogalmával, értékével : o no, sebaj, összességében nagyon ügyi volt ám : )

Merci válasza a "miért szereted anyukádat" c. kérdésre:

- Mert ő is mindig szeret engem.

Hmmm. No, itt is beért az , amit szajkózok, h ő hiába ordibálja azt h nem szeret minket, engem, hiába rosszalkodik, dacol, nem fogad szót, én biza szeretem. Hát ezt is iszonyú jó volt látni, h így gondolja, h így benne van ez a kis lelkében, h anya szereti őt minden körülmények között : ))

Na, ez nem jött össze. vagyis még bármi lehet, itt van előttem egy üveg HB, bennem egy pohár csapolt Borsodi... az úgy volt, h ma motoros családi nap volt lent a Dunán az egyik helybéli motoros kör klubházában. Szinte egész nap lent voltunk, én a 3 kölökkel délelőtt. A csajok nagyrészt ugrálóváraztak (mily meglepő) míg A.-val motorokat kellett állandóan menni nézni (mily meglepő). Meg lent volt az önkéntes tűzoltóság autója is, igazi fapados járgány : )) 30 évesen kapta a falu a német testvérvároskától, nade ez se most vót : )) szóval tűzoltóautó matuzsálemről van szó, ehhez képest még működik : ) Jó nagy Zil kormánnyal, szirénával, hátul igazi fapadokkal, mindennel. A. nagyon élvezte, többször be kellett ülni vele, (élmény volt megmászni vagy 8x). Azért ugrált ő is életében először az ugrálóvárban. Aztán du 1-kor feljöttünk, gyors ebéd, majd rohantunk az óvodába babaruhabörzére. Vásárló 0 db, eladó rajtam kívül 2 db. khhm. namindegy, a bnőmmel azért bebizniszeltem lányka ruhákat egy Nike fekete bőr cipire, most drukkolhatok, nehogy télen nőjön bele A. lába... nem vagyok normális. Igen hamar össze is pakoltunk és jöttünk haza, majd ismét lementünk a Dunára inkább, immáron apával kiegészülve. Na, felállás megest: csajok ugrálnak, A. motorokat néz és a tűzoltóautóban leli örömét. Találtunk ott egy szottyadt kerekű műanyag kismotort, A. azzal közlekedett mindenhová : )) nemtudom, kié volt, a klubháznál volt a kapunál kiállítva, a fiam ráült de senki nem mondta neki, h nem mehet vele, így azzal jött-ment. A csajok arcfestést is kértek, pingpongoztak, ééééés: mentek igazi nagy motorral!!! A. és M. a klubház tulajdonos Intruderével - vmi ilyesmi mocc volt mint ez, ha nem uilyen, a rosseb figyelte meg - L. meg egy másik mocival, az sportosabb fazonú volt : )) bakker, a 2 évesem (meg a 4 is) úgy ült a motoron, úgy kapaszkodott (a Marci előtt ült, aki vitte, nem mögötte azért) meg állandóan a gázkart akarta húzni, hábammeg, ebből a gyerekből még lesz vki, nemhiába mondja néha a "Mi leszel, ha nagy leszel" örökbecsű szarságra válaszolva, h "Motojos csávó" vagy "Tűzojtó bácsi" netán "Sumaher bácsi" : DD

Namost ide hogy tudok még aláírni. talán így. Szóval jó vót a nap (azért láttam 2 helyescsávót, na, nem tilos) de pont a kedvenckémet meg nem, pedig 100%-ra vettem, h ott lesz. Nem vót. Sebaj, Uram elengedett, h este visszamenjek a buliba. Vmi retró izé zenekar játszott, ilyen Mamma mia, meg hasonló slágereket, hát annyira nem kedvencelem ezt (sőt) de mondom, rámfér egy sör, meg egy kis bulizás. Ki is rittyentettem magam, mint Szaros Pista Jézus nevenapján, lementem, 0 db ismerős (vagyis voltak, voltak, de ezek összeszokott társaságok, én meg eléggé outsider vagyok) 0 barátnő (háhá, nem mintha amúgy lenne egyáltalán) 5 gyerek táncikált egy kamionra szerelt színpad előtt. Kurva hideg, szélfújás, Duna part, minden. Gyorsan vettem egy pohár sört, lement vagy 4 szám, megittam a sörömet (senki még csak észre se vette, h ott vagyok) aztán amikor egy Mátépéter dalt kezdek játszani, eljöttem haza a picsába, nem való ez nekem, utálom ezt a zenét, nna. Elismerésem MP.-nek meg minden, de nem szeretem. Szóval most itt az üveg itthoni söröcském  előttem, szépen megiszom, és hülyeségeket írogatok... : ))

... és egész nap szakadt az eső. Botrány. Még jó, h itt a faluban tegnap volt a majális ; ) Voltunk is lent a Dunaparton, délelőtt is, merugye beígértük a gyerkőknek, h lemegyünk, lesz ugrálóvár, miegymás, és mivel tegnap is esőre állt, gyorsan lementünk délelőtt, nehogy az legyen, h délutánra elromlik az idő, és nem lehet kimenni. No, volt ingyen ugrálóvár, 2 darab, egyik csak sima ugrálós, másik csúzdás. A csajok ugráltak vagy 1 órát... érdekesmód A.-t nem vonzza ez, M. már 1 évesen ugrált a szélén, mint a veszett fene, de A.-t inkább a motorok érdekelték, amikkel emberek mentek le, és parkoltak, így ők apával sétáltak és motorokat nézegettek inkább. Tök jó volt annyiból h kevesen voltak viszonylag, bár páran azért lejöttek, ugyanazt gondolva, mint mi is, h mivan, ha du. nem lehet lejönni... No, a nagy ugrálásban kifáradtak a nőcik, vettünk Iceteát. 3 kis flakon volt 840 ft : o azannyukat. Délben feljöttünk ebédelni, majd A. aludt. Én nekifogtam a muffinsütésnek : ) az eső eleredt. Aztán du. 4 óra után mégis úgy nézett ki, le lehet menni, elállt az eső, bár a csajokkal közöltük, h az ugrálóvárak valószínű csuromvizesek, így azokra nem lehet rámenni. De meglepően nem voltak vizesek. Így újabb ugrabugra következett, immáron sokkal több gyerek urgált egyszerre, voltak is ebből bonyodalmak, ütközések. A.-val természetesen menni kellett motorokat nézni. Volt egy szép is, Harley, még anyának is tetszett : pp Jövő héten viszont motoros családi nap lesz a Dunán, na, ott majd sokkal több mocc lesz : D Voltak ilyen vidámparkos izék is, 1 dodzsem, de olyan szutykos c.gányok üzemeltették, meg olyan szakadt, törött autók voltak, h nem ültünk be. Volt 1 körforgó is, na, ezt nem úsztuk meg. 3 gyerek, 1 kör = 1500 ft vóóót, hű, de szívtam a fogam! : o M. egy sárkányba szeretett volna ülni (már itthon elmondta, h majd ő abba szeretne, délelőtt kinézte már : )) A. meg L. pedig beült egy terepjáróba, L. átfogta A.-t, h ki ne essen v. fel ne álljon menet közben. De nem akart, tekerte a kormányt, meg vigyorgott, élvezte nagyon : )))   Csak sajnos vége lett a menetnek, és az én fiamból pedig előtört a tesztoszteron : o Kiafene mondta azt, h ő lájtosan adja elő a dackorszakát??? (én, mondjuk). Hát most vhogy nem volt lájtos. Mivel nem ülhettek be többször a körforgóba, ordított, toporzékolt, meg úgy sípcsonton rúgott hirtelen, h csak pislogtam. Rugdosott, meg duzzogott, egy nő odament hozzá, h megvigasztalja, (bírom amúgy az ilyen mindentudó mámikat, "jajj, mibaja, szegénygyerek,  majdénmegvigasztalom") de A. majdnem nekiment a nőcinek is, és megtépte volna, ha az apja nem fogja le. Pfff.  Voltak fellépők is, a helybéli fúvószenekar bejött A.-nak : )) utána Rokker Zsolti humorista volt, na, ezt szivesen végighallgattam volna, volt 1-2 poénja, amit nem ismertem, (aszondja: milyen az orosz viagra? százas szög a micsodába, mágnes a homlokra : ) meg h Mo-n miért nem fogy a Viagra? mert otthonra kár, idegenben meg nem kell : )) de már eléggé későre járt, és fáradtak a kölkek, és feljöttünk inkább. Pedig ott volt a pasi is, aki mostanában ha meglát, úúúúúgy néz rám : ppp na, én tudom, h ő nagy nőcsábász, zenész, ismerem én a fajtájukat, azért ettől függetlenül vonz ez a pali engem is, nadehát : ) az a taktikám, h én nem is nézek rá, így nincs kísértés : ) de tuti ha egyedülálló lennék, már felszedtem volna : p 

Ezt hallgattam tegnap (meg ma), Quorthonra emlékezve... mekkora fazon volt! A black metal kultikus alakja. Fiatalon halt meg : ( én jövőre leszek annyi, mint ő volt. Emlékszem, anno mennyit hallgatunk Bathoryt! Meg Metallicát, Iron maident, Helloweent, King Diamondot, Mercyful Fate-et, majd Cradle Of Filthet, Dimmu Borgirt... némelyiküket sikerült is közelről látni, khhm, van akit meg nagyon nagyon közelről : ppppp Hát erről ábrándozik minden 16 éves jány, h a kedvenceivel beszélgethessen, vagy egyéb : pp vagy legalább csak lássa közelről, ne csak a színpadon állva. Nekem megadatott ez, és rettenetesen boldog vagyok ettől! Igaz, az utóbbi időben a gyerekeim töltik ki a mindennapjaimat, de ettől még ugyanazt a zenét szeretem, mint 16 évesen, max. a kedvenc zenekar változik, de a műfaj nem : )) Röhögtem anno magamban, h mondták rám 15 évesen, h csak divatból hallgatok metált. Hát, nem hiszem : ) Ezt nem lehet divatból hallgatni! Legalábbis komolyan nem. Persze, biztos lehet, mint ahogy régen voltak elvakult Depeche Mode hívők is, meg voltak, akik divatból nyomták, de azt gondolom, a rock, a metal az a műfaj, amit nem érdemes divatból csinálni. Ez vagy szívből jön, és akkor életed végéig tart, vagy máshogy kár is vele foglalkozni. Mondjuk nekem könnyű volt: az alapok megvoltak, apám Beatlest meg Black Sabbathot meg Deep Purplet hallgatott otthon (már amikor jóanyám nem záratta el vele), így aztán én beleszerelmesedtem a keményebb műfajba elég korán. Na aztán h az én gyerekeim meg mire nőnek fel??? Hát, a kocsiban ugye nem gyerekdalok szólnak, hihi : )) Az előbb meg A. elaludt itt mellettem a földön a Metallica Batteryjére, ami a fülébe üvöltött : p persze farmerban, ingben, tehát tök kényelmetlen ruciban, át akartam öltöztetni, mielőtt megy aludni, csak még készült az ebéd, erre a gyerök meg bealudt előbb : o mindegy, bevittem az ágyába, majd eszik, ha felébredt. Apjuk szokta mondogatni, h ne csináljak már rockert a gyerekekből, dehát mondjuk nem is csinálok! AZ egy dolog, h mit hallgatunk a kocsiban, megjegyzem, M., aki 4 éves, szokott könyörögni, h a Márcsiztájmot (March on time -  Helloween) rakjam be, és énekli a refrént mindig... És A., aki 2 éves, meg a Stratovarius Hunting high and low-ját imádja, és nyomja, h "Hájenlooo" és közben headbangel : ))) hát most tehetek én erről??? ; ) És öltözködésben is: ami ma rajta van halálfejes kalózos kockás ing, mama hozta Németből. meg egy Thomasos farmer. na, ez nem rokkeres sztem... vagánynak vagány, de nem öltöztetem mini szegecses bőrdzsekibe a kölket, na, láttam ilyet, sztem gáááz... Azért a kopis meg vagány cuccok bejönnek, a lányokon is, L.-nek különösen jól áll a fekete mondjuk, M.-nek ellenben nem, neki nincs is, de kopis cucca viszont van (fehér és korallszínű).

Belegondolok amúgy, h 20 éve vagyok nagykorú. Ebből 11 évem tömény, kőkemény bulizással telt, majd terhes lettem L.-el. és azóta sorban jöttek : )  egy kortyot nem ittam (najó, hébe-hóba 1-2 korty sört nyáron, csak a tej kedvéért, mikor szoptattam : ))) bulizni nem is tudom, mikor voltam utoljára... talán 8 éve? Hú, de elmennék már, nyilván egyszercsak el is fogok, mégha kiröhög a sok tizenéves, akkor is, nyilván nem érdekel, öreg rokker nem vén rokker, jajj, nagyon vágyom egy tombolós bulira (mmint én nem tombolok, én csak nézem : )) és nagyon vágyom egy haverokkal (akik amúgy nincsenek) való bulizásra, sörözésre, és berúgásra! igen, ez kéne, na, azért tudjak magamról, de istenemre mondom, jó lenne picit kiszakadni a mókuskerékből. Tegnap elkezdtem : )) és ez még csak a kezdet, ugye : ))) vettem söröt, hihi a HB üveges épp akcijós, na, tegnap gyorsan benyomtam egyet (J.-nak is adtam egy pohárkával, na) de amúgy vasalás közben szépen lecsúszott, hmmm, fini volt : ) és esküszöm, iszom itt hétszámra a kávékat, meg szedem a gyógyszereket fejfájásra, nem használ, de lenyomtam ezt a sört, és elmúlt a fejfájásom!!!! : )) ú.h. ezután ebből rendszert csinálunk ; ))

 Imádom ezt az időt: egy pólóban v. vékony felsőben kint lehet lenni, még nem sül le rólad a gatya, de azért meleg van : )) és nem kell fűteni!!! Megszáradnak a ruhák pár óra alatt, spórolunk a villannyal is : ) Egész nap kint lógunk, nagyon élvezem.   Természetsen a játszóterünk épp most van zárva : ( de itt az udvaron is jól elvannak a kölkek, tegnap pl. kicsptam őket legelni, én főztem, a konyhaablakból rájuk láttam. Hogy vártam már én ezt, h így ellegyenek kint!! Már csak a homok hiányzik a homokozóból, apjuk nem igazán áll a helyzet magaslatán, még a végén én fogok a Tüzépre rohangálni és zsák homokot hozni : o

Vasárnap megtartottuk L. szülinapját is, 9 éves : o úristen. Kapott mobilt, na, suliba nem hordhatja, de ha pl. mamához mennek majd nyáron jó lesz, v. ha osztálykirándulásra, rá tudok csörögni, h igyon meg egyen rendesen, meg h mikor érnek haza, ilyenek. Tortát én alkottam : o L. segített : )) jó lett, ugye ez a mihez képest, nyilván nem mestercukrász remekmű, de hozzám képest egész pofás : D

Szombaton meg kész lett a szemüvege, -0,5-ös mindkettő. Én is így kezdtem, és én is 9 évesen... de az bíztató, h nekem pl. évek óta nem változott a dioptria, dokinő szerint 60 évesen eldobhatom a szemüt : )) pláne ha megérem...