Megint jó rég írtam. 

Apósom elhunyt múlt szombaton, most pénteken volt a temetés. Úgy gondoltam, elmegyünk mindannyian, visszük a gyerekeket is, majd mi kint maradunk, távolabb, stb, de mégiscsak a nagyapjuk volt, joguk van ott lenni. (Engem gyerekkoromban nem vittek el egy szeretett személy temetésére, nagyanyám testvére volt, de olyan volt nekem, mint a 3. nagyanyám, nagyon szerettem. És utána sokáig, évekig iszonyú űr vagy nem is tudom, mi volt bennem, h nem mehettem el a temetésére, haragudtam anyámékra.) Így én úgy döntöttem, bármi ilyen lesz, kiviszem őket. Maga a halál nálunk nem tabutéma, beszélünk róla, az ő szintjükön, ha kérdeznek, válaszolok. Ahogy a gyerekszületés sem tabu, az élet velejárói ezek. Bár azért meginogtam. Több ismerős kérdezte, és elcsodálkozott, h vinni akarom őket. M. óvónénije is. Szerinte őt ne vigyem. De mivel hétközben lebetegedett M., és nem ment oviba, így ő is jött velünk, mivel nem tudtam kire hagyni őket. (Anyám is eljött a temetésre, és ki akart menni). De bárcsak ne vittem ki volna őket!!! Bárcsak maradtunk volna itthon!! Egy katasztrófa volt a temetés : (( : sssss Nem maga a szertartás, az is megterhelő volt, de a kicsik... iszonyúan viselkedtek. Főleg M. : ( irtó dühös is voltam rá, mert A.-nak épp az alvásidejébe esett a szertartás, és direkt vittem a babakocsit, h majd abba berakom, és hátha elalszik. Vittünk cumit, memmét is, h ne dumáljon közben. Szóval A. a babakocsiban félig bekómált, hátradöntöttem, h aludjon, erre M. addig addig piszkálta, míg felébredt : (( És persze kérdezett, és be nem állt a szája : (( Mikor kihozták a koporsót a ravatolózóból megkérdezte, h "Mi abban?" Hát erre mit feleljek??? meg h a kocsinak, amire rárakták a koporsót, kereke van, és állandóan azt mutogatta, h "ott a kejeke!!" mondjuk ez annyira nem volt gáz. De M. is kérdezett egyfolytában, aszittem idegbajt kapok, mikor a csöndben elkezdett nyafogni, h "Mitoj jesz vége? Anyaaa, nem tudtam, h ilyen sokáig fog tajtaniiii! Anyaaaa, mi van abban??? (szintén a koporsóra). Hoj van a papaa??? Abbaaaan?? Anyaaa, hol a gyűjűm??? Anyaa, apához atajok menni!" ááááááá és az volt az übergáz, h olyan iszonyú viharos szél fújt, h még sétálni v. távolabb se tudtam velük menni, mert féltem, h elvisz minket a szél. Aztán mikor a sírhoz mentünk, "természetesen" elakadtunk a homokban a babakocsival, szóval egy gyötrelem volt az egész, iszonyúan elfáradtam, fizikailag is, lelkileg is, agyilag is : s soha többet. Bár remélem, mostanában nem hal meg senki...

Most fura lesz, eddig már 1 éve, v. több mint 1 éve J. járt a papához minden 3. nap, tervezni előre ritkán tudtunk, mert neki menni kell. Hát most a sok szabadidővel nem is tudom, mit kezdünk : ) Most nem arról van szó, h örül az ember, mert egy másik ember halála megrendítő mindenképp, még ha különösebben nem is kedveltük egymást, de szegénynek már gyötrelmes volt az utóbbi időszak. Anyóst sajnálom, ő eléggé kivolt csütörtökön meg pénteken, de már a temetés után megnyugodott azért. megy is vissza majd Németbe, ki tudja, mikor haza legközelebb, majd sztem csak nyáron.

Nekünk abszolút be kell rendezkedni arra, h egyedül vagyunk, csak saját magunkra számíthatunk, és így oldjuk meg a dolgokat. A reggeli suli-ovi vivésbe már beleszoktunk, azért már jobb idők is vannak, nem kell annyi kabát, sapka, kesztyű, mittomén, egyre könnyebb. Hát a dokihoz járás macera továbbra is. J. nem kérhet úton-útfélen szabit, és a gyerekeket meg százfelé kéne hirtelen vinni. L-t kéne ortopéd dokihoz, mert minap lecseszett a gyógytesit tartó tanárnénije, h milyen iszonyú gerincferdülése van, vigyem már orvoshoz. Mondom: most voltunk. Lesz gyógycipője, azt várom, h telefonáljanak, h kész van. És a gerincét szinte meg se nézte a doki, hanem annyit mondott, h gyógytornázzon.  De a tannéni szerint ennek a gyereknek fűző kell, és nézessem meg. De mondom, ha egyszer a doki nem mondott semmit! Még én erősködjek??? Még nekem kell kitalálni, mi baja a gyereknek, meg hogyan kezeljük??? Nonszensz. Vagy vigyem máshová??? Magyar eü olyan amilyen, hónapokkal későbbre adnak időpontot. Maszekra nincs pénzem : ( mert ha csak ez az 1 probléma lenne! De nem, még 100 minden van. Fogszabályzás, (persze megvettük az állsapkát, csak nem hordja a gyerek, meg én is kicsit feleslegesnek gondolom, mindegy, 13 ezer ft volt), most szemüveg, ezt is maszekban vittem el, mondjuk ez nem volt vészes összeg, 1500 ft / fő a vizsgálat, de a szemüvege 16 ezer lesz. A speckó diétája is külön kiadásokkal jár. Anyagcserebeteg. Autista. Akkor most elromlott a szeme. Diszgráfiás. Lehet h diszkalkuliás. Rossz a gerince. Rossz a lába. teljesen úgy érzem, h egy félresikerült gyerekem van... pedig összességében nem vészes, egyik probléma sem, de ez így egyszerre néha sok. Mikor kicsi volt, mondta nekem egy érsebész professzor (merthogy ott is jártunk már, miért ne) a Heim Pálban, h "Anyuka, van a gyereknek 1 fő genetikai problémája, és van/lesz mellette még 100 db kicsi." Hát kösz. Akkor ezért majdnem haragudtam, de tulajdonképpen igaza lett. Csak tudnám, miért nem lehet nekem egészséges gyerekem!! Mert persze megyünk az úton, járjuk az orvosokat végig most, de hosszú idő, és időnként elegem van. Hogy mi derül még ki??? És mikor tul.képp ránézésre senki nem mondaná meg, h ennyi baj van ezzel a gyerekkel? A legszebb, mikor elmagyarázza nekem egy nem hozzáértő, h ugyanmár, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Hát ez a másik véglet. A múltnap óvónéni meg a védőnéni húzott fel, mikor megkérdezte, h ki mondta nekem, h L. autista? majdnem csunyát válaszoltam, h senki, én találtam ki, bazmeg, h sajnáljanak. De disztingváltam inkább...

Dokikhoz még: Nekem kéne új szemüveg, 40 ezer. A.-t vinnem kell ortopédushoz, mert az ő járása se tetszik, sztem befelé csámpázik, állandóan esik-bukik. Ha neki is csináltatott cipő kell, 10 ezer. M.-nek esélyes egy orrmandula műtét, mert állandóan beteg, a füle meggyűlik, orrhangon beszél, ordibál, rosszul hall, folyton bepisil éjjel, visszakapta a  pelenkát 4 éves korára éjszakára : ( meg iszonyúan horkol hónapok óta. 10 ezer a dokinak. De nem jutok el vele dokihoz... van egy klassz idős doki, de múltkor is bejelentkeztem a hozzá, direkt hozzá kértem időpontot, erre nem is ő volt, hanem egy fiatal muki, aki kábé le se szarta, mi van a gyerekkel. Aztán nekem is el kéne jutnom a reumára, lehet h kezelésekre kéne járnom? mikor, hogy? Nőgyógyihoz is, rákszűrésre, meg mivel 2 hete a frász kerülgetett, mert nem jött meg a mensim időben, és teljesen beparáztam, h terhes vagyok, (de nem szerencsére) így nagyon sürgősen egy petevezeték elkötés is kéne, mert több gyereket nem akarunk. (ez 30 ezer ft) De akkor ha már ottvagyok, lehet h  a méhsüllyedésemet is megoperálná a doki, meg lehet h a hasfalam is szét van jőve, namég ha ezt műteni kell, akkor ebbe beleférne a petevezeték elkötés, és akkor azért nem kéne fizetni legalább : ) deugye ez pár nap kórház, hasi seb, ami kurvára fáj (emlékezve a császárokra) nuku emelés, hát ezt mégis hogy?? És a legbosszantóbb, h fizetem a tb-t ugye, de ezért 0, nothing, semmi, amit kapok, mert az sztk rendszerben soha nem jutok sehová, ha vmit akarok, a zsebembe kell nyúlni. ki van ez találva...

Múltkor ezt néztem már kínomban, olyan szinten kivagyok borulva, h muszáj vmi idiótaságot nézzek, hát ez épp megfelelő : ))) Elkezdtem végignézni a Monty Python DVD-ket, és ez az egyik kedvenc legbrutálisabb jelenetem : ))) Legszívesebben pár embert én is pofánvágnék egy nagy tőkehallal néha...

Ma van. Elég rémes.  0 hangulatom, olyan szinten nem érdekelt a dolog, h eszembe se jutott, h tortát kéne venni. Csak Mercike kérdezte egyik nap, h "Anya, és jesz tojtád is?" Hát végül vett Apa a Lidliben egy mini óccsó tortát így... persze nem olyat, amilyet szeretek... mindegy.

Anyámtól meg kaptam 3 szál szegfűt szombaton. Egyetlen virág van amit utálok: a szegfű. Najó, nem utálom, de nem szeretem. Túl szoci. Mindig a vállalati nőnapokra emlékeztet. Módszeresen mit vesz anyám nekem??? Szegfűt. Sose fogja megjegyezni, nyilván nem is akarja. Azt se jegyzi meg, h milyen ételeket nem szeretek. Baromira nem érdekli. Mindegy. Itt voltak szombaton, és nem gyilkoltam meg... ez is nagy szám. Jobb volt, mint számítottam. Vagyis jó nem volt, de nem vesztem velük össze. Csak elegem van. Az öcsém úgy beszélt velem, mint vmi idiótával, mint egy szellemi fogyatékossal. Utál engem. Na hát ebből elég, ha lezajlik nyáron ez a hülye házátalakítás, én befejeztem velük. Eddig se vittük túlzásba a jótestvériséget, de néha néha megkértem őket erre-arra, de akkor is csak húzták a szájukat. (pedig ők ajánlották fel, főleg anyám, h szóljak, ha vmi gond van, kell segítség, miegymás. Ha meg szólok, megkérem, h hozzon el ezt v. azt, közli, h neki más dolga is van ám, mint hogy nekem rohangásszon Pesten. Hát kösz, félévente 1x ha megkérem... na, ezután ez se lesz.)  Amúgy röhej, hogy a 9 évvel fiatalabb öcsém, akinek se gyereke, se családja kioktasson, h mit hogy csináljak, és lebasszon, h miért nem így vagy úgy csinálom? J.-t dettó, totál hülyének nézik. Ha segíteni akarnak, segítsenek, ha meg nem tudnak, akarnak, akkor ne, de ebből nekem elegem van, hogy úgy beszél velünk, mint a csökkentértelműekkel, mert ő aztán a nagyokos, ő mindent tud, sőt, mindent jobban tud! Mondta, mondta itt a magáét, mondtam neki, h oké, megértettem, de még vagy 3x elmondta jóóó szájbarágósan, h de értsem meg, bla bla... mondom: megértettem elsőre is, bakker. És magamban meg röhögtem, najó, kínomban, mert legszívesebben ordítottam volna vele, de disztingváltam, és csak röhögtem belül. De azért marhára bánt a dolog, bánt, h a tulajdon testvérem idiótának, félkegyelműnek néz... mindegy, túl fogom élni ám. És gonoszabb pillanataimban kívánok neki hármasikreket, hogy megtudja, h kisgyerekek mellett nem lehet akármit és akármikor összepakolni, megcsinálni, néha még hajat mosni is külön szervezést igényel, bármikor bármi közbejöhet, anyagilag, időileg is, ha ezt valaki nem képes felfogni, akkor marhára sajnálom. De ide ne jöjjön többet, mert megvagyunk a belepofázása nélkül is.

Na, ez jó panaszosra sikeredett. Nem baj, írok. Írok, azt nem tudom, miért, mert a múltkor, h leírtam a dolgokat, még szarabb lett. Egész nap ezen pörgött az agyam. De aztán meg jobb lett. szóval lehet h ki kell írnom magamból? Terápia. Néha bejön. Régebben a beszélgetés is ilyen volt. Léleksebészet. Ezt most találtam ki. Hiába fájdalmas egy beszélgetés, de kell néha, h kivágjuk az oda nem illő részeket. És utána könnyebb. Hú, lehet h túl sok Grace Klinikát nézek mostanában??? nem baj : ) Most sikerült kicsit J-vel beszélgetni a napokban, de tegnap ő is elég bunkó volt. Jól esett, mit ne mondjak... Kábé úgy érzem, h senki sincs, aki valóban megértene. "Egyedül jöttél erre a világra" és egyedül is mész el... totál igaz.

Vasárnap történt. Egyszerűen úgy éreztem, itt a vége, nem bírom tovább. Megzuhantam. Annyi, de annyi minden kis és nagy hülyeség jött és jön mostanában, h elég volt. Bőgtem, mint egy hülye, Mercike vigasztalt : o Az a baj, h mostanában (apám halála óta) nem tudok sírni. Akkor hetekig, hónapokig minden nap sírtam, 1-2-3 x naponta, de 1x biztosan. És aztán egyik nap azt vettem észre, h jééé, ma nem sírtam! Pedig el tudtam Őt engedni, abszolút megváltás volt már neki, de ettől függetlenül hiányzott, és hiányzik a mai napig. Nemsokára évforduló... lehet h ezért is vagyok mostanában kiborulva kicsit. Szóval nem tudok sírni. És ez nem jó. Volt h szinte erőltettem, h bőgjek, h megkönnyebbüljek végre. De nem. Nem úgy, mint 17 éves koromban, kiváló műhisztiket elő bírtam adni bármikor, bármilyen pasi előtt, ha valamit szerettem volna : pp egy színésznő megirigyelte volna : p Olvasom hébe-hóba egy 7 gyerekes anyuka blogját, ő írta, h sír. Feszültséglevezetésképp. Kb. 1- másfél évente jött egy újabb gyerek náluk, a legkisebbek ikrek : o : D iszonyú fáradt lehet, nekem belegondolni is fárasztó : D pedig sok sok gyereket szerettem volna én is mindig, de a jelen állás mellett ez a 3 is iszonyúan lefáraszt, és kiborít, és minden. Pedig amúgy nem is ám, rájöttem. Egész egyszerűen az van, h 2 hónapja senki segítségem nincs 5 percre se, (jó, J. igen, de ő sokszor nincs itthon, meg néha nem is úgy viszonyul a dolgokhoz, valljuk be). De mivel mama 800 km-re dolgozik, sógornőmet drágát meg nem igazán szívesen kérem meg, szuttyogok. Mert ez nem más, mint görcsölés már... Korán kelni, állandóan rohanni, az apróságokat hajtani, h gyerünk, kelj fel, öltözzél, hiába vagy beteg, nem maradhatsz itthon,mert nincs aki vigyázzon rád, jönnöd kell velünk, h L.-t elvigyük suliba. És közben a szívem szakad belé, h ráncigálom magammal a 2 beteg kicsit a -6fokban : ((( Aztán bevásárlás, amit egész hősiesen tűrnek : ) majd itthon főzés, minden áldott nap. Közben ők felmásznak a szekrényre, az íróasztalra, a konyhaasztalra, kipakolnak mindent, A. majdnem felgyújtotta egyik nap magát meg a házat, bebújnak az ágy alá (A. beszorult egyik nap) mindent szétszórnak, üvöltöznek és verekszenek újabban. Egyik nap A. beleharapott M. nyakába, úgy, h kiserkent a vére... hát most mit csináljak? M. 3. hete nem jár oviba, ebből a takonykórral eltelt 2 hét, minden áldott éjjel bepisilt, de nyakig, lepedő, pizsama, ágynemű húzás az éjszaka közepén, mindennap mosás, sokszor a takaró is, h éjjelre megszáradjon... A takonykórból úgy ahogy kijött, most 3 afta van a szájában, enni alig tud. Fogyott is, 15,5 kg ruhában. Albi meg 15 kg ruhában. Bakker, fél kg van a 2 gyerekem közt...

Szóval a megzuhanást kezdtem írni. Sok volt az utóbbi időben, a kártérítési ügyem a futárcéggel (egyenlőre semmi válasz részükről egyenlőre) a vevő persze baszogat, naponta, kétnaponta írta a leveleket, van e vmi fejlemény, holott írtam neki, h írok, ha van vmi, mindegy, ma visszautaltam neki a 40 ezret (a gázszámla befizetésünknek ugrott, majd a jövő hónapban, fasza lesz, dupla számla) hogy legalább ő hagyjon már békén! Kedves, udvarias fiatalember, de az agyamra megy. J. aszonta, h ne fizessük neki vissza, ne vegyük vissza az erősítőt, de én meg közöltem vele, h akkor legyenszíves ő ezt megmondani a vevőnek, és ő tartani vele a kapcsolatot naponta, mert nekem az idegeimre megy ez az egész! Totál kikészültem emiatt, utálom az ilyen ügyeket. és akkor amik még jönnek erre: az összes eddigi ismerősöm, még olyan is, aki pedig eddig szóbaállt velem, mintha menekülne előlem! Miért???? Büdös vagyok??? leprás? sokat beszélek??? Igen, oké, tényleg szeretek beszélgetni, vagyis régebben szerettem, de már ott tartok, h senkinek nem mesélek el semmit, senkivel nem osztok meg semmit, nem írom le, mi történt, mert úgysem érdekel senkit!! Most egyik fórumon is, ahova írogatok, eléggé az jött ki, h hülye vagyok, szóval lehet h oda se írok többet... Van, aki megkérdezi, mi van velünk, aztán meg se várja a választ, rohan tovább. Tisztelet a kivételnek, azért 1-2 normális ember akad. Tehát lehet h mégse én vagyok büdös??? bakker. Amióta L.-ről kiderült, h valószínű autista, csak azok az emberek állnak szóba velünk, akikkel már azóta jöttem össze, ismerkedtem meg, mert eleve úgy indítok, h van egy olyan gyerekem, aki ilyen és ilyen. És ezt aki nem tudja elfogadni, az úgyse marad mellettünk. Viszont megbízni, megnyílni lehet h soha többet nem tudok már senkinek ezek után... Itt derül ki, ki az igazi barát, ki nem az. Egy imserős anyukának tavaly meghalt a babája. (A.-val volt egyidős a kislány). Szörnyű betegséget kapott, v. vírus végzett vele. Hónapokig voltak kórházban, nagyon erős volt a kislány, kapott több agyvérzést, ha túléli, se lett volna egészséges. csoda volt, h ilyen sokáig életben maradt... sokan szorítottak nekik, imádkoztak értük. De miután a kislány feladta a harcot, sok barátnak hitt emberben csalódott az anyuka... Olyanokat mondtak neki (a saját anyósa is!!) pár hét után, h majd úgyis lesz másik gyerek, meg törődjön a meglévő nagyobb gyerekkel, meg ne mászkáljanak naponta ki a temetőbe, meg jobb is így (jobb?? micsoda? kinek?) ahelyett, h támogatták volna... akkor ő nagyot csalódott sok emberben, páran maradtak körülöttük, azt mondja, akik megértették, min mennek keresztül. 

A másik bnőm, v. akit annak hittem, a múltnap is olyan gyorsan elmenekült, h csak pislogtam; újabban miért van olyan érzésem, h ha engem meglát, mindig vmi iszonyúsürgőshalaszthatatlan dolga lenne?? A másik volt bnőm dettó, de ha neki kell vmi, h hurcibáljam a s.ggüket az autómmal, akkor bezzeg mézesmázos. Mi van, olyankor nem vagyok büdös??? Nem értem én ezt. Most abszolút arrafelé veszem az irányt, h kérdeznek, válaszolok, h jól vagyunk, aztán csá, leszarom, valóban leszarom, mert nem tudok mást tenni. Aki a barátom akar lenni, tudja hol talál meg. Aki meg nem, azzal nem foglalkozom. Növesztettem az elmúlt hetek alatt egy sündisznópáncélt, v. hasonlót, nem tudnak hozzámférni. Jó ez így, ha másképp nem megy. Viszont J.-vel meglepően jól meg tudtuk beszélni, egyszerűen muszáj, h összetartsunk, hiszen MI vagyunk egy család. A drágajóanyám megint megpróbál egymás ellen uszítani minket, persze ezt soha nem ismerné el. De most megint ott tartunk, h újra a régi, újra előszedte a baromságait, elkezdett csesztetni minket, főleg engem. Hogy hogyan alakítsuk át a házat, majd ő hív vkit, aki segít, majd Ráckevén megvesszük a kültéri ajtót, mer ott van 40 ezerér' fém ajtó... Miiiii??? Fém ajtó???? Hát hol lakunk mi, börtönben??? Azt már nem!!! Inkább hozzáteszünk még 10 ezret és veszünk műanyag ajtót, ronda, ronda, de a fa kurvadrága, meg midnen évben le kell kezelni, mert vetemedik, tönremegy különben. Műanyag ajtó lesz és punktum. És majd jön Ráckevéről az unokahúgom férje, leméri az ajtókat, meg ablakokat, meg falvastagságot, meg megnézi, mit kell csinálni. Mért??? J. nem tudja lemérni??? Béna, vagy nincs keze, vagy miii??? És miért jön ide megnézni a srác (amúgy semmi bajom vele), nem látott még falat??? vagy házat?? Majd ha kell jönni segíteni, meglátja úgy is, mit kell csinálni, nem??  De mivel anyám adja a pénzt, feljogosítva érzi magát arra, h beleugasson mindenbe, de milyen pénzt??? Ez állítólag az örökségem apám után, de akkor miért nem adja ide? És miért csinál úgy, mintha mindent ő vett volna??? Szegény J.-t is porig alázza, h a motort is ő vette nekünk, meg mindent ő vett. A gyümölcsfákat, amiket tavaly ültettünk, ő vette. (Jó, igaz) De ettől még nem kell hülyének nézni J.-t, h nem tud elültetni 6 db fát!! Naponta 2x telefonált akkor is, h mi van a fákkal, de ne úgy ültesse el, hanem emígy, mert ott pesten az egyik mérnök azt mondta, úgy kell. Ja, itt meg vidéken akinek gyümölcsöse van évek óta, azt mondta, amúgy kell! És ehhez a talajhoz lehet h jobban ért, mint a pesti mérnök, nem??? Hogy mikor hányszor, hogy kell locsolni, beföldelni, ilyenek. áááááááááá

Ja, és J.? ami munkát meg pénzt belerakott ebbe a házba, az semmi? lehet h az én nevemen van a ház, de basszus, J. a férjem, a gyerekeim apja, egy család vagyunk, ez a MI házunk, anyám nem semmizhetné ki! de miért is akarja??? Ez a célja, h mi szétmenjünk? és mi jó származik ebből? Az h én boldogtalan legyek?? Basszus. A saját anyám. hogy lehet vki ennyire bunkó? de az a gáz, h észre se veszi, ő csak az szajkózza, h ő jót akar, és mi a hálátlan dögök, ezt nem vesszük észre. Érik egy kurvanagy összeveszés megint, volt már, h hónapokig nem beszéltem vele, már apám sincs, aki miatt nem akartam felrúgni mindent, már a pénze se érdekel, igaz, h nyomorgunk akkor majd, de megoldjuk, nem érdekel, vállalta ezt a hülye életbiztosítást, + házbiztosítást, h fizeti nekünk, (csak azért kötöttük meg, h öcsém előrébb léphessen a ranglétrán, havi 700 ezres fizetéssel, de persze rég otthagyta azt a melóhelyet és hónapokig 30 ezres munkanélkülin volt, mondjuk azt se hiszem ám el, h egy 30 éves fiatalember nem kap pesten melót műszaki végzettséggel, csak büdös volt neki elmenni szarabb melóba, nem álmai melójába... Ja, itt J. meg a szart túrja szó szerint, néha 10 perce nincs meginni egy kávét, mert egész nap megy, kivan mint a kutya, de NINCS más lehetősége) és a múltkor 10 ezerrel kevesebbet utalt rá, ha azt mondja, h gyerekek, most csak ennyit tudok, nehari, semmi gond, de neeem, 20 x megkérdezték, h mennyi lesz, 60 ezer? jó , akkor utalunk 50 ezret. basszameg. És utálom az is, h folyton ezzel jön, h nekik milyen szar, meg minden, jaaa, ő most visszament dolgozni, 70 ezer + a 100 ezres nyugdíja, itt J. hazahoz 90 ezret MINDENNEL együtt, neszeneked családos meg nagycsaládos kedvezmény, a kormánynak is csak a pofája nagy, a tv-ben rohadt jól hangzik, h egy 3 gyerekes család le tud írni gyerekenként 30 ezret, azaz 90 ezret a 3 gyerekre, de basszameg, miből???? amikor összesen bruttó keres 110 ezret??? hát csókoltatom őket. A másik amin besokalltam, h állandóan jön anyám, h ő milyen fáradt, meg neki kell az évente 2x üdülés, meg kiment Angliába, meg Rodoszra nyaralni (oké, nem sajnálom tőle, de én mikor voltam nyaralni??? normálisan kb. 20 éve) meg szegény J. milyen fáradt. Ja, én nem??? 9 éve nem alszom normálisan... oké, én vállaltam ennyi gyereket, de soha, egyetlen egyszer sem kérdezte meg, vagy jutott eszébe, h kislányom, nem mennél el egy hétvégére kettesben a férjeddel??? (Nászúton is úgy voltunk, h L. ott volt velünk, és M. ugye már a pocakban : )) Vigyázunk a  gyerekekre, mert ki lehetsz fáradva, borulva, akármi. soha. nekünk pénzünk nincs rá, de nem is érdekel. Olyan szinten vagyok fáradt, h hiába pihenek meg alszom 1-2 nap tovább, ezen nem segít. karácsony előtt szupi volt, h J. itthon volt sokáig. 1 hét, igen, 1 HÉT után éreztem, h kezd jobb lenni!!! Hogy 1 hétig minden reggel tovább aludhattam, itthon volt, segített a gyerekek körül, nem rohantunk sehová, megcsináltunk szépen mindent. 1 hét után. Kiégtem. Kész. úgy érzem, itt a vége. Iszonyú fáradt vagyok. remélem, kimászom a gödörből. Az jár a fejemben hetek óta, h "Ami nem öl meg, az megerősít". Hát így.

Szintén kedvenc : ) van hangja a srácnak, imádom.

Jó kis pörgős dal : )

A térdem, veszettül fáj kb. 1 hete. Mintha egy óriási, tenyérnyi területen nyílt seb lenne rajta, és hol ég, hol szurkál, hol csak fáj. Hátulról indult a térdem mögül, majd kikúszott előre, és lefelé tendál a sípcsontom felé. Ilyen vándorfájás ez : D Talán ízületi gyulladás lehet? Fogalmam nincs. Orvoshoz nem jutok el vele, kár is megpróbálni, a házidokimig nem jutok el beutalót kérni, szóval... kentem 2 napig Fastum géllel, kicsit jobb volt, de 3. nap meg már nem éreztem úgy, h használna. Már egész istenes lett, nem  5 perc egy felállás... de hét elején azt hittem, a csillagokat látom. Kimondottan hasznos egy lerokkant anya egy nyüzsgő 4 éves meg egy újabban állandóan rohanó, mindenre felmászó 2 éves mellé : / Ehhez jött még pár napi hasmenés, görcsökkel, menses (merugye ez is akkor jön meg, amikor a legcarabbul vagy) inkább nem is néztem tükörbe hétfőn : ) Viszont reggel L. elkésett a suliból, megyünk be, osztálya sehol : o beugrott, h tesiórájuk van (ki volt az a hülyebarom, aki egy másodikosnak "A" hét hétfő első órájára berak egy tesit???) Nade L. nem tornázik ilyenkor, hanem fejlesztésen van. Kérdezem tőle, tudod, hová kell menni, melyik terembe? Aszondja igen, legfelső emelet. (már mér is ne??) Mondom, jó, várj meg, jövünk mi is. L. elhúz, M. utána, én felkapom (háhá, tropára ment térddel, derékkal, görcsölő hassal, nagykabátban, overállban) A.-t, h haladjunk, mert sietni kell, nem tudjuk kivárni, míg felmászik a lépcsőn, mire felérnénk a 2. emeletre, kicsöngetnének. Megyünk, fújtatok, mint a gőzgép, felérünk, M. ott röhög a lépcső tetején, L. sehol. bement egyedül a terembe : o (az autista, mindentől félő, ismeretlen helyeken, ismeretlen emberekkel (értsd: családon kívül bárki) nem kommunikáló L., bement teljesen egyedül, a nem kedvelt fejlesztő pedagógus termébe. Egyfelől örültem, hogy a picsába ne, másfelől meg tök fölöslegesen másztam meg 2 emeletet. Bár lefelé még szarabb volt : o Délután mondom Lucának:

- Simán eltűntél reggel, bementél a M. nénihez! Mi mentünk fel, kerestelek, de már akkor bementél.

Luca:

- Ja, nem kellett volna feljönni!

kösszi : )

Kicsit vidámabbak:

Merci rááll a mérlegre:

- Anya, 6 éves vagyok!

Ráállítja Albit:

- Ajbi 60 kg!

(háhá, csak 14-15, ippeg elég ez nekem, ha cipelni kell)

Befogja az egyik szemét:

- Anya, kitörtem az egyik szememet!

Másnap, mikor az apja piszkálja kicsit épp:

- Naaa, hagyjál, én se piszkáltalak, amikor te kicsi voltál!!

Vásárolunk az abc-ben, veszek teavajat is (ritkán szoktam). Luca:

- Anya, ja, ez az, amit a teába szoktak rakni??


 

Menü: rizseshús, némi idegbajjal fűszerezve

Hozzávalók:

- 1 db harcedzett anya

- Kockára vágott sertéshús

- Sárgarépa, fehérrépa, zöldborsó, rizs, víz, némi kis zsír, fűszerek

- 1 db minden lében kanál 2 éves (a neme mindegy)

A kockára vágott nyers hús kellőképpen kiolvadt, így nekiláthatok. A. természetesen itt lebzsel a lábam alatt a konyhában. 

- Albika, menjél szépen be a szobába, anyának főznie kell.

- Jó. (majd marad ott, ahol van).

Nemsokára felmászik a konyhaszékre.

- Albika, ülj le! nehogy leessél!

- Jó.

És marad állva, esetleg elkezd hintázni, vagy a konyhaasztalra mászni.

Najó, kiveszek egy lábost, odarakom a tűzhelyre. A. ott terem, és a gyufát meg az öngyújtót piszkálja. 

- Albi, azt nem szabad! Veszélyes! Menjél szépen be!

- Jó. (és marad.)

Kiveszem a zsírt a hűtőből, belerakok egy kicsit a lábosba. A. belenyúl a zsírosdobozba, majd lenyalja az ujját. 

- Albi, nem szabad!

Alágyújtok a lábosnak, belerakom a felkockázott husit. (dejó, h így lett elrakva, nem most kell nyiszatolni!) Fedő rá, hadd puhuljon. Addig bemegyünk a szobába játszani, én közben 5 percenként kiszaladok megkevergetni, ne égjen oda. A. minden esetben a nyomomban. Felmászik a konyhaszékre.

-Albi, ülj le, nehogy leessél!

- Jó.
 

Husi megpuhult vmennyire, kezdem összevágni a sárgarépát, fehérrépát. 

- Albika, menj innen a kezem alól, ne nyúlj ide, ahol vágok! Megvágom az ujjadat véletlenül!

- Anyaaaa, kéjek innit!!! Hörpöt!

Kitöltöm a szörpöt. Sikerül baleset nélkül felkockázni a répákat, mennek a lábosba. Fedő rá, hadd puhuljon. Addig bemegyünk játszani. Én 5 percenként ki, h megkavarjam, ne égjen le. (A. minden esetben a nyomomban.) 15 perc után zutty bele 1 l víz. Fűszerek: só, bors, vegeta, kakukkfű

- Albika, nem, nem te teszed bele, ÉN teszem bele! Nem, a borsot nem lehet kiszórni!

Hol a kakukkfű??? És a Vegeta? Vettem egyáltalán azóta, h múltkor elfogyott, vagy csak akartam??? Áh, megvan, vettem. Mégse vagyok annyira hülye.

 - Albi, szállj le a konyhaasztalról!! Ülj le a székre!! Tedd le azt a nagykést! Add ide! elteszem.

- Neeem!! Anyaa, kést ide! Én vágom!
 

- Nem, nem vágsz te semmit.

- Deeheheheee!

- Gyere, menjünk be építeni kicsit.

Építünk, én néha ki, h megnézzem, nem ég e oda. Nem. huhh. Fő egy kicsit, majd mérleg előszed, h kimérjem a rizst és zöldborsót.

- Albi, nem, ne nyomkodd a gombjait!!! Mondom, hogy NE nyomkodd!!! Most mért állítottad át lb mértékegységre??? Azt se tudom, mi az. ááááá.

Visszaállítottam grammra, lemértem a tálkát, nyúlok a rizsért.

- Albi, nem, ne vedd le a mérlegről a tálkát!! Most nem tudom, hány gramm volt. Add ide a tálkát. köszönöm. igen, 45 gramm. tehát akkor 150 gr rizs kell bele, az 200 gramm kb. összesen. megvan. Zöldborsó is. jó, hagyjuk főni még.

- Anyaa, mi ebéd??? Ajbi kéj ebédet!

- Rizseshús lesz kisfiam (ha egyszer elkészül, és anyád addig nem csavarodik be).

Menj be szépen játszani kicsit.

- Jó.

És marad a konyhában. nekiállok elmosogatni pár edényt, kb. 0,5 mp múlva hátranézek: Drága harmadszülöttem épp 20 dkg sót borított ki az etetőszéke tálcájára és ülőkéjére. (hogyajóanyádba csináltad ezt, te gyerek??? és főleg: miért???) letakarítom. megkavarom a rizseshúst.

- Anyaa, kéjek macit!

(maci formájú csoki, Lidliben lehet kapni. reggel 8-kor ezzel kezdjük a napot, mmint A. kezdi, h "Kéjek macit!!!" Én meg nem adok, szemét, gonoszanya, mer korán reggel nem adok csokit. na, legutóbb ebből masszív 20 perces üvöltés lett : (()

- Nem kapsz macit, mindjárt kész az ebéd! Nemsokára ebédelünk. majd ebéd után kaphatsz egyet.

- Anya, kéjek maciiit!!

-Nem kapsz. Mindjárt eszünk.

- Anyaaa, kéjek maciiit!!!

- Kéjek hörpöt!!

- Nem kapsz, előbb ittál meg egy csomót, csak eltelíti a gyomrodat. mindjárt kész az ebéd.

- Anyaa, kéjek hörpöt!

- Nem.

Elkészült az ebéd, de ugye még forró... Albit beültetem az etetőszékébe, közben kiszedek a lábosból a tányérjára.

- Anya, Poa-s (thomasos) tányéjt!

- Oké, tudom...

 Előkét keresek. 

- Nem kejj ejőke!

- De igen, kell! úgy eszel, mint a malac.

- Ajbi majac.

- Najó, nem vagy malac, csak néha úgy eszel.

Villát keresek.

- Anyaa, vijját! Bajbisat!

- Igen, kisfiam, épp villát keresek neked. De nem, nem kapsz Barbiesat, az lányos! Lányoknak való!

- Jájok, Bajbisat.

- Igen. Itt egy villa, de vigyázz, még forró az étel! Fújjad!

- Fojjó! 

Szedek magamnak is, leülök enni. Jó étvágyat!

- Anya, kéjek inni!

- Most ittál az előbb, egyél szépen, majd utána kapsz.

- Kéjek inni! Hörpöt.

- Egyél.

- Anya, másik vijját!

- Nem adok másik villát. egyél.

- Anya, oat kéjek! 

(és mutat az én tányéromra.)

- Ott van a tányérodon, ugyanolyan. egyél.

- De oat kéjek!

- De ugyanolyan, mint a tiéd! edd azt! ugyanolyan!!! egyél.

- Kéjek inni. hörpöt. (kb. 15 x egymásután ismételve)

Megadom magam, felállok, töltök neki szörpöt. Iszik, majd:

- Anya, egyél!

(Anyád! épp azt szeretném, ha hagynád...)

: ))))

Egy kis eszmefutattás. Ezt lehet h több részletben tudom csak megírni, majd meglátom.

Szóval az élet maga a téma, és amiken elgondolkodom időnként...

Adva van 2 ember, férfi és nő. Megtetszenek egymásnak, de vajon honnan lehet azt tudni, hogy ez csak pillanatnyi vágyakozás, kémia, vagy valóban erős kapocs lesz  e 2 ember között? És vajon valóban tűzön-vizen át, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett? Annyi ilyet láttunk régebben, nagyanyámék idejében, hogy sokkal de sokkal jobban megbecsülték a másikat az emberek, nem minden szóra elváltak... oké, ha valami nem megy, elmúlt a szeretet (szándékosan nem szerelmet írok, mert ha a nagy lángolás el is múlik az évek során, maradhat szeretet, megbecsülés, kitartás a helyén, ami elég lehet a továbbiakhoz, akár még az is lehet h visszatér a szerelem) szóval ha a szeretet is elmúlt, közömbösek egymás iránt (az indulatok sem jók, ha bármiféle érzelem van, az azt jelenti, hogy közük van egymáshoz még, nem, teljes közönyre gondolok) akkor igen, váljanak külön. De mostanában egyre többet látok magam körül olyat, hogy szinte minden szíre-szóra elválnak. Meg sem próbálják megoldani, megbeszélni. Megcsalják egymást (amiről most így a 40 felé közeledve, 3 gyerek édesanyjaként mást gondolok, mint 20 évesen, jelesül azt, h akár meg is bocsájtható, át is beszélhető, no, felejteni talán nem lehet, de ha elég erős az adott fél, és a kötelék, akkor megbocsájtható). Ez a megcsalás is érdekes amúgy: itt Közép Európában (és a világ sok részén még) a monogámia az elfogadott. Holott hallottam olyan kutatásokról, h az emberi faj alapvetően pedig nem monogám, nemcsak a férfiak : ), a nők sem erre lettek kitalálva. Ezt most nem mentségként mondom, de talán lehet ebben is valami, h annyian mennek félre...

Mert nézzük a szitut: van egy emberpár (házasok vagy sem, teljesen mindegy) jól megvannak, szeretik egymást, a szex is jó, jól működik köztük. Ám egyikük életében megjelenik egy másik férfi vagy nő, megtetszenek egymásnak. Itt megintcsak nem lehet tudni, h csak megkívánták egymást 1-2-több alkalomra, a kémia, a hormonok tombolnak, vagy netán évekig, holtig tartó kapcsolat lenne belőle? Szóval ott tartottam, h megismerkednek, vágyakoznak, de vajon hol van az a pont, amikor győz a kémia? győznek a hormonok? vagy vajon a józan eszük győz? hogy nem mennek bele ilyesmibe? Itt most nem a ledér férfiakra és nőkre gondolok, akik minden létező alkalmat kihasználnak, hanem egy átlagos nőre ill. férfira. És vajon egy emberélet, egy tartós kapcsolat, házasság alatt hány ilyen szituáció adódik, adódhat?

Tegyük fel, h

1., Nem a józan eszükre hallgatnak, és belemennek a titkos viszonyba. Itt is felmerül, hogy vajon egyikük nem szeret e bele túlságosan a másikba? Nem rúg e fel mindent érte? Míg a másik csak szórakozni vágyik, és esze ágában sincs feladni addigi életét, családját. Nehéz ez. Pedig hány ilyet látunk! Még 20 évesen, gyerekek nélkül egyszerűbb, de mikor már van 1-2-x gyerkőc... szegények, ők is szívnak. 

Vagy

2., A józan eszükre hallgatnak és nem mennek bele a viszonyba. Akkor viszont vágyakoznak titokban a másik után egy darabig, biztos. Ez sem túl szerencsés : s Akkor már talán jobb, ha megkapják a kielégülést, de akkor kezdődnek az 1. pontban leírtak : )

Igazából nincs válasz, az élet hozza ezeket a szitukat, csak elgondolkodtam rajta...

Hozzáteszem, nem a mi életünkről írtam most, hanem amit mostanában magam körül látok, és gondolkodásra késztetett.

Pár napja az idegbaj kerülget. Lesz egy szép ügyem egy futárcéggel, eladtam egy műszaki cikket, nem kis értékben, futárral küldtem, de a vevőhöz törötten érkezett meg, így kártérítést kérünk. Ú.h. a napokban most ez foglalt le...

Kisfiam elkezdte a Mi ez? korszakkal párhuzamosan a Miért? korszakot, hát, mit ne mondjak, épületes beszélgetések zajlanak időnként...

A.: - Mi ez?

Én: - Mi micsoda?

A.: - Anya, mi ez?

Én: - De kisfiam, mire gondolsz, h mi az? Mutasd meg!

(kb. 6 féle dolog lehet, amire gondolhat, kerítés, kutya, kutyaugatás, megy egy repülő, a járda, vagy lát egy nénit az utcán...)

A. főzésnél: - Mi ez?

Én: - Lábos. Ebben főzöm az ebédet.

A.: - Miért?

Én: - Mert a lábosokat erre találták ki.

A.: - Miért?

Én: - ááááááááááááá

A. öltözködésnél: - Mi ez?

Én: - body.

A.: - Miért?

Én: - Mert így hívják.

A.: - Miért?

Én: - MERT ÍGY NEVEZTÉK EL, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

És hasonlók...

Kijön a konyhába, felnyúl az asztalra a tálért, és azzal a lendülettel borítja is ki:

- Anya, mi ebbe? 

Én: - Már semmi, kisfiam...

Kint a konyhában molyol vmit, én kiszólok:

- Albi, mit csinálsz?

A.: - Patojok!!! (pakolok) : ))

És lőn, a stelázsi polcáról lepakolt mindent...

Hihetetlen a szókincse, és hogy napról napra egyre többet tud és ért, és ragoz helyesen, persze nem mindig, de olyankor is aranyos : )

Készülök vhová, megkérdi:

- Anya, hová mész?

Őt öltöztetem, megkérdi:

- Én hová mész?

Napközben:

- Mejci hol? Juca hol? Apa elment dódózóba. Én elmegyek tejér' (apja szokott esténként házi tejért járni). Ajbi fiú. Kukák (kukásautók, kukások) jön, bácsi bele (öntötte) kukát.

Autó húzta! (utánfutós autót látott). Tjaktoj tolat! Én öjtözök. Beordít a fürdőszobába nekem: Anya, öjtözzééél!!! Ebédnél: Anya, egyél! (mikor ő ugráltat mindenféléért, áhh, kedves egy gyermek : )) Anya nem, hörpöt! (Anya nem szereti, nem iszik szörpöt - hát igen, mi tagadás, nem kedvelem, ha összeragad a szám a málnaszörptől) Ajbi kéj hörpöt! Ajbi nem (iszik, ihat) kólát! Ajbi kéj kólát! (egy nagy túróst fog kapni 2 évesen, nem kólát) Kéjek amát! (almalét) Apa boltba vesz amát Ajbinak! és hasonlók, egész álló nap...

A 2 lány ma megint dinka, nem tudom mért kell hétvére megőrülni, néha olyan szépen eljátszanak egymással, de ma megint rajtuk van az 5 perc, 5 percenként szólok rájuk, hogy ne üssék egymást, ne tépjék ki egymás kezéből a játékot, ne ordibáljanak mint az eszetlenek.

A kisgyerekek működése, avagy nem csak a te gyerekeid ufók, és csinálnak fura dolgokat...

Minden gyerekbe genetikailag vannak kódolva a következők:

- túrja az orrát (időnként meg is eszi, amit kitúrt)

- minden pocsolyába, még a legkissebbe is belelép (különösen akkor, ha mentek valahová, vendégségbe vagy színházba, és ünneplős topánka van rajta)

- a kerítés mellett csak úgy tud elmenni, hogy a kezét / botot végighúzza azon

Ezek az alapok. És aztán vannak a jó kis szülőbosszantó apróságok, mint pl.:

- ha öltöztetésnél felszeded a harisnya egyik szárát, tuti hogy a másik lábát akarja beledugni. ha mondod neki, h a másikat dugja, nem hajlandó, hisztizik. mire nagynehezen felszeded akkor a másik szárat, a ded megunja, átáll a másik lábára, és az egyiket akarja beledugni. kabátnál, pulóvernél, nadrágnál dettó, csak a harisnya a legundorítóbb mind közül. megoldás: nincs.

- ha a kezében tart vmi plüssállatot / babát / kisautót / kiflit / bármit az autósülésbe való bekötéskor, tuti, h mindkét kezében tartja. azaz nem tudod átdugni a kezét az övön. megkéred szépen h vegye egyik kezébe a cuccot. oké, átveszi, de mire átdugnád a kezét, máris visszatette az egyik kezébe, majd megint át a másikba, és ezt eljátssza 3x minimum. megoldás: végig kell várni.

- ha tél van, és 1 négyzetcentiméternyi jeget talál, tuti rámegy, és seggre esik.

- szánkózáskor mindig elhagysz egy gyereket, leginkább a legkisebbet. (velünk megtörtént mindkét kicsivel 1-1 alkalommal)

- kocsiba beszálláskor mindig az a gyerek áll elől, akinek legutoljára kéne beszállni. megoldás: egyszercsak felnő, és majd ő vezet. addig mindennap ebben a sorrendben fognak állni.

- orrfújáskor tuti hogy a szájával akar fújni. ha a szájával kell valamit fújni (gyertyát pl.) akkor az orrával is fog. ha épp meg van fázva, szép buborékot fúj ki az orrán így.

- a gyerekzárakat, biztonsági gyógyszeresüveget egyvalaki tudja kinyitni: a gyerek, úgy másfél éves korától kezdve.

- új cd lejátszót, dvd lejátszót, számítógépet, laptopot, tv-t, telefont, bármit, a 2 évesed előbb fog tudni kezelni, mint te.

- a telefont bekódolni baromság, úgyis kikódolja. billentyűzárat kinyitja, és átállítja a nyelvet mondjuk japánra.

- több gyereket egyszerre lefényképezni, h mindenki egyfele (lehetőleg a fényképezőgép fele) nézzen, hamvába holt próbálkozás.

- ha bármire azt mondod, nem szabad hozzányúlni, gyermeked abban a minutumban hozzányúl. ha ez egy liszttel teli tál, akkor ki is borítja ugyanazzal a mozdulattal.

- ami a gyereked dolga lenne - pl. rendrakás, öltözködés, wc-re menés, kézmosás - azt nem csinálja. ami nem az ő dolga - pl. az ebéd megkavarása a tűzhelyen, innivaló pohárba öntése (hopp, 1 liter tea a konyhakövön!) a kistestvére öltöztetése/vetkőztetése - tuti azt akarja/fogja csinálni.

Írok még hozzá:

- még mindig öltözködés téma: az is teljesen evidens, hogyha tartania, dugnia kellene a kezét pl. a kabát ujjába, olyan lesz a gyerek, mint a rongybaba, hogy még véletlenül se sikerüljön a mutatvány. de bezzeg mikor el kellene lazítania magát, befeszít...

- sapka zsinórjának megkötésekor, cipzárfelhúzáskor tuti hogy lehajtja a fejét, így sose ússza meg sérülés nélkül, te meg szégyenkezhetsz és magyarázkodhatsz az oviban/bölcsiben, mert úgy néz ki a gyerek álla, mint akinek behúztak.

Kitört a "Mi ez?" korszak.

Hetek óta ez megy:

-Anya, mi ez? Mi ez? Mi ez?

Csúszdázunk az oviban a tornatérben, miután Mercit leadtuk. Még állt a nagy karácsonyfa jan. első hetében. Albi lecsúszik, kérdi a fára mutatva:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa. Tudod, otthon is volt, igaz, nem ilyen nagy. Jött a Jézuska, hozott ajándékot, stb.

A.: - Apa, ki, fát! (Apa kivitte a fát, miután leszedtük)

Én: - Igen.

Felmászik a mászókán, lejön, megkérdi a fára mutatva:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa. Tudod, volt otthon is...

Lecsúszik a csúzdán, kérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Elrohan a trambulin felé, megáll, megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Ugrál (próbálkozik) a trambulinon, lejön róla, megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én: - Karácsonyfa.

Szalad a csúzdához, felmászik, megáll egy pillanatra, 

megkérdi:

- Anya, mi ez?

Én (hót idegesen már): - Karácsonyfa.

Minap itthon jön, kitúr valamit az orrából. Mutatja:

- Anya, mi ez?

Én (gondolkodtam hősiesen, most mit mondjak, cicakaka már volt, á, hadd tanuljon a gyerek...)

- Fika.

A.: - Fita.

Ebben maradtunk.

 Írok mán, mert rég írtam. Leginkább azért, mert semmi különös nem volt, zajlik az élet, bár tul.képp lenne mit írnom, csak időm/kedvem nincs...

Mostanában kissé antiszoci a hangulatom, csomó hülyeség összejön, és ez már annyi, h megírni sincs hangulatom, inkább megrázom magam, és próbálok nem bedepizni. Nehéz : )

Főleg h ma ilyen szuper ködös, nyálkás, trutyi idő van : /

"But oh, no tears please"

Tegnap Merci aszondja:

- Anya, mikor a hasadban voltam, volt ott egy szellem! És ronda volt! És féltem tőle! És sírtam! Amikor te sírtál, én is sírtam a hasadban! Te hallottad amikor sírtam a hasadban? 

Én: - ?? : o

Nem, én nem hallottam, h sírtál. Te hallottad mikor én sírtam?

M: - Igen. És olyankor én is sírtam.

Én: - Milyen szellem volt ott? És mikor volt ez?

M: - Amikor kiszülettem a hasadból! És sírtam! És olyan izéje volt, (sapkája) mint Apának! És féltem tőle! És zöld volt!

(Apának télen símaszkja van a sapi alatt, mert biciklivel jár dolgozni.)

Én (gondolkodom közben ezerrel): - Nem lehet h a doktorbácsi volt az?

(Neki volt maszk az arca előtt talán...)

M: - De, lehet h a doktorbácsi volt az! Igen!

Én: - Igen, biztosan a doktorbácsi volt, nem kell félni tőle, ő segített megszületni neked.

M: - Jó, akkor már nem félek!

Hát izé. Ezt most lehet h csak kitalálta... vagy nem? Hmm.

Este a kis 2 évessel meg ülünk a Tv előtt, az esti kakaóját issza. A Tv-ben egy hapsi meg 2 fiú nyenyerézik (tekerőlant). Erre A.:

- Gitát! (gitár)

Hogy honnan a fenéből ismer ilyen szavakat a gyerek??? Kb. 1x hallhatta... döbbenet.

Aztán mondtam neki, h az nyenyere : )

Erre ő: - nyenyenye.

Majd 1 perc múlva: - Gitát!

Amúgy MINDENT utánunk mond már, eszméletlen, épp csak 2 éves és fiú, teljesen oda vagyok meg vissza : )

Hattyú - attyú, mindjárt - minnyát, gyorsan - gyossan, hátizsák - átiszák, ésatöbbi. Telefonon beszél a mamával "Hijja mama! Itt a Én! Ajbi!" - döbbenet.

Imádom ezt a korszakot amúgy (jó, az agyamra is megy időnként, mióta szünet van, és a lányok itthon vannak folyton, teljesen megzakkant Albi is, rohangászik, őrjöng, a földön fetreng, ha vmi nem úgy van ahogy szeretné, csomószor rávágja, h NEM! pedig ez eddig nem volt jellemző... tudomén h dackorszak és társai, de ő azt is lájtosabban viselte, mint a csajok anno. Ú.h. én nagyon remélem, h ha elkezdődik a suli-ovi holnap, lassan visszakapom az én csendesrendes fiamat : )) 

Az igazsághoz hozzátartozik, h nem járunk ki, egyrészt - 6 fokok vannak és én rettentően utálom, félórát öltöztetni a bandát, egyedül, (apjuk dolgozik) szánkóztatni úgyse tudom őket, nem bírom fizikaliag, ha rohangásznak a hóban, oké, de nyakig vizesek lesznek, aztán jéggé fagyva bejönni, a 3-ból 1 tuti betrappol a szobába (leginkább M.) sárosvizesszutykos csizmában, nekem nincs normális télikabátom, mert vagy óriási rám a férjem kabija, vagy kinőttem az enyémet, hótaposóm sincs, ergo megfagyok, hát ez vhogy nem hiányzik, így bent vagyunk egész nap. Lehet h ha kimennénk kicsit, jobb lenne, de nem ez a tapasztalat, mikor Merci miatt kimentünk, uilyen zizi volt, hiába rohangászta ki magát, (és ő a főkolompos, ez tény) nameg ha délelőtt megyünk ki, akkor nem lesz ebéd, utána A. alszik, mire felkel, és összekészülnénk, 3-fél 4, már majdnem sötét van, jön haza az apjuk, áhh, szóval maradunk bent és engem az idegbaj kerülget. Kiváncsi vagyok, holnap fel bírnak e kelni fél 7-kor, uis mostanában már fél 7kor trappolás van, ébresztve engem, Albit, de sztem még a holtakat is, hát holnaptól h muszáj lesz korán kelni, tuti egyik csajnak se lesz kedve, ki van ez találva, basszus, de szeretném ha már kamaszok lennének (najó, nem : )) és délig döglenének, engem is hagyva...

Tegnap 2 éves lett a Legkisebb is, teszek pár képet ide : ) Ajándékoknak örült, a Mega Bloks autópálya nagy siker : ) viszont a felsőkre nem indult be, hiába, no, férfi : D

A. holnap lesz 2 éves : )) Mondtam neki h holnap lesz a szülinapja, lesz ajándék, meg torta. Először rávágta, h "Mejci" - azaz Mercinek lesz a szülinapja (novemberben volt, bakker, emlékszik rá!) majd mutatott be a belső szobába, h "ott" - és hát igen, oda vittük be M. tortáját, ott kapta meg az ajándékokat, stb... 

Majd közölte, h "Miszuszát!!! Ide, be!!" Mármint h a Mikulás bejön ide, és hozza az ajándékot. Na, ez is nagyon megmaradt benne ezek szerint. És asszem ezután a Mikulás mostmár mindig miszuszát lesz nálunk : ))) mint amikor L. mondta egyszer, h "sznákke" - ez snake, kígyó angolul, csak ugye a gyerek németes, elolvasta h snake, és így ejtette ki : D ez is sznákke marad asszem ; )

Mit akartam még? 

Ja, még A. gyerekszájait írni, mer elfelejtem.

Poa = Thomas, Bobob = Bob mester bé = béka, mo = motor (de ezt múltkor kimondta már h motoj : )) tra = traktor, elm = elment, jájoj, jájok = lányok, sziú = fiú, kissá = kislány, bá = bácsi, hija = szia, mamom = majom, macsta = macska, cica, minyá = cica, mijáú, tetén = tehén, vauva, tuta = kutya, papup = papucs, zokki = zokni, aggág, aggád = nadrág, eptiti, eptipti = repülőgép, helikopter, dédédé = dévédé, (állandóan minden dvd, ami vmi műszaki kütyü, múltkor kivett egy cd-t a szekrényből és berakta a szgép erre rendszeresített helyére, csak néztem, mint rozi a moziban, kábé 1-2 x láthatta, azannyát : )) meg a tévé tetején lévő dvd lejátszót is eléri nagyon pipiskedve, bekapcsolja, épp csak dvd-t nem rak be magának, pedig marhára szeretné, de ahhoz még nőnie kell kicsit : ))

A mondatait is bírom: elbújik, és közli: "Nin a én!" (mmint h nincs az én, magyarán elbújt : )) eldugja a nagy békát: "Nin a bé", "Én oda abba beje", "Én ajszi" (megyek aludni), "Memme hoj?" Anya, bee bibit! (anya kenje be a bibimet) "Én a épíí" (az építőkockával játszom, építek)

Kajakészítés ma megint felért egy idegbajos ámokfutással, az összes gyereknek félpercenként volt vmi nyígása, ez szorozva 3-al ugye belátható, h a 2 perces művelet (pl. hagymapucolás, húsösszevágás) 10-15 percig tart... és a halálom, amikor közben kell vmit hirtelen csinálni (pl. A.-t levenni a konyhaszékről, mielőtt fejjel bukik le, v. inni adni vmelyiknek demostazonnal) és ugye húsos/lisztes/hagymás/akármilyen a kezem, és azt ugye meg kell először törölni, mosni, áhhh, ezért utálok panírozni is, meg tésztát gyúrni, egyrészt utálom ha ilyen mancsos a kezem, másrészt tuti akkor történik vagy 10 halaszthatatlan dolog, ami azonnali beavatkozást igényel, hát egy idegbaj. 

Azért összejött vhogy a kaja, improvizáltam. biztos van vmi ilyen kaja, neve is, de én ezt most csak összedobtam, amit találtam itthon abból, husit kockára vágtam, hagymát, fokhagymát szintén apróra, ezt feltettem olajon pirulni, majd bele a husi, majd mikor megpuhult, bele egy konzerv paradicsomos bab + 1 kis konzerv paradicsompüré (elbírt volna mégegyet), só, bors, bazsalikom, összefőz, kész, rizst főztem ki hozzá. Mondjuk lehetne a neve Piedone egytálétel : ) de a fiamat is Piedonénak fogom eztán hívni, bekajált 2 adagot belőle, asszem ízlett neki : )

Ma a drága majdnem 2 éves közölte, h az apja menjen a boltba, és vegyen almalét.

Ez úgy zajlott, h ebédnél mondta h kér inni.

A.: - Anya, inni! Ajmát!

Én: - Már megszlopáltál egy csomót, nincs! Elfogyott.

A.: - Apa, bojtba! Inni! Ajmát!

: ))

Szóval a kis büdös már utasítgat...

Pár szó amiket mond:

Mitutász (Mikulás), manini (mandarin), Ex vauva (Rex felügyelő), bipipi (bicikli), kakaty (kakaó), tess (tessék)

És a mondatok:

Mejci, gyeje, kész a ebéb!

Anya, ÉÉÉÉN inni!

Mi abba? Mi ebbe?

ÚÚÚÚÚ, tosz!!! (vmi koszt talált, szöszmötöt, ilyesmit) 

Mi az? Mi ez? Hoj?

Anya, hová?

Anya, ÉN husit enni!

És hasonlók : ))

És ő önmagát következetesen babának titulálja, kérdezgetem néha, h "Juju micsoda? Mejci micsoda?" mondja is h kissány, de mikor kérdem, h "És Te mi vagy? Fiú vagy lány?" Erre sértődötten közli, h BABA! : D Ja, majdnem 1 méteres baba : DD

M.-nek is vannak dumái, valami nem tetszik neki, pl. apja nem ad csokit (200-adszorra aznap) közli vele, h "Ejvájok!!" (Elválok).

Amúgy ma a lakás romokban (ezek csak így tudnak játszani??? én nem értem) az idegeim dettó, ebédfőzés orditozásba torkollt (miért nem képes kivárni a 2 kicsi, míg elkészül? miért kell percenként kijönni a konyhába a lábam alá, megkérdezni minden alkalommal, mikor lesz kész, mi az, és nyúlkálni a forró tűzhely ill. kisült husik után? és mért kell felfalni egy kistálkányi uborkát, amit ebédhez készítettem oda??? sose fogom megérteni) Bezzeg ha elkészült az ebéd, és szólok, h lehet jönni, akkor a fülük botját nem mozdítják, mert épp belemerültek vmi játékba : s

De minden meg van bocsátva, L. csinált nekem TELJESEN EGYEDÜL egy kávét az imént (o.k. nescafé, de akkor is!!!) szóval imádom ám őket : )))

"Havas utak... ilyenkor szeretek vezetni...  a mazsolák nem mernek kijönni,  a vérprofik meg rég az árokban vannak... : D

Szóval valahogy így indultam el délelőtt a teszkóba, lévén hirdettek digitális konyhai mérleget 2700-ér', és mivel nekem úgyse hozott a Jézuska semmit (pfff) így gondoltam, megveszem magamnak. (Milyen vicces: egy asszony mit kap többnyire karira? háztartási gépet, h robotolhasson a konyhában vazze). Szóval miután végignéztem a teszkóban az éppen kipakolás alatt lévő akciós cuccokat, (bakker, 14 ezerért láttam scannert+nyomtatót, mérnincs ilyenkor pénzeeem???) és mérleget, de még hasonlót se láttam, megkérdeztem egy értelmesnek tűnő eladót, de f.ngja nem volt róla, nem is találtuk. Na, benéztem a mérlegek rendes helyére a polcba, és ott találtam viszont egy digitális dyrast 3200-ért, há jó lesz ez is! felkiáltással eljött velem haza : D szóval ez kipipálva. aztán vettem még pár cuccot, tésztaszűrőt (mindig eltörik a gyerekek, vagy túl kicsi, ami van), műa. dobozt a kisautók tárolására, mega kiszerelésű öblítőt (csak bírjam felemelni az mosógép adagolójáig) kajaféleséget, meg mivel leárazás van a ruhaosztályon, evidens, h min. 1 órát eltöltök ott ; ) Találtam bugyókat magamnak 600 ft volt 5 ill. 4 db-os pakk, A.-nak 3 db-os felsőt 1540-ért, 1 motoros, 1 kamionos, 1 munkagépes, megőrül, ha meglátja : ))) majd szülinapjára odaadom hétvégén : )) meg egy kutyás felsőt hatszázvmennyiért, hát a hülyének is megéri, úgyis mindig kell felső, használtan kapok 5-6-7-800-ér, hát most épp mázlim volt, h volt méret, meg választék sokféle, és ugye még tudtam volna venni, volt egy sötétbarna macikás is 805-ftért, de azért túlzásokba nem akartam esni : )) így is köztudottan gyerekruhavásárlás mániás vagyok, de hát evvan : D Szóval kifosztottam a teszkót, majdnem 20 ezret otthagytam, hazafelé meg szépen kifogyott a szélvédőfolyadék, vicces volt, h mikor elment mellettem egy kamion, és bekapcsoltam az ablaktörlőt, csak szétkente a dzsuvát az üvegen, alig láttam ki... azért lehetett jönni jó tempóban, szomszéd faluban majdnem elütöttem egy kutyát, de szerencsére nem, nem szaladt ki elém, megvárta az út közepén míg elmegyek. Így hazaértem gond nélkül, uff.

Hehe : )) 

Ilyen volt ma a hangulatom...

Ami itt megy. Egyszerűen gőzöm sincs, mások hogy csinálják! Egy szimpla ebédfőzésről van szó, de néha meghaladja a képességeimet. A. állandóan nyúlkál, felér-elér már mindent, amit nem, ahhoz felmászik a székre és onnan aztán kiválóan. És mivel kiváncsi, borogat mindent ki : ( nem lehet egy tálat lerakni, mert kiborítja. a lisztet kiborítja. mindenbe beleeszik. tegnap a kristálycukrot ette kézzel kétpofára. nem tudtam, sírjak e vagy röhögjek (röhögtem : D) a kést fel kell rakni a szekrény tetejére, mert eléri. a forró sütőhöz nyúlkál. a gáztűzhelyre nyúlkál. csavargatja a tűzhely gombjait. Ha meg nem a konyhában lebzsel a lábam alatt, M. nyúzza folyamatosan, vagy az ágyamon ugrálnak, amíg valamelyik fejre nem esik. Vagy kiborítják az összes létező játékot a szoba közepére, h lépni se lehet. De így hogy főzzek??? Még a kész kaják melegítése is egy horror időnként. Kaját rendelni nagyon drága ennyi embernek : ( Így aztán a karácsonyi készülődés se úgy halad, ahogy kéne. Ami bíztató, h holnap férj itthon lesz, talán egy takarítás meg a karácsonyfaizzó átnézése belefér, meg talán az egyik szekrény tetejének lepakolása. reménykedem : )

A fürdőszobapolcok vannak még hátra, ablakpucolás (?) - ez nem biztos, h meglesz, de ez a legkevesebb bajom, nagytakarítás 2 szobában, konyhában, fürdő kiganézása. (Jönnek anyámék is karikor, jáj. szóval ezt muszáj.) Itt a gép körül rendrakás (ezt elkezdtem már) ajándékok becsomagolása (de ezt ugye csak akkor lehet, mikor alszik az összes gyerek már). Néha visszasírom azt az időt, mikor csak 1 gyerekem volt : ) najó, nem : )

A jövő év projectje viszont új szekrények (Trofast tároló) beszerzése a játékhalmok eltűntetésére, kis dobozkák vétele a mütyűr kirakósoknak, csecsebecséknek, (lesz egy utam az Ikejába) a 3 gyerek 1 szobába költöztetése, és ennek kilogisztikázása, kinek hol milyen ágya legyen, vagy a nagylány külön szobájának megcsinálása (ez lenne a legjobb, csak ez erősen pénzfüggő dolog, nem pár ezres tétel, így elég kilátástalan egyenlőre) és ha netán nyernénk a lottón, egy gardróbszoba építése - na ez már álmaim netovábbja...

Vannak olyan napok, amikor minden szar. Ez a mai is ilyen eddig. És ezt most szó szerint is kell érteni, a Nagy Karácsonyi Készülődésben az asztalterítők keresése közben egérszarra bukkantam az egyik szekrényben. Felemelő, mit ne mondjak. Megy az összes terítő, meg ami még a szekrényben volt a mosógépbe + takaríthatom a szekrényt. Tegnap egy másik szekrényben vizes ruhákat találtam (a fal vizesedik, egyenes út a penészhez) ezeket kell kimossam, az elrakott nyári cuccok ezek, hát volt ami kukapozitív lett : ((( de már 1 adag kész, és ugyan fél kiló Vanishhel, de jó lett : )

Szarság még: A. 1 hete f.sik, M. 2. napja, én 5. napja, pedig tegnap már örültem, h vége, egész nap nem volt semmi, de estére megint : ( nem merek enni, mert 1-2 óra, és kijön : ( a tökömkivan.

Ráadás: A. elkezdett rondán köhögni, hát evidens volt, h elkapja M.-től, aki már egész jól, de iszonyat mennyiségű sárgazöld trutyi jön az orrából (ez már jó, mert kijön legalább). Éljen a Salvus vizes hidegpárásító! Amiből persze épp kifogyott, és Férj nem töltötte fel, én meg nem tudom, így ma csak du. lesz bekapcsolva, ill. éjjel.

Na, ez jó gusztustalanra sikeredett eddig...

A hó meg szakad, szakad egész nap. Ha nem lennének betegek, kimehetnének apával szánkózni délután : ) én tuti nem megyek ki, ha csak kinézek, fázom : )

Majd írok vmi vidámabbat is még.

A vidámabb: csak elmentek szánkózni Apával a kölkek : ) A. hangosan rötyögött közben, naja, ő imád biciklivel is menni (mmint h vki viszi őt) autóval is, babakocsizni is szeret, szóval nem volt meglepő : ) mondjuk tavaly semennyire se élvezte, csak ült a nővérei közt, mint egy darab megfagyott pingvin.

Apánk viszont fél 4-től 6-ig havat lapátolt (ill. ebből félóra a szánkóztatás volt) szóval itt is beindult az igazi tél, csúszós utak, baromi hideg, nagy hó, etc.

Mostanában megint ezt hallgatom. Imádom. Az egész albumot. Már sok-sok éve... megint gondolkodnivalóm van. És erre a zenére lehet : ))

        Szóval akkor csapjunk a közepébe, elkezdek valamit, és meglátjuk mi lesz belőle : ) 

Aztán majd lehet h megírom az elejét egyszer, elvégre a Star Warsnál bevált : p

Na mindegy. Kis hétköznapi nagycsaládos történéseinket akarom leírni, mert sajna elfelejtem egy idő után, és milyen jó is néha vissza-vissza olvasgatni : )

A mai nap jól indult, M. itthon betegen, nekem 2. napja majd széthasad a fejem, és 2 méternél távolabb nem merek a slozitól menni... Éjjel hányt is M., és félóránként fent volt. Így én is rengeteget pihentem : s szerencsére a többi aludt. L. suliban, ő gyógyultnak lett minősítve, most már ezt a pár napot a karácsonyi szünetig jó lenne, ha kihúzná, van egy elmaradt dolgozat, amit meg kell írjon, mert pont aznap hiányzott, mikor írták. (Eszem megáll: 2. osztályban dolgozat meg szintfelmérő, meg a t.kömtudja micsoda! mer csóri gyerekek nincsenek eléggé lestresszelve még, áááá). A. meg totál fel van pörögve, h M. itthon van, aki persze megint egész nap nyúzza (annyira azért nem beteg, h ne basztassa az öccsét állandóan) és ma már az idegeim is kezdenek összecsomózódni megint, pedig az utóbbi napokban olyan szépen kisimultak : ) De előbb is fogmosás után M. a fogkeféjével a fürdőszobaajtót kezdte sikálni, most épp pedig azon nyíg, h ki akar menni az udvarra, mert ő még soha nem volt az udvaron! áááááá